Az a mozzanat tetszett a legjobban, amikor behívtuk a Szentlelket az életünkbe. Megérintett az egyik testvér imája, mert olyasmit mondott általa a Jó Isten, amit nem volt honnan tudjon rólam, mert nem ismer és innen tudtam, hogy tényleg Isten szól hozzám általa. Úgy érzem megerősödtem a hitemben, hogy Jézus mindig mellettem van, ott van mindig a hátam mögött és segít nekem. Az tetszett a legjobban, hogy a tanúságtételek őszinték voltak, és olyan példák voltak állítva az életből, amik akár velünk is megtörténhettek, ezáltal bele tudtam jobban helyezni magam ezekbe a szituációkba. Tetszett, hogy megoldásokat is kaptam, tárgyias példákkal szemléltetve, hogy hogyan tudjam gyakorolni a hétköznapokban a hitemet. Még tavaly a csicsói Egyházközösséghez csatlakoztam és segítettem a weboldalakat kezelni. Ez a kurzus megerősített abban, hogy a közösségben legyek nyitottabb, beszélgessek az emberekkel. Állok elébe, hogy mit tudok tenni a közösség javára. S. Z.
Erős megtapasztalásokat éltem meg ezen a kurzuson Isten szeretete által. Megértettem, hogy eddig Istent elhagytam, de most már tudom, hogy Isten így is szeret engem. Ő nem hagyott el, csak én hagytam el. Úgy érzem új ember lettem, egy új ember lép ki ma a Világba. Megérintett, hogy a bűnös természetem a szívemből fakad. Eddig nem tudtam kibontakozni, és úgy éreztem magam, mint egy kiszáradt rózsa, nem tudtam felszabadulni addig a pontig, amíg szombaton befogadtam a Szentlelket az életembe, és rádöbbentem, hogy a Szentlélek is közbenjárt azért, hogy részt vehessek ezen a kurzuson. B. Sz.
Az én megtérésem nagyon lassú folyamat volt, a kurzuson hallottak már ismerősek voltak számomra, de egy dologról még nem hallottam így. A bűn téma volt, ami megérintette a szívem most. A bűnre való természetemmel én úgy voltam, hogy törekedtem kevesebb bűnt elkövetni és bántani ezzel a Jóistent. Viszont volt bennem egy olyan, hogy egyszer majd eljön az a pillanat, hogy szinte bűnöm sem lesz, mert én mindent leépítek az életemből. Viszont az a tény, hogy van egy bűnös természetem az áteredő bűn miatt, amitől nem fogok tudni megszabadulni, sokkolt engem. Ez érintett meg a legjobban és ezt volt nehéz elfogadni, hogy ezzel együtt kell élnem, mint az árnyékommal. Ha kilépek a napra, a bűnös természetem meglátszik és velem jön. A jó viszont az, hogy Isten világossága beragyog engem! B. L.
A Fülöp Kurzus nagyon sokmindent adott és elvett, amiért nagyon hálás vagyok. Első sorban nagy küzdelmeim voltak a megfelelési kényszeremmel, sajnos ez fokozódott tovább a házassági életemben és a betegségem is rásegített. Mély ponton voltam, de úgy érzem, hogy ezen a kurzuson le tudtam tenni a terheimet. Átadtam magam Istennek teljesen, a hibáimmal együtt. Megértettem, hogy ne mástól várjak el először dolgokat, hanem egyszer magamon dolgozzak. A középső testvéremmel konfliktusos kapcsolatunk volt, próbáltam kiengesztelődni, de nem láttam a nyitottságot részéről erre. Nem tudtam szabad lenni ettől a rossz érzéstől, hogy haragszik rám. Úgy érzem Isten kezébe tudtam helyezni ezt a kapcsolatot. Ezen a kurzuson lelki békét kaptam. F. I.
