Részletek

Kategória: Jó hirek

Ferenc pápa homíliájának középpontjában Szent Pál Efezusiakhoz írt levelének tanítása állt. A levélben az Apostol leírja, hogy megtapasztalta Krisztust és ezért mindent maga mögött hagyott, mert beleszeretett Krisztusba. Pál imádja Krisztust, meghajtja térdét az Atya előtt, aki „mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit mi kérünk, vagy megértünk” (Ef 3,14-21). Szent Pál határtalanul imádja ezt az Istent, aki olyan, mint egy parttalan tenger, egy óriási tenger. Pál azt kéri az Atyától mindnyájunk számára, hogy megerősödjünk, benső emberré váljunk Lelke által. 

Azt kéri az Atyától, hogy a Szentlélek jöjjön és erősítsen meg bennünket, adjon erőt. Nem haladhatunk előre a Szentlélek ereje nélkül. Saját erőnk gyönge. Nem lehetünk keresztények a Szentlélek kegyelme nélkül. Éppen a Szentlélek az, aki megváltoztatja szívünket, aki révén előbbre jutunk az erényekben, hogy beteljesítsük a parancsolatokat – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd így folytatta: 

Azután Pál kér egy másik kegyelmet is az Atyától: Krisztus jelenlétét, hogy növeljen bennünket a szeretetben. Krisztus szeretetét, amely minden ismeretet felülmúl, nem érthetjük meg másként, csak ennek a végtelen hatalmasságnak az imádata által. 

Ez Pál misztikus tapasztalata. Megtanítja a dicsőítő imát és az adoráció imáját. Kicsinységeinkkel, számos önző érdekünkkel szemben Pál robbanásszerű dicsőítő imában tör ki, adorációban kéri az Atyát, hogy küldje el számunkra a Szentlelket, hogy erőt adjon nekünk életünkhöz; értesse meg velünk Krisztus szeretetét, és Krisztus szilárdítson meg bennünket a szeretetben. És ezt mondja az Atyának: Köszönöm, hogy Te képes vagy megtenni azt is, amit mi még csak remélni sem merünk”. Ez egy nagyon szép ima – tette hozzá a Szentatya. 

Végül Ferenc pápa ezekkel a szavakkal zárta csütörtök reggeli homíliáját: 

Ezzel a benső élettel meg lehet érteni, hogy Pál mindent maga mögött hagyott és mindent szemétnek, értéktelennek tart, hiszen elnyerte Krisztust és Krisztusban él. Jót tesz, ha így gondolkozunk, jót tesz, ha imádjuk Istent mi is. Jót tesz, ha Istent dicsőítjük, ha belépünk ebbe a határtalan, óriási nagylelkűség és szeretet világába. Jót tesz, mert így előbbre juthatunk a nagy parancsolatban – az egyetlen parancsolatban, amely az összes többi alapját alkotja: ez pedig a szeretet; szeressük Istent és szeressük testvéreinket.

Részletek

Kategória: Jó hirek

Az evangéliumról való napi elmélkedés segít, hogy ráleljünk az igazi reménységre. Ezt emelte ki szentbeszédében Ferenc pápa kedden reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Vegyük minden nap kezünkbe a Szentírást akár csak tíz percre is, hogy beszélgessünk az Úrral, ahelyett, hogy tévésorozatokat néznénk, vagy a szomszéddal társalognánk.

A remény magva Jézus

Mi a reménység magva? Függesszük tekintetünket Jézusra. Ferenc pápa a Zsidókhoz írt levélről elmélkedve a reményről beszélt. Ha nem hallgatjuk az Urat – mondta -, lehetünk ugyan optimisták, lehetünk pozitív beállítottságúak, de a reményt csak akkor tanuljuk meg, ha Jézusra tekintünk. Ezért fontos a szemlélődő ima. Jó, ha mindennap elimádkozzuk a rózsafüzért, ha beszélünk az Úrral, amikor nehézségünk támad, beszélünk a Szűzanyával vagy a szentekkel. De fontos az ún. szemlélődő ima is, amit csak az evangéliummal a kezünkben végezhetünk.

