Részletek

Kategória: Tanuságtételek

Már első nap éreztem, hogy az Úr kezelésbe vesz

Már nagyon rég szívem legbensőbb vágya volt, hogy örömben, fájdalomban, nehézségekben és kudarcokban képes legyek arra, hogy Istent szeressem és megmaradjak az Ő igéjében. Ennek ellenére mégis a János kurzus előtti időszakban elég mély sivárság jellemezte az Úrral való kapcsolatomat. Nemcsak, hogy nehezen bírtam megharcolni a Vele töltött időmet, de ha mégis harcoltam, sokszor nagyon felületes volt az imaidőm.

Végül eljutottam a János kurzusra. Már első nap éreztem, hogy az Úr kezelésbe vesz. Nem volt kellemes. Szembesültem azzal, hogy bár elég sokat tanított az Úr, mégis az életemen sokszor nem az istengyermeki vonások látszanak: nagyon sokszor teret adtam a szeretetlenségnek, ítélkezésnek és még sok egyéb bűnnek, amire nem az Úr tanított. A többi napokban igencsak azt tapasztaltam, hogy Isten az én szerető Atyám, akinek gondja van az én vágyaimra is, és megtanít arra az útra, amelyen egy krisztusi tanítványnak haladnia kell. Úgy éreztem, én akarok ezen az úton járni, de néha annyira bonyolult és nehéz, sokszor képtelenségnek tűnik Jézust követni. Itt a kurzuson megerősített az Úr, hogy Ő az egyetlen igaz Mester, akit nem én választottam ki, hogy kövessem Őt saját erőfeszítéseimből, hanem Ő az, aki kiválasztott és képessé tesz arra, hogy azon az úton járjak, amelyet Ő tanít nekem. Eddig még nem figyeltem fel az igében arra, hogy Jézus hogyan töltötte el egy napját. Tudtam, hogy az Atyával töltött idő fontos volt neki, de most vettem csak észre, hogy időt szentelt hogy a zsinagógában is szolgáljon, sőt a barátait sem hanyagolta el. Úgy éreztem, hasonló vagyok ahhoz a megszállott emberhez, aki naponta eljárt a zsinagógába. Én is hetente eljárok közösségbe, részt veszek szentmiséken, de a szívemben ott volt az a sok "jelentéktelennek" tűnő bűn, amit néha észre sem vettem. Csak most jutott el a szívemig, hogy Jézus annyira szereti övéit, hogy nem tűri meg, hogy az ellenség bitorolja őket. Megtapasztaltam ezt a szeretetét az Úrnak, úgy éreztem, új szívet kapok.

Megértettem azt is, hogy bár sokszor úgy gondolom, az én terveim és elképzeléseim szépek és jók, mégis az életem akkor van sínen, ha azt rá bízom az Úrra. Ő az, Aki jobban ismer, mint én önmagamat, és tudja mi jó nekem.  Új módon adtam oda az Úrnak az életemet és minden tervemet. Rájöttem, mennyire ragaszkodok saját elképzeléseimhez, sőt, azokhoz az ajándékokhoz, kincsekhez is, amit mint Ábrahám Izsákot, úgy kaptam az Úrtól. De öröm, és szabadság van most bennem, hogy bár nehezen, de az Úr kezébe helyeztem mindent, ami nekem fontos, és tudom, hogy Nála van a legjobb helyen. Hiszem, hogy Isten tovább vezet ezen az úton, amelyen elindított, és az Ő kegyelméből képes leszek arra, hogy kövessem Őt gyümölcsöző élettel.

B. Éva

Elkezdtem a Szentírást naponta olvasni

Maga a kurzus meglepetésekkel és élményekkel volt tele, hálát adok az Úrnak, hogy mindvégig ott tartott, mert voltak pillanatok, amikor legszívesebben elmenekültem volna .

G. Teréz

Ha megütik az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is…

Számomra a János kurzus nagyon segített, hogy még közelebb kerüljek az én Atyámhoz. Megtapasztaltam, milyen az én Mesteremnek a keblére borulni és Őt hallgatni. Isten megmutatta az Ő tervét az én életemre és most értettem meg igazán, hogy milyen fontos az Oltáriszentség. Isten nap mint nap formál és alakít általa, és bármit is formál, az nagyon jó, és nála a legjobb helyen vagyunk.

A. Kata

Nem az a fontos, hogy hol tartok, hanem hogy merre tartok.

Számomra a János kurzus nagyon sokatmondó volt. Úgy érzem, Istenhez sokkal közelebb kerültem, megértettem, hogy nem az a fontos, hogy hol tartok, hanem hogy merre tartok. Ez nekem egy nagy bátorságot adott, mert minden kurzuson azt éreztem, hogy senki, semmi, gyenge... stb. vagyok.