A kuzus elejétől a végéig, minden pillanat megérintette a szívemet. Amit ebből kiemelnék az volt, hogy szembesültem azzal, hogy a Jó Isten úgy szeret engem, ahogy vagyok és nem vág ki engem a családi képből. Megértettem azt is, hogy Isten nagyon szeret engem és az Ő szeretett gyermeke vagyok és fontos vagyok Isten szemében. Abban a hitben éltem régebben, hogy Jézus majd halálom alkalmával megvált, de megérttem, hogy nem, mert Ő már megváltott! Tudom most már, hogy nem sajnálnom kell Jézust a szenvedéséért, hanem követnem kell őt. Nekem ápolnom kell magamban azt a tudást, amit itt kaptam Istenről. Nagyon meglepett az, amit a közösségről hallottam, megértettem, hogy a gyengébbet segítenünk kell, de sokszor fordul a kocka és én is lehetek az a gyengébb, akinek segítségre van szüksége. Megértettem, hogy nagyon fontos segíteni a gyengébbet, és tudom, hogy lehetünk testvérei egymásnak, nem számítva azt, hogy hány osztályom van, milyen tudással rendelkezem stb. Megtapasztaltam, hogy egyformán erősek vagyunk, hogy összetartozunk Krisztus szeretetében. Elmondhatom, meg vagyok győződve arról, hogy jó úton vagyok. P. P.
Úgy érzem nagyon mélyen tudtam megélni ezt a kurzust. A megtérés nem volt új a számomra, mert február körül átadtam az életem Istennek. Elkezdtem járni közösségbe és azt éreztem, hogy Isten elkezdett felépíteni engem. Kértem Istent, hogy azt tegye velem, amit Ő jónak lát. Amikor ide jöttem a kurzusra, úgy éreztem, hogy nagyon ismerősek számomra ezek a dolgok, amiket itt hallottam. Ekkor viszont rájöttem, hogy azért, mert Isten végig készítette az én szívem erre, hogy olyan mélyen tudjam megélni, amire szükségem van. Sokszor egyedül éreztem magam az életemben, de Isten most megszólított. P. E.
Amikor a kurzusra érkeztem, nem voltak elvárások bennem. Nyitott szívvel, lélekkel indultam neki a hétvégének, hogy lelkileg feltöltődjek. Többet kaptam, mint lelki feltöltődés! Életem viharaiban mindig is éreztem Isten jóságos szeretetét. Felismertem a kurzuson, hogy egy büntető istenkép élt bennem és azon vagyok, hogy ez megváltozzon. Megértettem, hogy Isten átsegít a kríziseken, önmarcangolásokon. A Fülöp kurzuson közelebb kerültem Jézushoz és a Szentlélekhez. Behívtam a szívembe és mélyen megérintett. Ami új volt, és most értettem meg, hogy van egy 'bűnös természetem, ezért követek el bűnt' de most már tudom, hogy mit kell tennem, hogy ennek ellenére közel kerüljek Istenhez és 'azért teremtett meg Isten, hogy szeressen'! K. E.
Nagy öröm és hála van az én szívemben, hogy részt vehettem a Fülöp Kurzuson! Hála nektek is, hogy vagytok nekem, ugyanis nagyon sokat tanultam, tapasztaltam a tanításokból hogy milyen bűnöket kell elhagynom, mit hogyan kell kezelnem. Pl.: konfliktusokat, bántásokat...stb. Azt érzem, hogy egyre közelebb kerültem a Jó Istenhez a tanítások által és tudom, hogy ott van velem, és az Ő utján akarok járni. Már nagyon várom a lelkigondozói kurzust is! B. E.
Nagyon mélyen átéltem minden eggyes testvér tanúságtételét. Nagy tisztelettel vagyok minden emberért aki ennyire őszintén tanúságot tett a régi életéről. Nagyon sok hasonló történet volt az én életemben is megtérésem előtt. Úgy érzem bátorítóak voltak számomra, hogy felvállalhatom a gyengeségeimet, sebeimet és ezeket nem kell szégyellnem. Hála és köszönet ezért az Úrnak. Amikor jeleztek nekem, hogy lesz ez a kurzus, nagyon örültem, viszont nem tudtam mire számítsak. Így elvárások nélkül érkeztem, csak annyit szerettem volna, hogy a Jó Istennel még erősebb kapcsolatot építhessek. Ezen a kurzuson a vágyam fokozódott a szívemben, szinte szomjazom, hogy még jobban ismerjem a Szentírást, mert az elmúlt években ebben találtam vigasztalást, erőt. Nem akarok félszívű, vagy megosztott követő lenni. F. I.
