Erzsike és Ferenc
Kemény harc és vívódás árán jutottunk el a "SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN" kurzusra. A férjem nem értette, hogy miért van szükségünk kurzusra a házasság érdekében, mivel ő úgy látta, hogy nincsenek problémáink. Ennek ellenére fokozatosan bekapcsolódott a programokba és egyre jobban kezdte látni, megérteni, hogy mit is keresünk mi itt. Nem az a fontos, hogy a párunkat meggyőzzük a kurzus fontosságáról, hanem a fontos, hogy elhívjuk és a többit Istenre kell bízzuk, hogy Ő cselekedjen.
Ezek a nehézségek árán én megértettem, hogy mennyire fontos a döntés, hogy Isten cselekedni tudjon, hiszen Ő csak a mi döntéseinken keresztül tud cselekedni.
Lehetőségünk nyílt találkozni és szembe nézni egymással, amire a rohanó hétköznapok alatt nem szánunk időt. Tudatosodott bennünk, hogy a házasságunk nem csak rólunk szól, hanem jelen kell legyen Isten, hiszen Ő a kötelék közöttünk, Ő a szilárd alap a házasságokra.
Megértettük, hogy a hibát ne mindig a másikban, hanem elsősorban magunkban keressük. Ez nem csak máról szól, hanem életünk mindennapjaiban ezzel a nézőponttal induljunk neki a problémák megoldásának.
Megértettük, hogy a szeretet nem egy érzés, hanem egy akarati döntés, ezt megértve bízunk benne, hogy a nehézségeinkben, problémáinkban ezáltal dönteni tudunk a szeretet mellett, és nem várjuk az érzést. Engem különösen megérintett az, hogy nincs olyan elrontott, elromlott kapcsolat, ami Istennel nem állítható helyre. Nem az a lényeg, hogy mi volt, hanem hogy mi lesz.
Férjem megértette, hogy miért fontos egy kapcsolatban a kommunikáció, hogy egy beszélgetés nem feltétlenül vitatkozás kell legyen, hanem ezáltal tudjuk egymással közölni örömeinket és bánatainkat, fájdalmainkat, ami nagyon fontos ahhoz hogy egymás viselkedését meg tudjuk érteni.
Amit még megértettünk, hogy mennyire fontos az én-közlés / te-közlés. Ha valami nekem fáj, ne "te" közlésben, hanem "én" közlésben közöljem. Tehát ne a társam személyét írjam le, sértsem meg, hanem magamból induljak ki, érzéseimről beszéljek.
Tudatosult és rájöttünk, hogy nagyon fontos a mi kapcsolatunkban, hogy a megbocsátás nem egy érzés kell legyen, hanem szintén egy akarati döntés. Ezek által megértettük azt is, hogy nem az a probléma, hogy megbántjuk egymást, mert emberek vagyunk és tévedünk, hanem az a probléma, ha meg akarunk maradni abban a helyzetben, ha nem kérünk bocsánatot, és nem bocsátunk meg egymásnak. Úgy gondoljuk, hogy ezután ez is jobban fog működni, mivel megismertük egymás szeretetnyelvét.
Mivel megértettük, hogy mindezek a taktikák csak Isten jelenlétében működhetnek normálisan, azt is megértettük, hogy mindezekért Istent kell behívjuk a mindennapjainkban.
Nehézségeinkben, problémáinkban, mikor már mindketten erőtlennek érezzük magunkat, kire támaszkodjunk, ha nincs Isten. Isten Szentlelkét kell kérjük, tehát ez azt jelenti, hogy a mindennapok küzdelmeihez szükség van arra, hogy együtt szólítsuk meg Istent és kérjük az Ő segítségét, mert: "Ahol ketten vagy hárman vagytok az én nevemben, ott vagyok én is" - mondja Jézus.
Bátorítunk minden házaspárt, hogy merje vállalni a harcot ezért a kurzusért, mert megéri. Hiszen házasságunk épüléséről van szó és nem mindegy, hogy kivel építkezünk. Isten nélkül nem lehet szilárd alapokra építeni a házasságot.
