- Részletek
- Kategória: Jó hirek
Ez a méltóság növekszik az Istennel való végső találkozásig. Ez az üdvösség útja, amelyet csak a szeretet visz végbe. A remény embereivé válunk. A probléma akkor keletkezik, amikor mi magunk akarjuk üdvözíteni magunkat. Azt hisszük, hogy sikerül pl. a pénzre alapozva. Azt gondoljuk, hogy ha van pénzünk, akkor minden rendben. Van méltóságunk: a gazdag ember méltósága. Ez azonban nem elég – figyelmeztetett a pápa. Utalt az evangéliumi történetre, amelyben egy embernek tele volt a magtára és azt tervezte, hogy egy másikat is megtölt, aztán majd nyugodtan alszik. Az Úr azonban azt mondta neki, hogy még aznap este meghal. Ez az üdvösség tehát nem megfelelő, csak ideiglenes és felszínes.
Más alkalmakkor azt gondoljuk, hogy a hiúság, a büszkeség üdvözít bennünket. Azt hisszük, hogy hatalommal rendelkezünk. Ez sem vezet sehová. Csak szegénységünket, bűneinket leplezzük ezekkel a tulajdonságokkal. Az igazi üdvösség abban a méltóságban áll, amelyet Isten ad vissza nekünk, és abban a reményben, amelyet Krisztus adott nekünk Húsvétkor.
„Ma valljuk meg hitünket" – hangzott a Szentatya felhívása. „Uram, hiszek. Hiszek szeretetedben, ami üdvözített engem és, ami megadta nekem a méltóságot, amellyel nem rendelkeztem. Hiszek szeretetedben, ami reményt ad nekem. Csak Isten szeretete adhat valódi méltóságot és reményt" – mutatott rá Ferenc pápa. „Ez életünk igazsága." Így imádkozzunk tehát: „Uram, hiszek a szeretetedben. Megnyitjuk szívünket, hogy ez a szeretet átjárjon, és mások szeretetére ösztönözzön."
- Részletek
- Kategória: Jó hirek
Ferenc pápa ezután felidézte a II. Vatikáni Zsinat történetét, amely a Szentlélek szép műve volt. 50 évvel később azonban elmondhatjuk-e, hogy mindent megtettünk, amit a Szentlélek mondott a zsinaton? Folyamatosan tovább növekedett-e az egyház a zsinat szellemében? Nem. Ünnepeljük ezt az évfordulót, állítsunk neki emlékművet, de ne zavarja köreinket. Nem akarunk változtatást. Sőt, vannak, akik vissza akarnak fordulni. Ez makacsságot, önfejűséget jelent, azt, hogy meg akarjuk szelídíteni a Szentlelket.
„Ne álljunk ellen a Szentléleknek: ez az a kegyelem, amelyet ma kérjünk mindnyájan: legyünk engedelmesek a Szentléleknek, annak a Léleknek, aki eljön hozzánk és vezet minket az életszentség útján, az egyház olyan szép életszentségének útján. Kérjük a Szentléleknek való engedelmesség kegyelmét" – mondta Ferenc pápa.
- Részletek
- Kategória: Jó hirek
Tekintsünk Jézusra, aki arra hív, hogy evangelizáljuk, hirdessük örömmel nevét.
Úgy tűnt, hogy ez a boldogság sosem érkezik el – kommentálta a pápa az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmányt. A tanítványok Antióchiában gyűlnek össze, hogy Pál és Barnabás által hallgassák az Úr szavát. A Szentatya feltette a kérdést: a zárt zsidó közösség, a jóra való emberek miért teltek el féltékenységgel, amikor látták a keresztények nagy számát és miért kezdték el üldözni őket? Pusztán azért, mert zárva volt a szívük, nem voltak nyitottak a Szentlélek újdonságára. Azt hitték, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy ők gondolták. Úgy érezték, hogy ők a hit védelmezői és elkezdtek az apostolok ellen beszélni, rágalmazni őket. Majd elmentek a vallásos és előkelő asszonyokhoz, akik hatalommal rendelkeztek és telebeszélték fejüket gondolatokkal, arra ösztönözve őket, hogy beszéljenek férjeikkel és ők lépjenek fel az apostolok ellen.