Másodszor vettem részt ezen a kurzuson és most úgy érzem, hálával, örömmel, szeretettel, békével telt meg a szívem. A Mennyei Apukámmal és testvérekkel lenni, két egész nap, csodálatos élmény volt számomra, úgy érzem, hogy ennél szebb, jobb nincs. Az Isten végtelen szeretetét tudom és hisszem az értelmemmel, de sokszor hosszú az út a fejtől a szívig. A dinamikák segítettek újra érezni Isten végtelen szeretetét. Megértettem, hogy szeret minket, de engem is külön! Tudom, hogy én is szeretett gyermeke vagyok, újra fülembe súgja, hogy csiszolt gyémánt vagyok Istennek. Megerősített az Úr, hogy nemcsak nekem van szükségem Őrá, s testvéreimre, hanem testvéreimnek is szükségük van rám. Milyen sok testvérem van az Úrban! Milyen gazdag családom van! Megértettem azt is, hogy azért követek el bűnöket, mert bűnös természetem van, nem vagyunk bűntelenek, de meg vagyok váltva. Önerőből nem tudok megszabadulni bűneimtől, törekednem kell, döntenem kell a jó mellett, imádkoznom, böjtölnöm kell, hogy felismerjem a jót, a helyeset. DE Jézus már megváltott! Ha minden nap Jézussal élek, ha a Szentlélek segítségét, vezetését kérem, Rá bízom életem minden percét, akkor Ő erővel tölt el, békében, örömben élhetek. A Szentlélek megtermi gyümölcsét! Megértettem azt is, hogy a Szentlélek a nyelvek adományát azért adta, hogy jobban tudjak imádkozni ha fáradt vagyok, s már nem tudok jelen lenni az imában, a Lélek imádkozik bennem. Használjam a közbenjárásban is, különösen akkor, amikor nem tudom, hogy miért imádkozzak. Úgy érzem, hogy a Jó Atyám ismerve szívem legmélyebb vágyát, bíztat, hogy cselekedjek, hogy édesanyákkal együtt imádkozzunk gyermekeinkért, családjainkért. B. - P. J.
Nagy hála van a szívemben, hogy Isten meghívott a Fülöp Kurzusra. Nyitott szívvel indultam erre a lelkigyakorlatra. Megtapasztaltam Isten szeretetét, és tudom, hogy bűnbánatot kell tartanom. El kell szakadjak a bűnös életemtől, bűnös szokásaimtól(irigység, pletyka, stb). Megértettem, hogy a Jó Isten szeretne magához vonni, és ezt nem erőszakkal teszi. Sajnos ezt nem mindig látom be. A kurzus után egy olyan folyamat indult el bennem, ami belül egyre inkább arra ösztökél, hogy közelebb legyek Hozzá, hogy be tudjam fogadni a szívemben, hogy ott legyen velem, tapasztaljam a jelenlétét, hogy halljam a hangját, hogy hagyjam, Ő vezesse az életemet. Minden legyen Isten legnagyobb dicsőségére! Sz. I.
Nagyon megérintett minden tanítás és még jobban tudatosult bennem, hogy milyen nagyon szeret engem a Mennyei Atya. Jobban megértettem a megváltás kegyelmét és a Szentlélek ajándékait. Megértettem az életben, hogy nem kell aggódnom a hétköznapok miatt, mert bármilyen nehézség jön az életemben, kérhetem a Szentlélek segítségét, amit már nagyon sokszor megtapasztaltam. G. E.
Számomra ez a Fülöp Kurzus egy csodálatos időszak volt, amit nehezen tudok szavakban kifejezni. Igazán éreztem a Szentlélek közelségét azáltal, hogy mindnyájunkból az igazi szeretet sugárzott és áradt. Sokszor érzem a nehézségeimen keresztül a gonosz támadásait, de megértettem, hogy a Szentlélek, Isten segítségével felemelkedhetek a mélységből. Szeretném, ha nem lennének ezek a nagy akadályok, de tudom, hogy ha imában hordozzuk egymást, annak hatalmas ereje van. Hála és dicsőség az Úrnak mindenért és annak a csodálatos eggyűtt töltött felelejhetetlen napoknak! Cs. J.