Dicsőség és hála Istennek, hogy részt vehettünk mindketten ezen a kurzuson. Ámen.
Laura és Zoltán
A „SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN” hétvégén rájöttünk, hogy az elhangzott témák mindegyikével gondjaink vannak. Nem működik jól sem a kommunikáció, sem a megbocsátás, illetve bocsánatkérés egymás felé. Nagyon tetszett, hogy a házasságot egy házhoz hasonlították, aminek van egy szilárd alapja, vannak tartó falai és van teteje. Arra jöttünk rá, hogy a mi házasságuknak nincs alapja, felismertük azt, hogy az agapé szeretet, ami a házasság szilárd alapját képezi, hiányzik a mi házasságunkból. Rájöttünk, hogy nincs szeretet bennünk egymás iránt, csak elvárásaink vannak egymás felé, amit természetesen egyikünk sem tud teljesíteni. Rájöttünk arra, hogy mindent előlről kell kezdenünk, és szilárd alapot kell raknunk a házasságunknak. Mivel az agapé szeretetet csak Isten adhatja meg nekünk, egyre erőteljesebben megfogalmazódott bennem, hogy Isten nélkül semmik vagyunk és nála nélkül semmit sem tehetünk. Ígérhetünk bármit egymásnak, és dönthetünk bárhogy, ha nem Isten van a házasságunk középpontjában, a mi emberi erőlködésünk semmit sem ér. Tartós változást csak Isten tud hozni az életünkben.
Emília és Andás
Nagy segítség volt számunkra a „SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN” hétvége. A feleségemmel együtt úgy éltük meg, hogy elhatároztuk ezután sok mindenben változtatni kell. Nem mindegy, hogy mondom meg, ami nekem nem tetszik, mert az lehet sértő ezt én-közlésben fejezem ki. 17 év házasság után is vannak olyan dolgok, amiért nehéz egymástól bocsánatot kérjünk, vagy megbocsássunk. Ezen a hétvégén megtanultuk a bocsánatkérés 5 nyelvét. Tudom ajánlani mindenkinek ezt a kurzust bármilyen jó házasságban él. Vannak olyan területek, ahol lehet javítani. Azért vagyunk férj és feleség, hogy egymást boldoggá tegyük!
Emma és János
Marika és Jenő
A ''SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN'' hétvége mindkettőnkre nagy hatással volt. Nehéznek tűnt megharcolni az időt, hogy részt vehessünk a kurzuson, mert sok minden fontosabbnak tűnt. Nagyon jó volt mégis kiszorítani az időt, mert egy más szemszögből nézhettünk egymásra és házasságunkra. Mivel házasságunk elején vagyunk, úgy gondoltuk nem lesz sok dolgunk, sok megbeszélni valónk, de tévedtünk Isten tartogatott meglepetéseket.
Én már hallottam ezeket a tanításoknak egy részét és nagyon örültem, hogy most együtt hallgathatjuk a férjemmel.
”Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”. Ter. 2,24
Az én legnagyobb felismerésem, hogy bizony még nem hagytam el sok ragaszkodásomat, hobbimat, ami elválaszthat férjemtől, megakadályoz abban, hogy igazán egy test lehessünk.
Nekem olyan meglepő volt, hogy az intimitásról milyen nyíltan beszéltek. A szeretet kifejezésről már olvastunk korábban a feleségemmel, de a megbocsátás módjairól jó volt hallani.
A feladatként adott beszélgetési időkben olyan aprónak tűnő dolgokra jöttünk rá, amit miután megbeszéltünk mázsás kövekként hulltak le rólunk. Helyét pedig kitöltötte a szeretet és olyan leírhatatlan nyugalom és béke, ami csak Istentől jöhet.
Elhatároztuk, hogy bármennyire is ''olvasunk egymás gondolatában'' szükség van a több kommunikációra, sőt nekünk meg kell tanulnunk többet beszélni.
Összességében egy olyan hétvégét töltöttünk együtt, amit csak egymásra figyeléssel, szeretetünk kifejezésével, egymás meghallgatásával, megbocsátással töltöttünk, kapcsolatunkat ezzel még meghittebbé és szeretetteljesebbé téve.
