- Részletek
- Kategória: Tanuságtételek
A kurzuson hallottak nagyon megérintettek. Migrénes fejfájással küszködöm, amin az orvosok sem tudtak segíteni. A kurzuson rájöttem, hogy ezt a túl nagy stressz okozza az életemben és változtatnom kell. Szeretném csökkenteni a stresszt ezután az életemben. Szeretek az embereken segíteni, azonban megértettem, hogy ezt sokszor határok nélkül teszem, ami szintén az egészségem kárára van. Isten nem akarja, hogy beteg legyek, ezért egészséges határokat kell felállítanom az életemben. G.K.
Nagyon megérintődtem. Úgy érzem, hogy a félelmet nagyon bevonzottam az életembe. A kurzuson rájöttem, hogy nem kell szégyenkezzek a félelmeim miatt, mert Isten már megbocsátott nekem és nem kell vádoljam magam. Sokszor nem tudom, hogy a sajnálat vagy a vádak barlangjába vagyok, de kérem Istent, hogy segítsen azokban a helyzetekben, amikor nehéz, hogy felismerjem a helyes utat és vele járhassak tovább. Továbbá egy gyászfolyamatban is vagyok most, de megévilágosodtam, hogy azok akiket el kellett engednem Istennél jól vannak. Köszönöm. B.V.
A félelem téma tetszett a legjobban, mert nap mint nap megélem ezt. Azt szeretném, hogy a félelmet ne engedjem be az életembe, ne álljak szóba vele. Ne tegyem fel azt a kérdést, hogy mi lesz ha..., hanem rögtön hívjam a Jóistent és benne bízzak. Elhatároztam, hogy több igerészt is meg fogok tanulni, hogy fegyverként használhassam az életemben. Szeretném, ha új kihívások elé állok, és előjön a félelmem, hogy pld. mi lesz ha elveszítem a munkámat, akkor bízzak Istenben, mert sosem hagy egyedül, hanem mindig fogja a kezem és velem van. O.M.
Ezek a napok alatt megértettem, hogy nagyon fontos, hogy a Jóistennel ápoljuk a kapcsolatot, minőségi időt szánjak az Istennel való együttlétre. Mindig vágytam az Istenkapcsolatra, de az életem annyira pörgött, olyan sok teendőm volt, hogy nem tudtam imádkozni. Most Isten úgy érzem megadta azt a kegyelmet, hogy tudjak időt szakítani az imára. Figyelni akarok erre és értékelni ezt, mert ezt azért adta, hogy gyümölcsöző életet tudjak élni. A nehézségek jönnek, de Istennel túl tudok jutni rajta. Eldöntöttem, hogy nem engedem be az életembe a félelmet, hanem a Jóisten igéibe és igazságaiba kapaszkodom. B.D.
Engem a stresszről szóló tanítás fogott meg a legjobban, mert megértettem, hogy nagy mértékben jelen van az életemben. Több pihenésre és főként alvásra van szükségem, mert pihenten jobban tudok az Úrra figyelni. Rájöttem, hogy a személyes ima életfontosságú az életemben, eldöntöttem, hogy munka után betérek a kápolnába imádkozni és ezt fokozatosan építem be. Megértettem, hogy az imában ne csak én beszéljek, hanem hallgassam meg mit akar mondani nekem az Isten. Szeretném átadni Istennek az életemben felgyülemlett romokat, hogy újjá tudjon építeni engem. B.F.
Mélyebben megértettem, hogy Isten nem hagy magamra. Amikor kudarcot vallottam és bűnt követtem el, Isten nem fordult el tőlem, hanem irgalmas volt hozzám. A kudarc téma megérintett, mert jó volt hallani, hogy másnak is vannak küzdelmei, kudarcai, nem csak nekem és ebből fel lehet állni. Sok segítséget kaptam a kurzus alatt arra, hogy az Isten jelenlétét megtapasztalhassam, mert sokszor volt problémám azzal, hogy én nem tudom megragadni Isten jelenlétét. A szívem mélyén tudtam, hogy Isten szól, de nem voltam benne biztos. Az imaidőben úgy tudtam érezni az Ő jelenlétét, mint még sosem. Szeretnék jobban odafigyelni a fizikai szükségleteimre, ami által jobban tudok összpontosítani Isten vezetésére. A.Zs.