Nagy vággyal mentem a kurzusra, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Ezen a kurzuson úgy érzem megtaláltam, illetve megismertem az Urat. Mindig is egy tenyérnyi szeretetet akartam a szüleimtől, de soha nem kaptam meg, mert 13-an voltuk testvérek nagyon keményen elmaradt a lelki, a szellemi, és a testi gondoskodás. Azonban megértettem, hogy Isten nagy szeretetében élhetek és ez egy csodálatos érzés, megtapasztalás volt számomra. A Szentlélek hívásában én a megbocsátás kegyelmét kértem, mert engem édesanyám és édesapám és mindenki magamra hagyott 8-10 éves koromban. Kiszolgáltatva éltem részeg mocskos szándékú embereknek, akik a szeretet nevében olyan dolgokat tettek, amit senkivel sem szabadna. Én átéltem olyan megaláztatást és megalázó helyzeteket, amiket soha nem tudtam feldolgozni. Állandóan vártam a szüleimet, egyszer jönnek és elvisznek onnan. Ez a nagyobb lánytesvéremnél történt ahová azért vittek engem, hogy vigyazzak az ő gyermekére, mert én nem jártam iskolába és gondolták, hogy így hasznomat veszik majd. Ott soha nem lehetett tudni, ki mellett ébredek éjjel vagy ki nyúl úgy hozzám, ahogy nem szabad! A lánytestvérem és a férje ebben az időszakban alkoholisták voltak. A megbocsátás számomra nagyon nehéz de ha az Isten megbocsátott nekem, akkor én is meg fogok! A Szentlélek segítségét arra kértem, hogy édesanyámat tudjam átölelni szívből, szeretettel, mert akkor megszületik bennem a megbocsátás is. Nem tudtam tisztán és tiszta szívvel oltár elé menni, de Isten küldött egy olyan férjet nekem aki végtelen türelmes, jóságos, szerető, féltő, gondoskodó, áldott és nagyon jó Édesapa a gyermekeinknek! Ezt sokáig nem tudatosítottam magamban egészén addig, amíg meg nem betegedtek és akkor jöttek a felismerések, hogy a haragom, amit táplálok akár el is veheti tőlem ezt! Mindig kívülállónak gondoltam magam, és ebből az jött, hogy én nem tudok semmit, én sokkal többet kell tegyek és akkor talán valaki engem is látni fog. Megértettem a kurzuson, hogy Istennel élni csodálatos érzés, tudni hogy nem vagy egyedül, kitölt egy olyan ürességet ami mindig ott volt velem. H. E.
Azt érzem, hogy egész életemben megakartram felelni és ha megfelelek szeretetet kapok. Most megértettem, hogy a Szentlélek úgy szeret ahogy vagyok, feltétel nélkül. A. T.
Ami megmaradt számomra a kurzusból, hogy bármennyire is vagyunk erősek, egyedül nem fog semmi működni, csak a Szentlélek segítségével és ha befogadjuk azokat az ajándékokat,amit Ő szán nekünk. F. I.
Megértettem, hogy Isten úgy szeret,ahogy vagyok. P. E.
Megértettem, hogy Jézus megváltott engem és nem kell hordozzam tovább a terhemet.Kaptam egy feladatott, hogy otthon hordozni tudjam ezt az örömhírt és küzdjek meg a gonosszal,mégha nehéz is,de tudom, hogy Isten velem van mindenkor. Sz. M.
Ezen a hétvégén megtapasztaltam azt,amit még régebb, hogy milyen jó volt Isten közelségében élni, de aztán elszakadtam tőle, mert azt éreztem, hogy én hatalmas vagyok és senki nem tud engem eltiporni, hogy én egyedül elég vagyok és a pénz lett az istenem. De kaptam egy pofont: mellrákkal diagnosztizáltak és rájöttem, hogy senki nem tud engem fenntartani, csak egyedül Isten. Én egyedül semmi vagyok,de Vele van életem. S. J.