Köszönet érte a Jó Istennek és a szolgáló testvéreknek, akik nagy szeretettel és saját életük példájával buzdítottak bennünket.
Laci és Erika
Az evangelizáció elsődleges helye a családom
Az Egyház kincsei kurzus olyan kincsekre nyitotta fel a szemem, amikről eddig is tudtam, hogy léteznek, csak nem voltam tudatában az értéküknek. Most értettem meg, hogy ahhoz, hogy az enyém legyen a kincs, meg kell keressem, fel kell fedezzem őket. Megértettem, hogy a törvény értünk van, azért kaptuk, hogy megóvjon minket, a korlát szerepét kell betöltse az eletünkben, mert általa tudunk különbséget tenni a rossz és a jó között. A bűn Isten elleni támadás, megtöri, megszakítja a Vele való közösséget, de a bűnbánat szentségében Isten eltörli a mi bűneinket és visszaállítja a Vele való szeretetkapcsolatot.
Új módon fedeztem fel a Szentmise értékeit. Megértettem, hogy Isten a testünk áldozatát kéri tőlünk. Azt kéri, hogy teljesen alávessem magam az Ő akaratának, és Szentlelke által én is váljak élő áldozattá, merjem teljesen alárendelni magam Neki. Terveimet, kapcsolataimat, sikereimet, kudarcaimat, csalódásaimat, mindent adjak oda Neki. Ha elfogadom azt a helyzetet, a nehézséget, amiben éppen vagyok, akkor áldozattá válok.
Megértettem, hogy a bérmálás szentségében küldetést kaptam. Tanú kell legyek szóval és tettekkel, úgy kell éljek, hogy életem példaértékű legyen. Ne kelljen megkérdezzék: ”Te beszélsz? Te, aki szeretetlen vagy, pletykálkodsz, haragot hordozol a szívedben, meg nem bocsátás van benned, te beszélsz nekem Jézus szeretetéről?” Tehát ha hiteles keresztény akarok lenni, akkor a szavaim és a tetteim, az egész életem, összhangban kell legyen egymással. Meg kell vizsgáljam, életem milyen területén nem vagyok még hiteles tanúja Krisztusnak. El kell fogadjam, hogy még növekednem kell, de döntést hozok, hogy meg akarom élni a bérmálásban kapott küldetésemet.
Ami talán legjobban megérintett ezen a kurzuson, az volt, hogy megértettem, az evangelizáció nem egy üzenet továbbadása. A szeretetet kell továbbadjam, de először az én életem kell tükrözze ezt a szeretetet. A szeretetet Istentől minden nap kell kérjem, be kell fogadjam, meg kell éljem és tovább kell adjam, elsősorban a családomban. Igen, az evangelizáció elsődleges helye a családom, elsősorban ott kell apostol legyek. Megértettem, hogy a szeretet az nem érzelmes együttlét, hanem ragaszkodás, odaadás, a saját magam feladása a másikért.
Szeretném, ha minél többen kedvet kapnának, és ha még lesz, részt vennének ezen a kurzuson. Kívánok még magamnak és másoknak is sok ilyen kurzust, hogy általuk növekedhessünk, és hogy minél jobban meg tudjuk élni az Istennel való szeretetkapcsolatot.
Cs. Maria
Egyházunk tényleg kincsesbánya
Az EGYHÁZ KINCSEI kurzusról hazafelé menve stoppoltam, és felvett egy apa és fia, akikről útközben kiderült, hogy más felekezetűek. Beszélgettünk a fiúval és több témáról is szó esett, de közben és miután kiszálltam a kocsiból, megerősödött bennem, hogy milyen jó, hogy én a Katolikus Egyházhoz tartozom. Örültem ennek. Beszélgetésünkben elmondták, hogy amikor bűnt követnek el, bármikor az Atya elé mennek bocsánatért. A kurzuson hallottuk, hogy a bűnöm az nem magánügy, mert kihat az egyházra, mivel egy test vagyunk, és az hogy én pap előtt kimondom a bűneimet, az valahogy más, a kapcsolatot nemcsak Istennel, de az egyházzal is visszaállítja.