A téma komolysága és a sok fájdalom ellenére azt kell mondanom, hogy egy kellemes (már-már vidám), lelkileg igazán feltöltő hétvége volt. Magamon is tapasztaltam, hogy ha túl feszítem a húrt sokkal nehezebb rendet teremteni az életemben, mint amikor pihent vagyok. Ezentúl szem előtt tartom , hogy nem kell mindenkinek igent mondjak, hogy néha jól jön a pihenés nekem is, mert hajlamos vagyok a depressziós hangulatra. A félelem legyőzése nagy kihívás számomra, két fontos dolgot jegyeztem meg magamnak:, ha a felelősséget megosztom, kisebb lesz a félelmem. Amikor érkezik a félelem "szele" vagy azelőtt, védelmet kérjek minden tettemre, minden rámbízottra, akikről gondoskodnom kell. Ezeket szeretném beépíteni életembe. F.I.
Isten megerősítette bennem, hogy Ő az első, és mindig is Ő kell legyen. A kurzus alatt arra hívott az Úr, hogy fordítsam rá a fókuszt, az életem és mindennapjaim fókuszát. Többször is megkérdezte tőlem és én is magamtól, hogy kinek a tetszését keresem igazából. Két egymással összefüggő és nagyon fontos döntést hoztam meg, amiben igazán ki akarok tartani: az egyik az, hogy több időt töltsek az Úrral, de ne megszokásból vagy kötelességből, hanem azért mert jó Vele lenni, és hogy ez az idő minőségi legyen, legyen "mi időnk"; a másik elhatározás pedig az, hogy megkeresem a választ a fenti kérdésre és miután az megvan, a helyes irányt tűzni ki új célul. P.Cs.
A kurzus során eldöntöttem, hogy behívom Jézust az életem más területére is és elfogadom Őt életem teljes és egyetlen Urává. Eldöntöttem és már alkalmazom is, azt, hogy jobban odafigyelek magamra, hogy pihenek eleget, nem kapkodok, odafigyelek az étkezésemre, egyszerre csak egy dolgot végzek. Eldöntöttem, hogy minden nap olvasom a napi Evangéliumot és az imádkozásra több időt szentelek. B.K.
- Részletek
- Kategória: Tanuságtételek
A kurzus alatt sajátmagamban fedeztem fel a gyengeségeket, hibákat és megtanultam ezeket most kezelni. Elsősorban önmagamnak kellett megbocsátanom és különösen a szüleimnek. Ezt még viszont gyakorolnom kell. A. B.
Arra jöttem rá, hogy az alapjában kell megváltoztatnom a dolgokat. Az Istennel való kapcsolatomat is úgy akartam építeni, mint az emberekkel való kapcsolatomat, hogy vagy kikövetelem vagy kitoporzékolom és az meg kell történjen vagy pedig magamba fordulok, mert Isten úgy is tudja. A kapcsolataimon kell változtatnom, úgy az Istennel, mint az emberekkel.
Önmagamnak volt a legnehezebb megbocsátanom, mert azokért vádoltam magam, amiket elkövettem és ennek a következményeit hordoztam. Viszont rájöttem, hogyha azok nem történtek volna meg, akkor most nem lettem volna itt vagy nem törekedtem volna arra, amit kitűztem célul magamnak. A megbocsátásnál nem a nagy dolgokat éltem meg nehéznek megbocsátani, hanem az apróbb dolgokat, amik érzelmileg még itt vannak bennem és a kiengesztelődés terén még van mit tennem.
Hálás vagyok,hogy a gyógyulás folyamata elkezdődött bennem és hiszem, hogy nemcsak az elmémben, hanem a szívemben is megtapasztalom majd a szabadságot és gyógyulást! L. E.
Bennem, ami megerősödött most itt a hétvégén az az, hogy a gondolataim felett önfegyelmet kell gyakoroljak, hogy ne hagyjak teret a gonosznak, hogy eluralkodjon a gondolataim felett.
A megbocsátással nagy bajom volt, nehezen ment nekem. Se bocsánatot kérni nem tudtam, sem pedig bocsánatkérést elfogadni. Azt gondoltam, hogy édesapámnak lesz a legnehezebb megbocsátani, de nem azzal végül nem volt problémám, érzelmileg ezt könnyű volt megtenni, de inkább úgy érzem ezután a gyakorlati lépés lesz nehezebb a mindennapokban. Nehezen tudtam önmagamnak megbocsátani azért, amit vagy tudatosan vagy tudatalatt tettem, önmagamat vádoltam. Ez egy folyamat lesz számomra. A. P.