Amikor az egyik tanításon voltunk, ott engem nagyon mélyen megérintett, hogy Isten a tenyerébe vesz, formál engem és ehhez nagyon fontos, hogy hagyjam, hogy formáljon az Úr. A Mester csak úgy tud formálni, ha nyitott vagyok, ha hagyom és ha leteszem a csomagjaimat az "Izsákjaimat", amit Istentől ajándékba kaptam.

Valahogy így tudom elképzelni "Mikor a túl sokat elajándékoztam és a túl kevéshez már nem ragaszkodok, akkor kezdődik el az igazi élethez vezető út". Az Úr itt is megerősítette, amit már számtalanszor üzent nekem, hogy drága és értékes vagyok, az Ő alkotása vagyok, csak merjek közelebb menni hozzá. Megerősítette bennem újra, hogy táplálkozzak nap mint nap az élő kenyérrel, az élő vízzel, amit Ő készített számomra és menjek annyira közel, hogy meghalljam szíve dobbanását.

Mikor letettem a legdrágább csomagot, úgy éreztem, igen, itt van az Úr kezében a legbiztonságosabb helyen. 

A. Edit

Fölösleges dolgaimtól szabadultam meg.

Nehezen tudtam  kijutni a helyszínre,  de Isten segítségével sikerült időben kiérni. Kedden és szerdán olyan zavaró körülmények voltak, hogy semmire sem tudtam odafigyelni. Az ellenség nagyon azt akarta, hogy ne vegyek részt a kurzuson. De hála Istenek csütörtökön nekem is elkezdődött a kurzus. Már délelőtt az Úr szólt hozzám, hogy megszabadít újból függőségeimből, bűneimtől. Majd a másnapi dicsőítésen egymás után többször szólt hozzám az Úr, hogy hallgassak rá. Majd este sor került arra is, amikor meghívott az Úr és én csak ültem az éj csendjében és hallgattam, hogy szól-e hozzám. Telt az idő, amit észre sem vettem. Isten a tenyerén tartott és simogatott és gyógyított, leírhatatlan érzés volt. Másnap sok fölösleges dolgomtól szabadultam meg, amit cipeltem és ragaszkodtam hozzá, sok ilyen hátizsák volt.  Később rájöttem, hogy milyen nehezen tudom odaadni az Úrnak azt, amit tőle kaptam, milyen nagyon ragaszkodom hozzá, de végül letettem Isten oltárára. Isten rávilágított, hogy mindenemet nyugodtan adjam oda neki, bízzam rá nyugodtan az életemet, mert nála jó helyen van.

J. János

Részletek

Kategória: Tanuságtételek

Tűz - Szentlélek tüze - így tudnám a kurzust egy szóval megfogalmazni. Erre vágytam már egy ideje. Isten ültette el ezt a vágyat a szívembe, ezt az is igazolja ahogyan én eljutottam a kurzusra. Csodálatos a mi Istenünk! Sok minden lecsengett, letisztult ezen a kurzuson. Mint például, hogy ha nem ismerem az én Istenemet nem tudom Őt dicsérni, imádni. Akarjuk személyesen megismerni a mi Urunkat. Merjük közel engedni magunkhoz.

És ha engedjük, Ő jelen van, és ha figyelünk is rá, Ő meghallgat, sőt szól is hozzánk. Kérdés hogy van fülünk meghallani Őt? Kihívás a dicsőítésbe, hogy merjünk bátrak lenni, merjük Istent közel engedni magunkhoz, hogy így átmehessen a dicséret imádásba. Ami mélyen érintett, hogy ha szabadok vagyunk a dicsőítésbe, Isten szól, és merjük megcselekedni, amit üzen, amit kér. Személy szerint is megtapasztaltam. Isten azt mondta, hogy szeressem ki a testvéremből a rosszat. Először azt mondtam, csak ezt ne Uram! Erre én nem vagyok képes. Az Úr hallgatott és csendben cselekedett. Másnap megmutatta a testvéremet olyan szeretni-valónak, hogy nem tudtam nemet mondani. Tudtam ez Isten ajándéka számomra. Szeretnem kell a testvéremet úgy, ahogy van. És amint ezt hitben elfogadtam, már az érzés is megszületett a szívembe: szeretni tudom a testvéremet, szeretni akarom őt. Már alig várom az alkalmat, hogy elmondhassam neki. Amit még megértettem, hogy a dicsőítés egy fegyver a szellemi harcban. Ezt is megtapasztaltam. Első két nap folyamatosan fájt a fejem. De én kitartóan, Isten kegyelméből ráhangolódtam a dicsőítésekre és megszűnt a fejfájásom. Tehát megtapasztaltam, hogy mennyire fontos minden helyzetben dicsérni Istent, akár jó az a dolog, akár nem, akár fájdalom, bármi is legyen, átnézni rajta, föl a keresztre. Átnézni a szemétdombon, és dicsérni Istent minden helyzetben. A harcban ne az erőnkbe bízzunk, hanem Isten erejében. Isten ölelésre lendülő karja elsöpri az ellenséget. Tehát ne az ellenségre figyeljünk, hanem Istenre. Ami még nagyon bátorító volt számomra, hogy merjünk áldozatok is lenni, ha ezt kéri Isten, mert minden áldozatból egy új élet születik meg. Még ami nagyon mélyen érintett, hogy teljes lényünk van meghívva Isten dicsőítésére. Minden, amit teszek, valakit dicsér. És hogy nem mindegy kit akarok dicsérni. 