A mi egyházunk tényleg kincsesbánya. A parancsolataink, amelyek kereteket adnak és eligazítanak, a szentmise, az Oltáriszentség, a többi szentségek. Persze tőlem függ, hogy az én életemben kincset jelentenek-e.
A. Etelka
Számomra az EGYHÁZ KINCSEI kurzus a Jézussal való találkozás volt, de nemcsak ez. Megértettem azt, hogy Isten az Egyházán keresztül közvetíti számunkra a sok kincsét (ajándékait) és végtelen szeretetét. Hálát adok Istennek a parancsolatokért és a szentírásban levő igékért, mert olyan útvezetők, melyek megvédenek minket a szomorúságtól és az örök haláltól. Isten azt akarja, hogy mi is továbbadjuk ezt. Gyakran szoktam szentgyónáshoz járulni, de eddig nem jutott eszembe, hogy ott mindig ki tudok engesztelődni Istennel. Ezen a kurzuson sokat gyógyultam lelkileg és hitben erősödtem. Sok kegyelmet kaptam Istentől, és továbbra is kérem az Ő kegyelmét. Köszönöm a testvéreknek, akik lehetővé tették számomra, hogy részt vehessek ezen a kurzuson.
P. Mária
Templomba járó családban nevelkedtem
Templomba járó családban nevelkedtem, így az egyház szertartásai, szokásai mindig is az életem szerves részét képezték, akkor még valóban csak szertartásként. Aztán lassan megnyitotta a Jóisten a szívemet is a látásra, megmutatta a szertartások mögött húzódó tartalmat. Azt, hogy az Oltáriszentség az valójában Krisztus teste, nemcsak egy darab kenyér, amit a pap fel-felemel. És hogy a szentmise legfontosabb momentuma nem a prédikáció, meg hogy a Szent háromnapi szertartások lényege nem a kórussal elénekelt énekek és a sokat gyakorolt passió, bár azok is sokat odatesznek az igazi lényeg kifejezéséhez. De visszatekintve nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen családot adott, akiknek fontos volt az Egyház szertartásain való részvétel, így most úgy érzem, megvan az a váz, amit lassan töltöget meg a Jóisten tartalommal, élettel. Az Egyház kincsei kurzuson erre jó lehetőség volt, hogy mélyebben megértsem a parancsok és a szentségek lényegét, hogy ne legyen rutin az a csoda, amivel nap mint nap megajándékoz minket a Jóisten az Egyházon keresztül. Szívből köszönöm, hogy ott lehettem, azt a sok ajándékot és kincset, amit felfedeztem és megtaláltam. Köszönöm a szervezők fáradtságát és odaadását, kívánom, hogy a Jóisten sok kinccsel ajándékozza meg önzetlen munkájukért!
Ny. Á.
"Kincsem, ó Jézus Te légy!" - amit megértettem és legfontosabb számomra.
Ezt a hétvégét úgy éltem meg, mintha végig egy kincses bányában áskáltam volna. És sok-sok kincsre találtam. Olyan kincsekre, amiknek mindig is tulajdonában voltam, csak nem tudtam róla. Dicsőség Istennek, hogy minden eddigi tudatlanságom ellenére az Ő kegyelméből nem adtam el ezeket a kincseket. Mert már volt rá példa életemben, ajánlottak helyette mást. Megértettem, hogy nem elég most már tudnom ezekről a kincsekről, de tovább kell keresnem, kutatnom, mert még sok értékes kincs van elrejtve számomra, számunkra Isten kertjében, ami már a miénk. És nem elég mindezt megtalálni, használni is kell velük, sőt tovább kell adnom őket, hogy Isten újra és újra valamit adni tudjon nekünk.
Ezen a hétvégén lelki gyógyulásom is volt. Isten éppen itt akart meggyógyítani egy nagy csalódásból. Éppen egy héttel ezelőtt tapasztaltam meg az Egyház keménységét. Pénteken kértem Istent, hogy ha már megengedte, hogy csalódjak az Egyházban egy kedvenc papom által, akkor kérem, hogy mutassa meg az Ő szeretett Fia simogató arcát is az Egyházon keresztül. És Isten nem váratott magára sokáig. Szombaton éppen azon a személyen keresztül mutatta meg Jézus arcát, aki által csalódtam az Egyházban. Dicsőség Istennek!!! Boldogságom határtalan...