A lelkigondozás alatt ahogy kimondta a lelkigondozó, hogy gyógyuljanak meg a sebeim Jézus Krisztus nevében, akkor egy olyan fájdalom vett erőt rajtam, ami miatt meg is kellett hogy álljunk. Attól a pillanattól éreztem, hogy itt valami történik, a könnyeim potyogtak erőteljesen.Őszintén bevallom, engem úgy elfogott a lelkigondozás alatt a sírás, hogy úgy megöntöztem könnyeimmel a szőnyeget, hogy utánnam ki lehetett volna csavarni.
A megbocsátásnál azt gondoltam, hogy önmagamnak lesz a legnehezebb megbocsátani, viszont rájöttem, hogy leginkább azoknak a személyeknek volt nehezebb megbocsátani, akikkel a múltban tisztátalan megtapasztalásaim voltak, amikről eddig azt gondoltam, hogy letettem és megbocsátottam, de most kiderült, hogy nem, de a lelkigondozás alatt ez most megtörtént végre. F. Z.
Isten irgalma és szeretete által megtapasztalhattam és megélhettem az Ő, mindentől és mindenektől szabadítani képes erejét. A magam és másokon ejtett tudatos, vagy tudattalan sérülések súlyára most sikerült rálátnom. Szégyelltem magam a terhek miatt, de Jézus mellett döntöttem, és szakítottam minden egyébbel, ami nem Istentől való.
Isten Szentlelke által megnyitotta a szívemet-bensőmet, így megmutatva az okozott sebektől való szabadulás útját. Jézus Krisztus segített és folyamatosan kitart mellettem az Ő útján való haladásban, csupán nekem is folyamatosan követnem kell Őt. Nagy kihívás az önváddal való végleges szakítás; azt érzem, ez is menni fog. Megszabadítottként e terhek alól, azt érzem, van erőm mindenre a Krisztusban. És, ha csüggednék, akkor is meríthetek erőt Belőle. Istennek legyen hála és dicsőség mindezért! B. F.
A Lelkigondozói kurzus során lehetőségem nyílt az életem során megszerzett lelki sebek és sérülések kezelésére, személyes belső gyógyulásra, valamint Isten világosságának megismerésére. A kurzuson sikerült leraknom a lelki terheimet, mivel bíztam Jézus ígéretében, hogy Ő képes a gyógyulásra és a szabadulásra. F. A.
- Részletek
- Kategória: Tanuságtételek
Az erősödött meg méginkább bennem, hogy mi keresztények, akik megvagyunk keresztelve, nekünk Jézusban erőnk van és amikor azt látjuk, hogy nekünk lehetetlen, rájövünk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy velünk van az Úr mindig és nem erővel kell Hozzá ragaszkodnunk.
Megérintett az, hogy jön a Szentlélek még akkor is, amikor mi csordultig tele vagyunk és ott van bennünk a rossz is és mi megállunk, hogy ne follyon ki és dédelgetjük, de igazából azt a hazugságot hisszük el, hogy együtt jár a kettő, hogy nekem a rosszam is ott van, de jön a Szentlélek és kimos teljesen, csak idő kell ehhez és a rossz fa nem terem gyümölcsöt.
Vágyam lett arra, hogy egy krisztusi közösséghez tartozzak és nem kell ettől féljek. D. K.
Ami most megerősödött bennem, hogy Krisztus megváltott minket és megkaptuk tőle a Szentlélek ajándékát, akit bármikor segítségül hívhatunk és segítségünkre is jön. Eddig kerestem a kifogásokat, hogy miért ne járjak közösségbe, de most döntöttem, hogy a közösség része leszek végre. T. F.
Az tetszett a legjobban, hogy ahogy felkerültek fokozatosan a puzzle darabok, úgy tisztázódtak le bennem is a dolgok. Rájöttem, hogy annyi mindenkinek megakarok felelni az életben, de egy valakinek nem kell megfelelni, és az Isten és ezáltal tudok egy értékes ujjlenyomata lenni ennek a szeretetnek,ami egy nagyon szép dolog és ezután már nyomát is tudom hagyni a világban ennek az Isteni szeretetnek.
Megértettem, hogy egyedül magunkban szárazak vagyunk, de ha egy olyan talajt bizosítunk magunknak,amit egy közösség adhat,akkor kivirágozhatunk. N. H.
Új volt nekem, hogy ennyire közvetlenül megszólíthattam az Atyát és az Úr Jézust. Csodálkoztam. Azt éreztem a Szentlélekhívás után, hogy valami rám hull és tényleg betölt. Megértettem, hogy ez a Szentlélek volt és egy bátor, tiszta lélekkel térhettem haza ezután. K. P.