Szemlélődő ima

„Hogyan végezhetem a szemlélődő imát a mai evangéliumról?” – tette föl a kérdést a Szentatya, majd így folytatta: „Látom, hogy Jézus a tömegben volt, nagy tömeg vette őt körül. A szakasz ötször is említi a szót: tömeg. ’De hát Jézus nem pihent?’ Gondolhatnám: ’mindig csak a tömeggel volt’… De élete nagy részét Jézus az utcán töltötte, a tömeggel együtt. Hát akkor nem is pihent? De igen, egyszer – mondja az evangélium – a hajón aludt, de vihar támadt és a tanítványok fölkeltették őt. Jézus folyton az emberek között volt. Tehát így nézem Jézust, így szemlélem, így képzelem el Őt. És elmondom Jézusnak mindazt, ami eszembe jut, hogy elmondjam neki”.

Magunk elé képzelni a jelenetet

Ferenc pápa ekkor maga elé képzelte a jelenetet: a mai evangélium egy beteg nőről beszél, aki a tömegben állva megérinti Jézus ruháját. Jézus nemcsak érti, hanem érzi is a tömeget! Érzi mindnyájunk szíve dobbanását, mindegyikünkét. Valamennyiünkre gondot visel, mindig! Ugyanez történik, amikor a zsinagóga-elöljáró odamegy hozzá és elmondja, hogy súlyosan beteg a kislánya. Jézus ekkor mindent otthagy és vele foglalkozik. Tovább vizualizálva a jelenetet a pápa így folytatta: Jézus odaér a zsinagóga-elöljáró házába, ahol az asszonyok sírnak, mert a kislány meghalt. Az Úr azonban nyugalomra inti őket, mire az emberek kinevetik. Itt látszik Jézus türelme – fűzte hozzá a Szentatya. Aztán a kislány feltámasztása után Jézus ahelyett, hogy azt mondaná: Gyerünk, Istenem!, azt mondja nekik: Adjatok a kislánynak enni. Jézus mindig észreveszi az előtte lévő kis részleteket.

15 perc napi evangélium

A pápa ezután így folytatta: „Amit én csináltam a mai evangéliummal, az a szemlélődő ima: fogom a Szentírást, elolvasom és beleképzelem magam a jelenetbe; elképzelem, mi történik és beszélek Jézussal, ahogy a szívemből jön. Ezzel pedig növeljük a reményt, mert szilárdan Jézusra szegezzük tekintetünket. Végezzétek ezt a szemlélődő imát! – De nekem annyi a dolgom! – Akkor csak 15 percre vedd a kezedbe a Szentírást, olvass el egy kis szakaszt, képzeld el, hogy történt és beszélj róla Jézussal! Így a tekintetedet Jézusra függeszted, és nem egy tévésorozatot nézel például. A füleddel Jézus szavait hallgatod és nem a szomszéd vagy a szomszédnő locsogását…”.

Mindig imádkozni

Így pedig a szemlélődő ima segít bennünket a reményben. Megélni az evangélium lényegét. Mindig imádkozni! – buzdított a pápa. Mondjuk el az imákat, a rózsafüzért, beszéljünk az Úrral, de végezzük ezt a szemlélődő imát is, hogy tekintetünket Jézusra függesszük. Ebből az imából jön a remény. És így keresztény életünk ebben a keretben mozog, emlékezet és remény között.

Emlékezet és remény

„Emlékezete a megtett útnak, emlékezete az Úrtól kapott számos kegyelemnek. Remény az Úrra tekintve, hiszen egyedül ő adhat nekünk reményt. Ahhoz pedig, hogy az Úrra tekintsünk, megismerjük az Urat, fogjuk az evangéliumot és végezzük el ezt a szemlélődő imát. Ma például találjatok 10 percet, 15-öt, nem többet, és olvassátok az evangéliumot, képzeljétek el, és mondjatok valamit Jézusnak. Semmi többet. És így jobban megismeritek Jézust, a reményetek pedig növekszik. Ne feledjétek, tekintsetek szilárdan Jézusra. Ehhez kell a szemlélődő ima” – fejezte be kedd reggeli szentbeszédét Ferenc pápa.

Részletek

Kategória: Jó hirek

A hit mindig győz, mert a vereség is átalakul győzelemmé. Ez nem egy „mágikus” dolog, hanem a személyes kapcsolat Istennel, amelyet nem könyvekből tanulunk meg: Isten ajándéka, amit kérni kell. Így összegezhető Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája, amelyet a Szent Márta-ház kápolnájában mondott.