Mi volt a legnagyobb tanulság számomra a hétvégén?!
Hogy a szakadékból való kimászás, ahogyan a képen is láthattuk, segítséggel , együttérző közösségben jobban megy, mint egyedül... bármilyen nehézségen is megy át az ember és erre elég sok drámai példát hallottunk a hétvégén.
Mondom ezt, hiszen életem eddigi legnagyobb "szakadékából" csakis az Istenbe vetett hitem valamint az isteni gondviselés által sikerült kijutni, csakhogy lássuk be az ember társas lény és szüksége van az együttérzésre , bátorításra, testvéri ölelésre. Én az egyéni , csendes küszködést választottam a szakadékból kifelé, tény, hogy közben megedződtem, de le is horzsoltam a lelkem és azt már nehezebb lesz helyrehozni. A kurzus alatt viszont felismertem, hogy Isten szeretete végtelen és az Istent szeretőknek minden a javukra válik, még a szenvedés is. B. E.
A kurzuson hallottak nagyon megérintettek. Migrénes fejfájással küszködöm, amin az orvosok sem tudtak segíteni. A kurzuson rájöttem, hogy ezt a túl nagy stressz okozza az életemben és változtatnom kell. Szeretném csökkenteni a stresszt ezután az életemben. Szeretek az embereken segíteni, azonban megértettem, hogy ezt sokszor határok nélkül teszem, ami szintén az egészségem kárára van. Isten nem akarja, hogy beteg legyek, ezért egészséges határokat kell felállítanom az életemben. G.K.
Nagyon megérintődtem. Úgy érzem, hogy a félelmet nagyon bevonzottam az életembe. A kurzuson rájöttem, hogy nem kell szégyenkezzek a félelmeim miatt, mert Isten már megbocsátott nekem és nem kell vádoljam magam. Sokszor nem tudom, hogy a sajnálat vagy a vádak barlangjába vagyok, de kérem Istent, hogy segítsen azokban a helyzetekben, amikor nehéz, hogy felismerjem a helyes utat és vele járhassak tovább. Továbbá egy gyászfolyamatban is vagyok most, de megévilágosodtam, hogy azok akiket el kellett engednem Istennél jól vannak. Köszönöm. B.V.
A félelem téma tetszett a legjobban, mert nap mint nap megélem ezt. Azt szeretném, hogy a félelmet ne engedjem be az életembe, ne álljak szóba vele. Ne tegyem fel azt a kérdést, hogy mi lesz ha..., hanem rögtön hívjam a Jóistent és benne bízzak. Elhatároztam, hogy több igerészt is meg fogok tanulni, hogy fegyverként használhassam az életemben. Szeretném, ha új kihívások elé állok, és előjön a félelmem, hogy pld. mi lesz ha elveszítem a munkámat, akkor bízzak Istenben, mert sosem hagy egyedül, hanem mindig fogja a kezem és velem van. O.M.
Ezek a napok alatt megértettem, hogy nagyon fontos, hogy a Jóistennel ápoljuk a kapcsolatot, minőségi időt szánjak az Istennel való együttlétre. Mindig vágytam az Istenkapcsolatra, de az életem annyira pörgött, olyan sok teendőm volt, hogy nem tudtam imádkozni. Most Isten úgy érzem megadta azt a kegyelmet, hogy tudjak időt szakítani az imára. Figyelni akarok erre és értékelni ezt, mert ezt azért adta, hogy gyümölcsöző életet tudjak élni. A nehézségek jönnek, de Istennel túl tudok jutni rajta. Eldöntöttem, hogy nem engedem be az életembe a félelmet, hanem a Jóisten igéibe és igazságaiba kapaszkodom. B.D.
Engem a stresszről szóló tanítás fogott meg a legjobban, mert megértettem, hogy nagy mértékben jelen van az életemben. Több pihenésre és főként alvásra van szükségem, mert pihenten jobban tudok az Úrra figyelni. Rájöttem, hogy a személyes ima életfontosságú az életemben, eldöntöttem, hogy munka után betérek a kápolnába imádkozni és ezt fokozatosan építem be. Megértettem, hogy az imában ne csak én beszéljek, hanem hallgassam meg mit akar mondani nekem az Isten. Szeretném átadni Istennek az életemben felgyülemlett romokat, hogy újjá tudjon építeni engem. B.F.