Eddig rossz irányba jártam, felelőtlen fiatalnak éreztem magam és mind hitegettem magam azzal kapcsolatban, amiről le akartam mondani, hogy na csak mégegyszer és a bánkódás után jött a gonosz,hogy ez úgy sem fog sikerülni. Most azonban arra jöttem rá, hogy mindig van remény, támasz a Szentháromság által, Akikből táplálkozni lehet. B. B.
A kurzus, számomra abban segített, hogy egyben lássam a hittem igazságait. Mint ahogyan a lánc csak akkor használható, hogyha a láncszemek összekapcsolva vannak egymáshoz, úgy nekem is kezdtek összeállni az alapvető szellemi élettel kapcsolatos dolgok.
Az első dolog ami gondolkodtatóba ejtett az az egyik tanítás alkalmából történt amikor egy megszemélyesített kérdés hangzott el az irányomba, hogy: "Eddig hol voltál Zoli?"
Volt részem proféciákban is az imaszolgálatok alatt, amelyek megerősítésként szolgáltak és arra késztettek, hogyan azonosuljak azzal a ténnyel, hogy: "Az Atya szeretett gyermeke vagyok".
A kurzusról nem távoztam ajándék nélkül, mert a Szentlélek megajándékozott a nyelvek adományával ott helyben, az imaszolgálatot teljesítő közvetítők által. Olyan mélyen még eddig sosem tudtam imádkozni, mind azon a estén nyelveken. Örülök, hogy részt vehettem ezen a képzésen. F. Z.
Ez a Fülöp-kurzus nagyon sokat adott nekem! Megtanultam azt,hogy bárhogy is nézek ki vagy bármilyen bűnös is vagyok Isten így szeret és így fogad el ahogy vagyok. Ez abban erősített meg, hogy egyre jobban tudjam elfogadni magam így, ahogy Isten elképzelt engem.
Hála és dicsőség az Úrnak,hogy megadta a kegyelmet,hogy el tudtam menni még akkor is, ha ehhez társultak nem kívánt mondatok is. Köszönöm neked Atyám! O.Sz.
- Részletek
- Kategória: Tanuságtételek
A megbocsátással volt problémám. Most tesztelem magam. Ma már az Úr Jézushoz mentem és kértem a segítségét, hogy adja nekem most is a megbocsátás kegyelmét, hogy aki megbántott arra ne haragudjak és ne kirobbanjak ezért, hanem fölfelé a jó Isten felé robbanjak. Most már átadtam neki. Megvagyok nyugodva. Úgy néz ki ez a döntés ezzel a módszerrel, ahogy tanítottátok működik, gyakorlom. B. L.
Az elmúlt 4 nap, nagyon sok helytelen döntésemre figyeltem fel, amit a kapott sebekből kifolyólag hoztam. Jobban megerősödtem abban, hogy Istennel bármire képes vagyok, nem a körülöttem élő emberek kell meghatározzanak.
Ugyanakkor mindig féltem megbízni emberekben, féltem, ha megnyílok valakinek, akkor attól a személytől új sebeket kapok, ezért egyedül próbáltam a problémáim megoldását, ami nem volt elég sikeres... Most már tudom, és érzem, hogy Isten a Szentlélek által kijelöl számomra olyan embereket, akiktől kérhetek segítséget, akikben megbízhatok.
Jelenleg úgy érzem magam, mint akiben megnyomtak egy delete gombot, s minden vírust kitöröltek, s most szabadabban működhetek. Emellett felismertem a lelkivezetőmnek köszönhetően, a magányt ami bennem üvölt... félek az egyedül léttől, keresem folyton valaki barátságát, bizalmát s amikor valaki jön, akkor az elől elzárkózom, nem engedem közel magamhoz (ez is a sebekből fakadt). Mostmár tudatosítva ezt, igyekszem Isten segítségével felépíteni magam, s Isten szemével tekinteni önmagamra. B. K.
SZ. Á.
Isten annyira közel jött, hogy olyan volt mint egy Tábor hegyi élmény. Megdöbbentő volt hallani sok új dolgot, főleg az okkultizmus kapcsán. Magam sem gondoltam volna az elején, hogy ennyire meg vagyok kötözve ezek révén is, és tudattalanul is veszélybe sodortam magamat is, és a gyerekeimet. Hazaérve viszont érzem, hogy ezek a láncok széttörtek. Nagy megkönnyebbülés, Isten tényleg képes széttörni minden köteléket ami az ellenséghez láncol. De tudom, hogy van szabadulás, az ellenségnek nincs hatalma felettem, én Jézusé vagyok. És azt hiszem megbocsátani magamnak lesz a legnehezebb. Tudom, hogy ez a gyógyulás egy folyamat, és a legfontosabb hogy kapcsolatba maradjak Istennel. Újból megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogyha Isten az első helyre kerül az életemben, akkor minden a helyére kerül. SZ. Á.