Így végzi az a nép, amely eltávolodik Istentől

Az első olvasmány Sámuel könyvéből való és elmondja Isten népe vereségét a filiszteusok ellen. „A vereség igen nagy volt”, a nép elvesztett mindent, „méltóságát is”. „Mi vezetett ehhez a vereséghez?” – tette fel a kérdést a pápa. A nép „lassanként eltávolodott az Úrtól, világiasan és bálványaival élt”. Elmentek ugyan Siló szentélyébe, de úgy „mintha kulturális hagyomány lenne, elvesztették gyermeki kapcsolatukat Istennel. Nem imádták Istent! És az Úr magukra hagyta őket”. A nép még a Szövetség ládáját is felhasználja, hogy győzzön a csatában, de úgy mintha valami „mágikus” dolog lenne. „A ládában volt a Törvény, amelyet nem tartottak be és amelytől eltávolodtak.” Nem volt már „személyes kapcsolatuk az Úrral. Elfelejtették Istent, aki megmentette őket.” Vereséget szenvednek, 30 ezer izraelit megölnek, a Szövetség ládáját a filiszteusok elveszik, Héli két fia, a bűnöző papok, akik kihasználták az embereket Siló szentélyében, meghalnak. „Teljes vereség” – állapította meg a Szentatya. „Így végzi az a nép, amely eltávolodik Istentől.” Van szentélye, de szíve nem Istennel van, nem imádja Istent. „Hiszel Istenben, egy Istenben, aki kissé ködös, távol levő, aki nem lép be szívedbe és te nem engedelmeskedsz parancsolatainak. Ez a vereség!” A napi Evangélium (Mk 1,40-45) viszont egy győzelemről szól.

Volt hite!

„Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.'' Provokálja az Urat mondván, hogy ’én az élet vesztese vagyok, de te átalakíthatod ezt a vereséget győzelemmé!’ ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.'' A leprás ugyanis vesztesnek minősült, aki nem élhetett közösségi életet, mindig ’kiselejtezték’, félre állították. Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!'' Így, egyszerűen: ez a csata két perc alatt véget ért győzelemmel. Az előző egész napos csata pedig vereséggel zárult. Ebben az emberben volt valami, ami arra indította, hogy Jézushoz menjen és ezzel a kihívással álljon elé. Volt hite! – mutatott rá Ferenc pápa.

Képesek vagyunk hegyeket megmozgatni, a hit képes erre

János apostol azt mondja, hogy a világ feletti győzelem a hitünk. „Hitünk mindig győz!” A hit győzelem. Ahogy ez a férfi mondja: ’Ha akarod, meg tudod tenni.’ A vereséget szenvedők az első olvasmányban imádkoztak Istenhez, elhozták a Szövetség ládáját, de nem volt hitük, elfelejtették. Ennek az embernek volt hite és amikor hittel kérünk valamit, Jézus maga mondta, hogy hegyeket mozgathatunk meg. Képesek vagyunk hegyeket megmozgatni, a hit képes erre. Jézus is ezt mondta: ’Bármit kértek az Atyától nevemben, megkapjátok. Kérjetek és megadatik, kopogtassatok és befogadásra találtok.’ De a hittel kell ezt tenni, ez a mi győzelmünk – figyelmeztetett a pápa.

A mi győzelmünk: a hitünk!

Végül homíliáját ezzel az imával zárta: Kérjük az Úrtól, hogy imánk mindig a hitben gyökerezzen, a belé vetett hitből szülessen. A hit kegyelme ajándék, a hit. Ezt nem a könyvekből tanuljuk meg, hanem egy ajándék, amelyet az Úr ad. Kérjük: ’adj nekem hitet!’ ’Hiszek, Uram!’ – mondta az az ember, aki kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg gyermekét: ’Kérlek Uram, segítsd az én kis hitemet!’ Hittel imádkozik és meggyógyul gyermeke. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy hittel tudjunk imádkozni és hogy biztosak legyünk abban: minden dolgot, amit kérünk tőle, megkapunk azzal a bizonyossággal, amelyet a hit ad nekünk. Ez a mi győzelmünk: a hitünk! – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Részletek

Kategória: Jó hirek

Azok a keresztények, akik megálltak a „mindig így csináltuk” szemléletnél, bezárták szívüket a Szentlélek meglepetései előtt és sosem jutnak el az igazság teljességéhez, mert bálványimádók és lázadók – Ferenc pápa így fogalmazott hétfő reggeli homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában.