Mélyebben megértettem, hogy Isten nem hagy magamra. Amikor kudarcot vallottam és bűnt követtem el, Isten nem fordult el tőlem, hanem irgalmas volt hozzám. A kudarc téma megérintett, mert jó volt hallani, hogy másnak is vannak küzdelmei, kudarcai, nem csak nekem és ebből fel lehet állni. Sok segítséget kaptam a kurzus alatt arra, hogy az Isten jelenlétét megtapasztalhassam, mert sokszor volt problémám azzal, hogy én nem tudom megragadni Isten jelenlétét. A szívem mélyén tudtam, hogy Isten szól, de nem voltam benne biztos. Az imaidőben úgy tudtam érezni az Ő jelenlétét, mint még sosem. Szeretnék jobban odafigyelni a fizikai szükségleteimre, ami által jobban tudok összpontosítani Isten vezetésére. A.Zs.
A téma komolysága és a sok fájdalom ellenére azt kell mondanom, hogy egy kellemes (már-már vidám), lelkileg igazán feltöltő hétvége volt. Magamon is tapasztaltam, hogy ha túl feszítem a húrt sokkal nehezebb rendet teremteni az életemben, mint amikor pihent vagyok. Ezentúl szem előtt tartom , hogy nem kell mindenkinek igent mondjak, hogy néha jól jön a pihenés nekem is, mert hajlamos vagyok a depressziós hangulatra. A félelem legyőzése nagy kihívás számomra, két fontos dolgot jegyeztem meg magamnak:, ha a felelősséget megosztom, kisebb lesz a félelmem. Amikor érkezik a félelem "szele" vagy azelőtt, védelmet kérjek minden tettemre, minden rámbízottra, akikről gondoskodnom kell. Ezeket szeretném beépíteni életembe. F.I.
Isten megerősítette bennem, hogy Ő az első, és mindig is Ő kell legyen. A kurzus alatt arra hívott az Úr, hogy fordítsam rá a fókuszt, az életem és mindennapjaim fókuszát. Többször is megkérdezte tőlem és én is magamtól, hogy kinek a tetszését keresem igazából. Két egymással összefüggő és nagyon fontos döntést hoztam meg, amiben igazán ki akarok tartani: az egyik az, hogy több időt töltsek az Úrral, de ne megszokásból vagy kötelességből, hanem azért mert jó Vele lenni, és hogy ez az idő minőségi legyen, legyen "mi időnk"; a másik elhatározás pedig az, hogy megkeresem a választ a fenti kérdésre és miután az megvan, a helyes irányt tűzni ki új célul. P.Cs.
A kurzus során eldöntöttem, hogy behívom Jézust az életem más területére is és elfogadom Őt életem teljes és egyetlen Urává. Eldöntöttem és már alkalmazom is, azt, hogy jobban odafigyelek magamra, hogy pihenek eleget, nem kapkodok, odafigyelek az étkezésemre, egyszerre csak egy dolgot végzek. Eldöntöttem, hogy minden nap olvasom a napi Evangéliumot és az imádkozásra több időt szentelek. B.K.
A kurzus alatt sajátmagamban fedeztem fel a gyengeségeket, hibákat és megtanultam ezeket most kezelni. Elsősorban önmagamnak kellett megbocsátanom és különösen a szüleimnek. Ezt még viszont gyakorolnom kell. A. B.
Arra jöttem rá, hogy az alapjában kell megváltoztatnom a dolgokat. Az Istennel való kapcsolatomat is úgy akartam építeni, mint az emberekkel való kapcsolatomat, hogy vagy kikövetelem vagy kitoporzékolom és az meg kell történjen vagy pedig magamba fordulok, mert Isten úgy is tudja. A kapcsolataimon kell változtatnom, úgy az Istennel, mint az emberekkel.