Továbbá megértettem egy másik fontos dolgot: mit is jelent a bérmálkozás. Hihetetlen, hogy ezt a kincset eddig elrejtve, tudatlanul nem használtam. Most már sok minden tudatában kérem Isten kegyelmét, hogy még hitelesebb keresztény életet élhessek.
Most értettem meg a házasság szentségét is, és azt is, hogy mitől szent vagy nem szent egy házasság. Kissé késve, de jó tudni róla, hogy a továbbiakban az életemben ne tévedjek, még tudatosabban kerüljem a bűnt, ami emberileg jó, de keresztény szemmel, Isten szemével nem jó. És a bűnökről jut eszembe, hogy hálát adjak Istennek a parancsolatokért. Dicsőség és hála Neked Mennyei Atyám! Igyekszem, ha én nem tanultam is belőle, hogy a következő nemzedéknek átadjam, hogy ezek a parancsolatok nem gátolnak az életünkben, csak a szenvedéstől óvnak meg, a szennytől, a mocsoktól.
Azt is megértettem, hogy ahhoz, hogy hiteles keresztény legyek, Jézussal kell azonosulnom, és hogy ezt a szentmise áldozatán keresztül is megélhetem, Jézus jelen levő testével egyesülhetek, de ahhoz kell az áldozat is. Kész vagyok-e az áldozatban is egyesülni Jézussal? Igen, hitben döntöttem, és továbbá kérem Isten kegyelmét. Ezáltal kezdem megérteni az életemben zajló eseményeket.
Dicsőség és hála Istennek ezért a hétvégéért! Köszönöm azokat a testvéreket, akik lehetővé tették számomra, hogy részt vehessek ezen a kurzuson!
Kérem, Uram, a Te kegyelmedet, hogy minél több ilyen és hasonló kurzusra sor kerülhessen!
A. K.
Sok fájdalommal, feldúltsággal jöttem – azt éreztem nem tudok itt jelen lenni. Sokmindent még a kurzus után fogok elmélyíteni magamban. Ami nagyon aktuális volt számomra: a megbocsátás azoknak, akik engem nap mint nap megbántanak. Megértettem, hogy nem elég kimondani, hogy „megbocsátok”, hanem ez egy őszinte, Istennel közösségben meghozott döntés kell legyen. Az Istennel való kapcsolatomat szeretném ezutám helyrehozni, hogy Őt vigyem a szívemben az embereknek. E.E.
Valóban lelkigyógyulásban volt részem, amire tulajdonképpen eddigi életemben vágytam, kerestem ennek lehetőségét, de csak félmegoldásokat kaptam. Vagyis eddig csak lelki sebeimmel szembesültem, tudatosodtak bennem, hogy ott vannak az életemben és utat engednek további sérüléseknek, addig a kurzus és a lelkigondózás alatt valóban be is gyógyultak ezek a sebek és nem más mint maga Jézus Krisztus gyógyított meg.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK!
Két életérzéssel tudnám szemléltetni gyógyult állapotomat, amit közvetlenül a kurzus útán éreztem:
a. Csecsemő vagyok Isten védő, oltalmazó tenyerében, csecsemő akinek nincs multja, előtte az élet Isten védelme alatt.
b. A tüdőm megtelik friss, erős, hegyi levegővel minden lélegzetvételnél. (Annak ellenére, hogy a valóságban nem tartózkodtam friss levegőn.)
Mivel szembesültem?
Beláttam, hogy téves volt az a felfogásom, miszerint Isten engem erőmön felül próbált meg, és ezért nem tudtam azt kiállni. Szembesültem azzal, bár kaptam Istentől jeleket, gyengéd figyelmeztetéseket, hogy hol és mikor indultam el téves irányba, ami egyre nagyobb nehézségeket, megkötözöttségeket hozott életemre.