Ez a csoport így viselkedett és minden más zárt csoport is hasonlóképpen a történelem során: egyességet kötve a hatalommal és „maguk között" megoldva a nehézségeket. Ahogy azok cselekedtek, akik a feltámadás reggelén, mikor a katonák beszámoltak arról, hogy látták Jézust, azzal némították el őket, hogy pénzt adtak nekik. Ez a zárt vallásosság viselkedésmódja, amely nem rendelkezik a szabadsággal, hogy megnyíljon az Úr felé. Közösségi életük arról szól, hogy mindig az igazságot védelmezzék, mert azt hiszik, hogy valóban azt védelmezik, pedig rágalmazásról és pletykálkodásról van szó. Pletykás közösségek ezek, amelyek mások ellen beszélnek, tönkre téve a másikat és mindig csak befelé tekintenek, fallal vannak körülvéve. Ezzel szemben a szabad közösség Isten és a Szentlélek szabadságával halat előre, még az üldöztetések során is.
Az Úr Szava pedig elterjedt az egész régióban. Az Úr közösség haladt előre és terjedt el, mert így működik a jó: mindig elterjed. A jó nem marad önmagán belül. Ez az egyház kritériuma és lelkiismeretvizsgálatunké is: milyenek közösségeink, a szerzetesi és a plébániai közösségek? A Szentlélek felé nyitott közösségek-e, amelyek előre visznek bennünket, hogy hirdessük Isten Szavát, vagy zárt közösségek pontosan meghatározott parancsolatokkal, amelyek a hívek vállára aggatnak számos parancsolatot, ahogy az Úr mondta a farizeusoknak - tette fel a kérdést a Szentatya.
Az üldözések vallási és féltékenységi okokból kezdődtek el – hangsúlyozta Ferenc pápa. A tanítványok azonban telve voltak a Szentlélek örömével, szépségről beszéltek és utakat nyitottak meg. A zárt, magabiztos közösség, amely biztonságot keres a hatalommal való egyességkötésben és a pénzben, becsmérlő szavakkal nyilatkozik: sérteget és elítél. Talán elfeledkezik a gyermekkori anyai simogatásokról. Ezek a közösségek nem ismerik a simogatást, csak a kötelességet, a cselekvést, a külsődleges vallási előírásokba való bezárkózást. Ahogy Jézus mondta: „Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és tisztátalansággal." (Máté 23:27).
Gondoljunk most az egyházra, amely olyan szép és halad előre – állapította meg a Szentatya. Gondoljunk sok testvérünkre, aki szenved a Lélek szabadsága és az üldözések miatt a világ számos részén. De ezek a szenvedő testvéreink telve vannak örömmel és a Szentlélek erejével. Tekintsünk Jézusra, aki az evangelizálásra hív bennünket, hogy örömmel hirdessük nevét és ne féljünk a Szentlélek örömétől, ne zárkózzunk be magunkba.
- Részletek
- Kategória: Jó hirek
Szilárdan és biztos reménnyel folytassátok a hit útját: az Úr erőt ad ahhoz, hogy az árral szemben haladjunk – buzdította a fiatalokat Ferenc pápa. Mindannyiukat arra buzdította: tegyék fel életüket a „nagy ideálok" megvalósítására.
Követni az Urat, hagyni, hogy Lelke átalakítsa lelkünk „sötét zónáit", azokat a magatartásainkat, amelyek nem felelnek meg Isten tervének, hagyni, hogy lemossa bűneinket, ez olyan út, amelyen sok akadállyal találkozunk. Ezek egyrészt rajtunk kívül esnek, a világban vannak, amelyben élünk. Azonban bennünk is jelen vannak, szívünkben, amely gyakran nem ért meg minket.