Önmagamnak volt a legnehezebb megbocsátanom, mert azokért vádoltam magam, amiket elkövettem és ennek a következményeit hordoztam. Viszont rájöttem, hogyha azok nem történtek volna meg, akkor most nem lettem volna itt vagy nem törekedtem volna arra, amit kitűztem célul magamnak. A megbocsátásnál nem a nagy dolgokat éltem meg nehéznek megbocsátani, hanem az apróbb dolgokat, amik érzelmileg még itt vannak bennem és a kiengesztelődés terén még van mit tennem.
Hálás vagyok,hogy a gyógyulás folyamata elkezdődött bennem és hiszem, hogy nemcsak az elmémben, hanem a szívemben is megtapasztalom majd a szabadságot és gyógyulást! L. E.
Bennem, ami megerősödött most itt a hétvégén az az, hogy a gondolataim felett önfegyelmet kell gyakoroljak, hogy ne hagyjak teret a gonosznak, hogy eluralkodjon a gondolataim felett.
A megbocsátással nagy bajom volt, nehezen ment nekem. Se bocsánatot kérni nem tudtam, sem pedig bocsánatkérést elfogadni. Azt gondoltam, hogy édesapámnak lesz a legnehezebb megbocsátani, de nem azzal végül nem volt problémám, érzelmileg ezt könnyű volt megtenni, de inkább úgy érzem ezután a gyakorlati lépés lesz nehezebb a mindennapokban. Nehezen tudtam önmagamnak megbocsátani azért, amit vagy tudatosan vagy tudatalatt tettem, önmagamat vádoltam. Ez egy folyamat lesz számomra. A. P.
A lelkigondozás alatt ahogy kimondta a lelkigondozó, hogy gyógyuljanak meg a sebeim Jézus Krisztus nevében, akkor egy olyan fájdalom vett erőt rajtam, ami miatt meg is kellett hogy álljunk. Attól a pillanattól éreztem, hogy itt valami történik, a könnyeim potyogtak erőteljesen.Őszintén bevallom, engem úgy elfogott a lelkigondozás alatt a sírás, hogy úgy megöntöztem könnyeimmel a szőnyeget, hogy utánnam ki lehetett volna csavarni.
A megbocsátásnál azt gondoltam, hogy önmagamnak lesz a legnehezebb megbocsátani, viszont rájöttem, hogy leginkább azoknak a személyeknek volt nehezebb megbocsátani, akikkel a múltban tisztátalan megtapasztalásaim voltak, amikről eddig azt gondoltam, hogy letettem és megbocsátottam, de most kiderült, hogy nem, de a lelkigondozás alatt ez most megtörtént végre. F. Z.
Isten irgalma és szeretete által megtapasztalhattam és megélhettem az Ő, mindentől és mindenektől szabadítani képes erejét. A magam és másokon ejtett tudatos, vagy tudattalan sérülések súlyára most sikerült rálátnom. Szégyelltem magam a terhek miatt, de Jézus mellett döntöttem, és szakítottam minden egyébbel, ami nem Istentől való.
Isten Szentlelke által megnyitotta a szívemet-bensőmet, így megmutatva az okozott sebektől való szabadulás útját. Jézus Krisztus segített és folyamatosan kitart mellettem az Ő útján való haladásban, csupán nekem is folyamatosan követnem kell Őt. Nagy kihívás az önváddal való végleges szakítás; azt érzem, ez is menni fog. Megszabadítottként e terhek alól, azt érzem, van erőm mindenre a Krisztusban. És, ha csüggednék, akkor is meríthetek erőt Belőle. Istennek legyen hála és dicsőség mindezért! B. F.
A Lelkigondozói kurzus során lehetőségem nyílt az életem során megszerzett lelki sebek és sérülések kezelésére, személyes belső gyógyulásra, valamint Isten világosságának megismerésére. A kurzuson sikerült leraknom a lelki terheimet, mivel bíztam Jézus ígéretében, hogy Ő képes a gyógyulásra és a szabadulásra. F. A.
Az erősödött meg méginkább bennem, hogy mi keresztények, akik megvagyunk keresztelve, nekünk Jézusban erőnk van és amikor azt látjuk, hogy nekünk lehetetlen, rájövünk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy velünk van az Úr mindig és nem erővel kell Hozzá ragaszkodnunk.