Részletek

Kategória: Tanuságtételek

Én fordulok el Istentől, nem Isten fordul el tőlem

„Tímea, Isten szeret téged!”

Elsősorban hálát kell adnom az Istennek, hogy elvezetett hozzátok, és nem utolsó sorban nektek is szeretném megköszönni, amit nekem a hétvégén adtatok, amit átélhettem a ti segítségetekkel. Megdöbbentő az a hitelesség, ahogy bemutattátok az eszközökkel.

Mielőtt elindultam volna  a kurzusra, az Istenhez fohászkodtam, hogy segítsen meg a hétvégén, mert azt az űrt, fájdalmat, amit évek óta hordozok, sebeket  és félelmet, amit érzek nap mint nap, azt egyedül már nem tudom tovább magammal vinni, cipelni. Abban a tudatban élni, hogy egyedül vagyok, nem érdemlem meg azt, hogy Isten szeretetét kérjem, és hogy bármit kaptam tőle, nem érdemeltem meg.

Most is magam előtt látom, ahogyan rám néz egy számomra idegen ember, és azt mondja nekem „Tímea, Isten szeret téged!” A hideg rázott, és a döbbenettől nem tudtam reagálni. Nem vagyok egyedül, soha nem is voltam! Majd Isten lepedőnyi szeretete...

Minden nap növekedtem általatok.

Emília által bemutatott bűn csúfsága, fájdalmas volt felfogni, hogy hét évvel ezelőtt hozott döntésem, miszerint Isten előtt kell megbánnom bűneimet és nem egy papnak, nem helyes, tévedtem. Amikor a bűneimet felismertem, az első gondolatom az volt, hogy el kell mennem gyónni. Meglepődtem ezen a gondolaton. :)

Most még több kérdésem van, érzem, hogy nem tudok betelni Istennel...és félelem is hatalmasodik rajtam, hogy nem leszek elég erős, nem tudok eleget tenni Isten akaratának. Szükségem lenne valakire, akivel beszélgethetnék, akinek több tapasztalata van és segítene tovább növekednem nekem is.

B. Tímea

A szívembe nagy öröm költözött

Köszönöm az Úrnak, hogy elvezetett a Fülöp kurzusra, hiszen nem egyből döntöttem amellett, hogy elmegyek, pedig már két éve készülök rá. Az elvárásomat felülmúlta a Fülöp kurzus, közelebb kerültem Istenhez általa. Nagyon sok minden ment végbe bennem, de a legfontosabb számomra az Isten szeretete. Sokat hallottam mostanig is az Isten szeretetéről, és meg is tapasztaltam, sokszor mondtam is, hogy Isten szeret, de ilyen mélyen még nem éltem meg, nem tudtam felfogni nagyságát.

F. Éva

A  Szentlélek  nélkül nem aktív az életem

Örvendek és hálás vagyok, hogy részt vehettem a kurzuson. Alapigazságok hangzottak el és a téma nagyszerűen volt felépítve, megszerkesztve és engem lépésről-lépésre vezetett. Felhívta a figyelmemet és kihangsúlyozta, hogy időt kell szánni a számunkra értékes dolgokra, kapcsolatokra. Isten feltétel nélkül és személyválogatás  nélkül  egyformán  szeret  mindannyiunkat. Jézus megváltott  bűneinkből és meghalt értem is. A Szentlélekről szóló dolgok is mélyen érintettek, aki soha  nem  vádol, de nem is végzi el  helyettem  a munkát. Azt értettem  meg, hogy a  Szentlélek  nélkül nem aktív az életem. Végül megértettem, hogy lassan {vagy gyorsabban} le kell szálljak  az ablakpárkányról és helyet kell  keressek a teremben {egy  Krisztusi közösségben}, csak így tudom megtartani, ápolni és növelni a sok gyönyörű elhangzott gondolatot. Azzal, hogy most már TUDATOSAN életem átadtam az Úr Jézus Krisztusnak, úgy érzem, hogy felelősséget is vállaltam és, hogy eleget tudjak tenni ennek a fogadalomnak, mostantól még nagyobb szükségem lesz egy türelmes, megértő, odafigyelő útmutatásra.