Nyissuk meg a szívünket a Szentlélek újdonságára

Az első olvasmányban (1Sam 15,16-23) Sault, mint Izrael királyát elutasítja az Úr, mert inkább a népre hallgat, mint az Úr akaratára és nem engedelmeskedik neki. A nép a csatában elért győzelem után áldozatot akart bemutatni Istennek a jószág legjavával, mert azt gondolta, hogy „mindig így csináltuk”. De Isten ez alkalommal nem ezt akarta. Sámuel próféta szemrehányást tesz Saulnak: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának?”

Ugyanezt tanítja Jézus az Evangéliumban (Mc 2,18-22) – állapította meg Ferenc pápa. A törvénytudók szemére vetették, hogy tanítványai nem böjtölnek úgy, mint ahogy addig mindig szokás volt. Jézus az életben alkalmazott alapelvvel válaszol nekik: „Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.”

Mit jelent ez? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Hogy megváltozik a törvény? Nem! A törvény az ember szolgálatában áll, aki pedig Isten szolgálatában áll és ezért kell, hogy az ember szíve nyitva álljon. A „mindig így csináltuk” szemlélet bezárult szívet eredményez. Jézus azt mondta nekünk: ’Elküldöm nektek a Szentlelket és Ő elvezet benneteket a teljes igazságra’. Ha a szíved bezárult a Lélek újdonsága előtt, sohasem jutsz el a teljes igazságra! – jegyezte meg a Szentatya. Keresztény életed csak ötvenszázalékos lesz, foltos, új dolgokkal megstoppolt, de olyan struktúrára alapozva, amely nem nyitott az Úr hangjára. Bezárt szíved lesz, mert nem vagy képes kicserélni a tömlőket.

Makacs és lázadó keresztények

Ez volt Saul király bűne, amely miatt az Úr elutasította. Sok keresztény bűne ez, akik abba kapaszkodnak, amit eddig mindig csináltak és nem hagyják a tömlők kicserélését. Egy félig élt, megfoltozott, megstoppolt, értelmetlen életben végzik – figyelmeztetett Ferenc pápa. A bűn a zárt szív, amely nem hallgatja meg az Úr hangját, amely nem nyílik meg az Úr újdonságára, a Szentlélekre, aki mindig meglep bennünket. A lázadás a „varázslás bűne”, a makacsság pedig bálványimádás.

Azok a keresztények, akik megmakacsolták magukat a „mindig így csináltuk” mentalitásban, abban, hogy ez a helyes út, vétkeznek: a varázslás bűnébe esnek. Olyan ez, mintha elmennének a jósnőhöz. Fontosabb az, ami korábban kimondatott és az, hogy ne változzon semmi, illetve az, amit érzek bezárt szívemben, mint az Úr Szava. A makacsság a bálványimádás bűne is: a keresztény, akik megmakacsolja magát, vétkezik! A bálványimádás bűnébe esik. Akkor mi tehát a helyes út, atyám? – tehetjük fel a kérdést. Megnyitni a szívet a Szentlélek előtt és megkülönböztetni, hogy mi Isten akarata – hangsúlyozta a pápa.

A megújításra váró szokások

Jézus idejében hagyomány volt, hogy a jó izraeliták böjtöt végezzenek. De van egy másik valóság: a Szentlélek, aki elvezet minket a teljes igazságra. Ezért van szüksége nyitott szívekre, olyan szívekre, amelyek nem makacsolják meg magukat önmaguk bálványának imádatában azért, mert fontosabb az, amit gondolnak a Szentlélek meglepetésénél.

Ez az az üzenet, amelyet ma az egyház ad nekünk. Ez az, amit Jézus olyan erősen hangsúlyoz: új bort új tömlőbe. A Lélek újdonságaihoz, Isten meglepetéseihez a szokásoknak is meg kell újulniuk. Az Úr adja meg a kegyelmet nekünk a nyitott szívhez, amely nyitott a Lélek hangjára, hogy meg tudja különböztetni azt, aminek már nem kell változnia, mert alapvető, attól, aminek meg kell változnia, hogy be tudja fogadni a Szentlélek újdonságát – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.