Megérintett az, hogy jön a Szentlélek még akkor is, amikor mi csordultig tele vagyunk és ott van bennünk a rossz is és mi megállunk, hogy ne follyon ki és dédelgetjük, de igazából azt a hazugságot hisszük el, hogy együtt jár a kettő, hogy nekem a rosszam is ott van, de jön a Szentlélek és kimos teljesen, csak idő kell ehhez és a rossz fa nem terem gyümölcsöt.
Vágyam lett arra, hogy egy krisztusi közösséghez tartozzak és nem kell ettől féljek. D. K.
Ami most megerősödött bennem, hogy Krisztus megváltott minket és megkaptuk tőle a Szentlélek ajándékát, akit bármikor segítségül hívhatunk és segítségünkre is jön. Eddig kerestem a kifogásokat, hogy miért ne járjak közösségbe, de most döntöttem, hogy a közösség része leszek végre. T. F.
Az tetszett a legjobban, hogy ahogy felkerültek fokozatosan a puzzle darabok, úgy tisztázódtak le bennem is a dolgok. Rájöttem, hogy annyi mindenkinek megakarok felelni az életben, de egy valakinek nem kell megfelelni, és az Isten és ezáltal tudok egy értékes ujjlenyomata lenni ennek a szeretetnek,ami egy nagyon szép dolog és ezután már nyomát is tudom hagyni a világban ennek az Isteni szeretetnek.
Megértettem, hogy egyedül magunkban szárazak vagyunk, de ha egy olyan talajt bizosítunk magunknak,amit egy közösség adhat,akkor kivirágozhatunk. N. H.
Új volt nekem, hogy ennyire közvetlenül megszólíthattam az Atyát és az Úr Jézust. Csodálkoztam. Azt éreztem a Szentlélekhívás után, hogy valami rám hull és tényleg betölt. Megértettem, hogy ez a Szentlélek volt és egy bátor, tiszta lélekkel térhettem haza ezután. K. P.
Eddig rossz irányba jártam, felelőtlen fiatalnak éreztem magam és mind hitegettem magam azzal kapcsolatban, amiről le akartam mondani, hogy na csak mégegyszer és a bánkódás után jött a gonosz,hogy ez úgy sem fog sikerülni. Most azonban arra jöttem rá, hogy mindig van remény, támasz a Szentháromság által, Akikből táplálkozni lehet. B. B.
A kurzus, számomra abban segített, hogy egyben lássam a hittem igazságait. Mint ahogyan a lánc csak akkor használható, hogyha a láncszemek összekapcsolva vannak egymáshoz, úgy nekem is kezdtek összeállni az alapvető szellemi élettel kapcsolatos dolgok.
Az első dolog ami gondolkodtatóba ejtett az az egyik tanítás alkalmából történt amikor egy megszemélyesített kérdés hangzott el az irányomba, hogy: "Eddig hol voltál Zoli?"
Volt részem proféciákban is az imaszolgálatok alatt, amelyek megerősítésként szolgáltak és arra késztettek, hogyan azonosuljak azzal a ténnyel, hogy: "Az Atya szeretett gyermeke vagyok".
A kurzusról nem távoztam ajándék nélkül, mert a Szentlélek megajándékozott a nyelvek adományával ott helyben, az imaszolgálatot teljesítő közvetítők által. Olyan mélyen még eddig sosem tudtam imádkozni, mind azon a estén nyelveken. Örülök, hogy részt vehettem ezen a képzésen. F. Z.
Ez a Fülöp-kurzus nagyon sokat adott nekem! Megtanultam azt,hogy bárhogy is nézek ki vagy bármilyen bűnös is vagyok Isten így szeret és így fogad el ahogy vagyok. Ez abban erősített meg, hogy egyre jobban tudjam elfogadni magam így, ahogy Isten elképzelt engem.
Hála és dicsőség az Úrnak,hogy megadta a kegyelmet,hogy el tudtam menni még akkor is, ha ehhez társultak nem kívánt mondatok is. Köszönöm neked Atyám! O.Sz.