N. Zita

Szeretetből alkotott, mindennélfontosabb vagyok neki.

B. Erzsébet

Részletek

Kategória: Tanuságtételek

Erzsike és Ferenc

Kemény harc és vívódás árán jutottunk el a "SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN" kurzusra. A férjem nem értette, hogy miért van szükségünk  kurzusra a házasság érdekében, mivel ő úgy látta, hogy nincsenek problémáink. Ennek ellenére fokozatosan bekapcsolódott a programokba és egyre jobban kezdte látni, megérteni, hogy mit is keresünk mi itt. Nem az a fontos, hogy a párunkat meggyőzzük a kurzus fontosságáról, hanem a fontos, hogy elhívjuk és a többit Istenre kell bízzuk, hogy Ő cselekedjen.

Ezek a nehézségek árán én megértettem, hogy mennyire fontos a döntés, hogy Isten cselekedni tudjon, hiszen Ő csak a mi döntéseinken keresztül tud cselekedni.

Lehetőségünk nyílt találkozni és szembe nézni egymással, amire a rohanó hétköznapok alatt nem szánunk időt. Tudatosodott bennünk, hogy a házasságunk nem csak rólunk szól, hanem jelen kell legyen Isten, hiszen Ő a kötelék közöttünk, Ő a szilárd alap a házasságokra.

Megértettük, hogy a hibát ne mindig a másikban, hanem elsősorban magunkban keressük. Ez nem csak máról szól, hanem életünk mindennapjaiban ezzel a nézőponttal induljunk neki a problémák megoldásának.

Megértettük, hogy a  szeretet nem egy érzés, hanem egy akarati döntés, ezt megértve bízunk benne, hogy a nehézségeinkben, problémáinkban ezáltal dönteni tudunk a szeretet mellett, és nem várjuk az érzést. Engem különösen megérintett az, hogy nincs olyan elrontott, elromlott kapcsolat, ami Istennel nem állítható helyre. Nem az a lényeg, hogy mi volt, hanem hogy mi lesz.

Férjem megértette, hogy miért fontos egy kapcsolatban a kommunikáció, hogy egy beszélgetés nem feltétlenül vitatkozás kell legyen, hanem ezáltal tudjuk egymással közölni örömeinket és bánatainkat, fájdalmainkat, ami nagyon fontos ahhoz hogy egymás viselkedését meg tudjuk érteni.

Amit még megértettünk, hogy mennyire fontos az én-közlés / te-közlés. Ha valami nekem fáj, ne "te" közlésben, hanem "én" közlésben közöljem. Tehát ne a társam személyét írjam le, sértsem meg, hanem magamból induljak ki, érzéseimről beszéljek.

Tudatosult és rájöttünk, hogy nagyon fontos a mi kapcsolatunkban, hogy a megbocsátás nem egy érzés kell legyen, hanem szintén egy akarati döntés. Ezek által megértettük azt is, hogy nem az a probléma, hogy megbántjuk egymást, mert emberek vagyunk és tévedünk, hanem az a probléma, ha meg akarunk maradni abban a helyzetben, ha nem kérünk bocsánatot, és nem bocsátunk meg egymásnak. Úgy gondoljuk, hogy ezután ez is jobban fog működni, mivel megismertük egymás szeretetnyelvét.

Mivel megértettük, hogy mindezek a taktikák csak Isten jelenlétében működhetnek normálisan, azt is megértettük, hogy mindezekért Istent kell behívjuk a mindennapjainkban.

Nehézségeinkben, problémáinkban, mikor már mindketten erőtlennek érezzük magunkat, kire támaszkodjunk, ha nincs Isten.  Isten Szentlelkét kell kérjük, tehát ez azt jelenti, hogy a mindennapok küzdelmeihez szükség van arra, hogy együtt szólítsuk meg Istent és kérjük az Ő segítségét, mert: "Ahol ketten vagy hárman vagytok az én nevemben, ott vagyok én is" - mondja Jézus.