Új felismerések a gyógyulás útján
a. A Római Katolikus Egyház tanításához hű maradjak.
b. A Szentírásból táplálkozzak mindennap.
c. Jézus életére tekintve szívből bocsassak meg minden sérelmet, ami ér és mondjak áldást arra a személyre, aki megbánt.
d. Ha Jézus Krisztus képes volt meggyógyítani engem, akkor képes minden lehetetlennek látszó helyzetet megoldani, csupán hittel és bizalommal, bőjttel és imával kell kérjem segítségét. Az Ő szenvedésének és kereszthalálának gyümölcse minden gyógyulas és kiengesztelődés, és nem az én erőfeszitéseim eredménye.
e. Újra megakarok tanúlni bizni a krisztusi közösség megtartó erejében.
Sok aldasban volt reszem a kurzus alatt, minek gyumolcseiben most is orvendezem!
Szeretettel L. T.
Rájöttem, hogy léteznek olyan szellemi erők, aminek eddig nem tulajdonítottam semmi jelentőséget, és ezek ellen küzdeni kell. Megértettem, hogy el kell fogadnom mások véleményét, és növekednem kell abban, hogy megértsek másokat. Az őszinte megbocsátásra vágyom, mert úgy érzem, hogy így szabad lehetek mindentől. S.A.
Nagyon meglepett az, hogy az aprónak tűnő dolgok milyen következményekkel járnak, de nagyon jó tudni, hogy lehet ezekért imádkozni és Isten cselekszik. Megbocsátottam magamnak, és elfogadtam, hogy én az vagyok, ami vagyok. Úgy érzem meg kell tanuljam, hogy imádkozzak mielőtt az igazságérzetemet kifejezném másoknak – meg kell várjam a megfelelő pillanatot. S.K.
Én úgy jöttem ide, hogy jól vagyok, nincs szükségem a gyógyulásra. közben rájöttem, hogy én sem vagyok szabad. A kurzus segített, hogy megtaláljam a módját annak, hogyan lehetek igazán szabad, tudom, hogy kihez kell forduljak, és hogy van egy közösség, amely megtart. A jövőben bármely döntés előtt a Mennyei Atya szempontjából szeretném megvizsgálni a dolgokat. Ny.G.
A lelkigondozói kurzuson megtapasztaltam, hogy Isten csodálatos módon tud gyógyítani és szeretni. Neki van hatalma minden köteléktől felszabadítani és lelki sérüléseket meggyógyítani. Így még közelebb kerültem Hozzá. P.M.
„Éhesen” mentem a lelki napra, az Atyával találkozni, szembenézni önmagammal. És hála Neki, mindez meg is történt. Hálatelt szívvel jöttem el, mert találkozhattam Vele, megtapasztalhattam újra és újra hatalmas szeretetét. Fúrcsamód sokszor előtörnek a könnyeim, amikor megérzem a jelenlétét…de nem szomorúság könnyei ezek, hanem a boldogságé, amikor megtapasztalom, hogy mennyire szeret engem a Mennyei Atyám, engem, iciripiciri lényt Hozza képest. Az ember hajlamos felülértékelni önmagát, a saját problémáit, a saját életét a középpontba helyezni. És amikor rájövök, hogy mennyire hatalmas Ő és mégis milyen különlegesen bánik velem, ahogy minden egyes emberrel...ilyenkor belémhasít, hogy nem lenne elég a világ összes emberi agya sem ahhoz, hogy felfogjuk, mennyire hatalmas Ő. És mégis meg akarjuk érteni, meg akarjuk magyarázni például a Szentháromság titkát. Eddig vakon hittem, nem gondolkoztam ezen, most annyi változott, hogy ugyanolyan vakon hiszek, és csak annyit értettem meg, hogy sokkal hatalmasabb, mint amennyire eddig gondoltam.
A lelkinapon szembesültem egy nagy bűnömmel, amiről eddig nem is tudtam...hogy irigy vagyok. És ez azért ütött nagyon mellbe, mert pont azelőtt pár nappal sértődtem le az egyik barátnőmre. Jött Laci testvér, és általa a Szentlélek szembesített, hogy vigyázz! Mert igenis néha beleesel ebbe a csapdába.