A nehézségek, a küzdelmek részét képezik annak az útnak, amely elvezet Isten dicsőségéhez, mint ahogy Jézus is a kereszten dicsőült meg. Mindig fogunk találkozni nehézségekkel életutunkon! Azonban ne veszítsük el a bátorságot: velünk van a Szentlélek ereje és legyőzi küzdelmeinket – mutatott rá homíliájában a Szentatya.
„Jól figyeljetek ide, fiatalok: az árral szemben haladni jót tesz a szívnek, de bátorság kell hozzá és Ő megadja nekünk ezt a bátorságot. Nincsenek nehézségek. Nincs olyan nehézség, küzdelem, értetlenség, amely félelmet ébresztene bennünk, ha egységben maradunk Istennel, mint ahogy a szőlővesszők kapcsolódnak a szőlőtőhöz; ha nem veszítjük el a Vele való barátságunkat, ha egyre több helyet biztosítunk számára életünkben.
Akkor is, és főleg akkor, ha szegénynek, gyengének, bűnösnek érezzük magunkat, mert Isten erőt ad gyengeségünkhöz, gazdagságot ad szegénységünknek, megtérít és megbocsátja bűneinket". Istennel nagy dolgokat vihetünk végbe, érezteti majd velünk azt az örömöt, hogy tanítványai, tanúi vagyunk.
Mély meghatottság tükröződött a bérmálkozók arcán, amikor a pápa kiszolgáltatta számukra a hitüket megerősítő szentséget.
Mint az első Pünkösd napján, most is arra kaptunk meghívást, hogy higgyünk és megtérítsük szívünket, hogy befogadjuk magunkba Isten Szavát, kegyelmét, amely átalakít, és amely életet ad.
- Részletek
- Kategória: Jó hirek
A Szentlélek isteni személy, aki tanúságot tesz Jézus Krisztusról bennünk. A pápa rámutatott, hogy a Szentlélek védelmét nevezi Jézus „vigasztalónak", aki megvéd bennünket és mindig mellettünk áll, hogy támogasson.
A keresztény életet nem lehet megérteni a Szentlélek jelenléte nélkül: nem lenne ugyanis keresztény. Vallásos, pogány és kegyes élet lenne, ami hisz Istenben, de az életerő nélkül, amelyet Jézus tanítványainak akart adni. A Szentlélek jelenléte adja ugyanis ezt az életerőt. A Szentlélek tanúskodik Jézusról, hogy mi is tanúságot tudjunk tenni másoknak.
Az első olvasmányban egy Lídia nevű asszonyról van szó, aki Pált hallgatta. Azt olvassuk róla, hogy az Úr megnyitotta szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. Ezt a Szentlélek viszi végbe: megnyitja a szívet Jézus megismerésére. Nélküle nem ismerhetjük meg Jézust. Felkészít bennünket a Jézussal való találkozásra, hogy az Ő útján járjunk. A Szentlélek cselekszik bennünk a nap során, egész életünkben, mint tanúságtevő, aki megmondja, hol találjuk Jézust .
Ezután a Szentatya többször az imára buzdított, amely az utat jelenti a húsvéti termékenység kegyelmének elnyeréséhez. Ez a gazdagság a Szentléleknek köszönhetően érhető el. Majd a lelkiismeret vizsgálatról szólt, amelyet a keresztények a nap végén végeznek. Ez a „gyakorlat" jót tesz, mert tudatára ébredünk annak, amit szívünkben az Úr tett – mutatott rá a pápa.
Kérjük a kegyelmet, hogy hozzá szokjunk útitársunk, a Szentlélek jelenlétéhez. Kerüljünk közelebb hozzá, mint baráthoz. Jézus azt mondta, hogy nem hagylak egyedül, Őt hagyom neked. Szokjunk hozzá, hogy megkérdezzünk magunktól, mielőtt véget ér a nap: Mit tett ma bennem a Szentlélek? Milyen tanúságtételt adott nekem? Hogyan szólt hozzám? Mit javasolt? Ez az isteni jelenlét segít nekünk, hogy előrehaladjunk az életben, mint keresztények. Kérjük ezt a kegyelmet, hogy minden pillanatban jelen legyen Húsvét termékenysége.