Hűs forrásvízre szomjazó szarvasként, sebekkel teli, ugyanakkor gyógyuló szívvel jöttem a lelkigondozói kurzusra. Azzal a hittel érkeztem, hogy az Ő kegyelméből gyógyulni fogok a lelkigondozói kurzuson is. Megtapasztaltam a szabadító ima által Isten végtelen hatalmát. Az életre vezető keskeny úton lépkedtem a hétvégén, a Szentlélek munkálkodott az életemben. Hála és dicsőség érte Istennek! Szívem vágya, hogy az élő Istennel maradjak/maradjunk kapcsolatban. L. I.
Az a felismerés született meg bennem, hogy amilyen sérüléseket kaptam eddig, azon már változtatni nem tudok, csak megbocsátani, viszont mostmár tudok figyelni arra, hogy a jövőben én a lehető legkevesebb ilyen sérülést okozzak másnak, főképp a gyermekemnek. A másik különleges megtapasztalásom az, hogy az Úr tud örömben és vidámságban is gyógyítani! Ő képes erre! Öröm volt ezt átélni. P.CS.
Minden egyes tanítással egyre mélyebb és erősebb lett bennem a bűnbánat, felébredni abból a téves álomból, amelyben voltam. Nagy lett a szívemben a vágy, hogy lerakjam, már alig vártam! Mikor mindez megtörtént úgy éreztem teljesen meggyógyultam egy olyan szabadságot, örömet és boldogságot kaptam, amely még soha nem élt bennem. Átéltem milyen Krisztus világosságában élni. Hála és Dicsőség Istennek! És a testvérkéknek is mert nélkületek nem tudtam volna új életet kezdeni, győzelmes keresztény életet élni! Köszönöm! B. T. J.
- Részletek
- Kategória: Tanuságtételek
Ezen a hétvégén megmutatta Isten, hogy édesapám volt apám helyett akkor, amikor édesapám 3 hónapos koromban meghalt tudó embóliába.
Ma elmondhatom a Fülöp kurzus után, hogy bármi történik az életetekben Isten drága gyermekei vagytok és soha nem vagytok egyedül, mert Ő veletek van. Sz.B.
Egész életemben az kerestem mit akarnak az emberek tőlem, de ma este és az éjszaka azt tapasztaltam, hogy a Szentlélek bennem van és segít nekem felszabadít, kész vagyok ugrálni vagy fürödnék az Ő jelenlétében. B.D.
Mindig nagy zavarba voltam, hogy kihez kell imádkoznom az Atyához a Fiúhoz vagy a Szentlélekhez. Először az erdélyi karizmatikus találkozón hallottam, hogy közösség nélkül nincs élet és most meg győződtem, hogy nem lehet megmaradni a keskeny utón testvérek és közösség nélkül. Az este kaptam egy kijelentést, hogy meg kell bocsátsak az embereknek es az elején nehéz volt ezt kimondani, de a végére megvallottam, hogy mindenkinek meg bocsájtok, aki ártott nekem. CS.M.
9 éves koromban veszítettem el édesapámat, aki meghalt egy balesetben. Az űr ami ott maradt a szeretet keresésben nem volt mindig Isten útján Édesanyám hívott az imacsoportba de én elutasítottam. Nem volt időm.
Közben rákos lett édesanyám es így elmentem lássuk mi van ott mert nagyon tetszett az emberek élete, akik oda jártak. Végül megtörtem és elmentem es ott hallottam, hogy imádkoznak gyermekáldásért és kiálltam én is. Betöltött a Szentlélek és sokat sírtam gyógyulást tapasztaltam és megkönnyebbültem. A közösség megtartó ereje nélkül nehéz boldog lenni
A másik, amit haza viszek innen elindulva ezen az úton nincs már gyomoridegem. Sokat aggódtam nyugtalankodtam a többi rá van bízva. Az egész családomat életemet átadtam Isten kezében mert Az Ő kezében vagyunk es erre buzdítalak titeket. M.E.
Én magam vádoltam sokáig habár tudtam, hogy Isten megbocsát de én mégis haragudtam magamra. Most pedig nemcsak tudom, hogy megbocsájt hanem kifizette az árat és szeret feltétel nélkül. M.D.