Úgyhogy őszintén köszönöm ezt a napot, és az összes többit.
Fülöp Laci atyának mintha minden egyes szava nekem szólt volna, de különösen az, hogy Mennyei Atyánk mindenkit egyformán szeret nem személyválogató. Ezt eddig is tudtam, de most valahogy másképp hangzott. Rájöttem arra, hogy milyen sok emberrel megszakítottam a kapcsolatot miután megtértem azt gondolva, hogy azokkal már nincs amit kezdeni. A családtagjaimat is nagyon sokszor hehyre teszem mondva nekik, hogy ők még semmit sem tudnak. Rájöttem arra is, hogy a megtért emberek több jogot formálnak maguknak arra, hogy ítélkezzenek mások felett azt gondolván, hogy ők jobbak a meg nem térteknél. Rájöttem arra is, hogy semmivel sem vagyok jobb vagy több azoknál, akiket leírok, vagy akik fölött ítélkezem. Újszerűen hangzott az, hogy a Mennyei Atya ugyanolyan lehetőségeket kínál, és ugyanúgy szereti a meg nem tért embereket is mint a megtérteket. Ez egy kicsit észre térített, hogy egyáltalán ne érezzem magam kiváltságos helyzetben a meg nem tértekkel szemben. Kérem az Úr kegyelmét, hogy mindazt amire rávilágított meg tudjam fontolni, és tettekre tudjam váltani a mindennapi életemben.
T. E.
Ami személyesen megszólított a két testvérről szóló elmélkedésből, hogy nem lehet olyan melyre süllyedni, ahonnan a szerető Atya ne tudna felemelni, magához ölelni, örömével eltölteni és az újrakezdés lehetőségét megadni.
Köszönöm, hogy részt vehettem a valóban lelki napon!
Szeretettel,
L. T.
Már a dicsőítés mélyen érintett. Mivel bűnös természetem miatt eléggé zaklatottan, nehézséggel, gondokkal terhelve érkeztem meg, nagyon vágytam Isten jelenlétére, az Ő bocsánatára bűneim miatt. Már a dicsőítésben megtapasztaltam a Mennyei Atyám gondoskodó ölelését... Istenem, milyen végtelen a te kegyelmed...
Aztán a tanítás Fülöp Laci atyától, egyszerűen minden szó nekem szólt. A Szentlélek szólt Laci atyából hozzám, személyesen. Éreztem, és egyre jobban felismertem bűneim súlyát, és mindemellett a Mennyei Atya irgalmát, a kegyes szeretetét, ahogyan várt rám, hogy újra levegye terheimet, ahogyan bátorított, hogy ne maradjak, ne ragadjak le a sárba, Ő csak arra vár, hogy nyújtsam felé a kezem. Egyszerűen szavakba nem igazán tudom kifejezni. Csodálatos volt. A gyónás... Valóban mennyire nem mindegy hogyan állunk Isten elé a szentgyónásban. Most egy új módon tapasztaltam meg a gyónást. Valóban éreztem, hogy ez igen, néhány kiló bűnt letettem, már nem kell cipelnem. Micsoda megkönnyebbülés Istenem... Hála a Mennyei Atyának! Minden dicsőség Istené!
Köszönöm Istennek ezt a csodás napot! Köszönöm az Úrnak, hogy ilyen csodálatosan cselekszik életünkben!
Dicsőítelek Uram minden pillanatba!
Dicsőség és hála Istennek ezekért, a csodás pillanatokért!
A. K.
Öröm van bennem, mert NÖVEKEDÉSBEN vagyok!
Röviden összefoglalva így éltem meg a kurzust. Viszont öröm van bennem, mert NÖVEKEDÉSBEN vagyok! Dicsőség Istennek! Köszönöm Istenem, hogy Te vagy az én mesterem, Tőled tanulhatok, és Te adod a növekedést számomra! Minden dicsőség a Tied, Mennyei Atyám! Köszönöm a vigasztaló, bátorító szavakat, amikkel szóltál a kurzus alkalmával a testvéreken keresztül! Köszönöm, hogy áldott tesókkal ajándékoztál meg! Áldom Szent Nevedet! Ámen.
A. K.