Bátorítunk minden házaspárt, hogy merje vállalni a harcot ezért a kurzusért, mert megéri. Hiszen házasságunk épüléséről van szó és nem mindegy, hogy kivel építkezünk. Isten nélkül nem lehet szilárd alapokra építeni a házasságot.

Dicsőség és hála Istennek, hogy részt vehettünk mindketten ezen a kurzuson. Ámen.

Laura és Zoltán

A „SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN” hétvégén rájöttünk, hogy az elhangzott témák mindegyikével gondjaink vannak. Nem működik jól sem a kommunikáció, sem a megbocsátás, illetve bocsánatkérés egymás felé. Nagyon tetszett, hogy a házasságot egy házhoz hasonlították, aminek van egy szilárd alapja, vannak tartó falai és van teteje. Arra jöttünk rá, hogy a mi házasságuknak nincs alapja, felismertük azt, hogy az agapé szeretet, ami a házasság szilárd alapját képezi, hiányzik a mi házasságunkból. Rájöttünk, hogy nincs szeretet bennünk egymás iránt, csak elvárásaink vannak egymás felé, amit természetesen egyikünk sem tud teljesíteni. Rájöttünk arra, hogy mindent előlről kell kezdenünk, és szilárd alapot kell raknunk a házasságunknak. Mivel az agapé szeretetet csak Isten adhatja meg nekünk, egyre erőteljesebben megfogalmazódott bennem, hogy Isten nélkül semmik vagyunk és nála nélkül semmit sem tehetünk. Ígérhetünk bármit egymásnak, és dönthetünk bárhogy, ha nem Isten van a házasságunk középpontjában, a mi emberi erőlködésünk semmit sem ér. Tartós változást csak Isten tud hozni az életünkben.

Emília és Andás

Nagy segítség volt számunkra a „SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN”  hétvége. A feleségemmel együtt úgy éltük meg, hogy elhatároztuk ezután sok  mindenben változtatni kell. Nem mindegy, hogy mondom meg, ami nekem nem tetszik, mert az lehet sértő ezt én-közlésben fejezem ki. 17 év házasság után is vannak olyan dolgok, amiért  nehéz egymástól bocsánatot kérjünk, vagy megbocsássunk. Ezen a hétvégén megtanultuk a bocsánatkérés 5 nyelvét. Tudom ajánlani mindenkinek ezt a kurzust  bármilyen jó házasságban él. Vannak olyan területek, ahol lehet javítani. Azért vagyunk férj és feleség, hogy egymást boldoggá tegyük!

Emma és János

Marika és Jenő

A ''SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN'' hétvége mindkettőnkre nagy hatással volt. Nehéznek tűnt megharcolni az időt, hogy részt vehessünk a kurzuson,  mert sok minden fontosabbnak tűnt. Nagyon jó volt mégis kiszorítani az időt, mert egy más szemszögből nézhettünk egymásra  és házasságunkra. Mivel házasságunk elején vagyunk, úgy gondoltuk  nem lesz sok dolgunk, sok megbeszélni valónk, de tévedtünk Isten tartogatott meglepetéseket.

Én már hallottam ezeket a tanításoknak egy részét és nagyon örültem, hogy most együtt hallgathatjuk a férjemmel.
”Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”.  Ter. 2,24
Az én legnagyobb felismerésem, hogy bizony még  nem hagytam el  sok ragaszkodásomat, hobbimat, ami elválaszthat férjemtől, megakadályoz abban, hogy igazán egy test lehessünk.

Nekem olyan meglepő volt, hogy az intimitásról milyen nyíltan beszéltek. A szeretet kifejezésről már olvastunk korábban a feleségemmel, de a megbocsátás módjairól jó volt hallani.

A feladatként adott beszélgetési időkben olyan aprónak tűnő dolgokra jöttünk rá, amit miután megbeszéltünk mázsás kövekként hulltak le rólunk. Helyét pedig kitöltötte a szeretet és olyan leírhatatlan  nyugalom és béke, ami csak Istentől jöhet.
Elhatároztuk,  hogy bármennyire is ''olvasunk egymás gondolatában'' szükség van a több kommunikációra, sőt nekünk meg kell tanulnunk többet beszélni. 
Összességében egy olyan hétvégét töltöttünk együtt, amit csak egymásra figyeléssel, szeretetünk kifejezésével, egymás meghallgatásával, megbocsátással töltöttünk, kapcsolatunkat  ezzel még meghittebbé  és szeretetteljesebbé  téve.
Köszönet érte a Jó Istennek és a szolgáló testvéreknek, akik nagy szeretettel és saját életük példájával  buzdítottak bennünket.

Laci és Erika