- Részletek
- Kategória: Jó hirek
A házasság felbonthatatlan szentség, tehát az elváltak és újraházasodottak nem járulhatnak az áldozáshoz. Az Egyház azonban nem hagyja magára és elkíséri őket. Ezt erősítette meg Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa a L'Osservatore Romano címzetes vatikáni napilapban megjelent cikkben.
A főpásztor azokra a nyilatkozatokra reagált, amelyek az elváltak és újraházasodottak kényes kérdéséről napvilágot láttak azt követően, hogy bejelentették a különleges szinódus összehívását, amelyre 2014-ben kerül majd sor a család témájáról.
Az egy megkeresztelt férfi és egy megkeresztelt nő házassága „szilárd intézmény, amely az isteni jogon alapul és nem függ az emberi önkénytől”. Az evangéliumoktól kezdve a 2012-es új evangelizációs szinódus záró üzenetéig megjelent egyházi dokumentumok mind megerősítik, hogy az elvált, majd újraházasodott személyek nem járulhatnak az Oltáriszentséghez, mert életállapotuk ellentmond annak az egységnek, amely Krisztus szeretete és az Egyház között fennáll, s amelyet maga az eucharisztikus aktus jelent.
Müller érsek emlékeztet rá, hogy a felbonthatatlan házasság elsősorban a gyermekeket védi. „Ott, ahol nem áll fenn az első házasság semmissége, lehetséges a szentáldozás a második házasságban lévők számára, amennyiben a házastársak testvérekként élnek együtt”. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor „a házastársi együttélés lehetetlenné válik”, például a „fizikai vagy lelki erőszak” esetén. Az ilyen „fájdalmas helyzetekben az Egyház mindig megengedte, hogy a házasfelek ne éljenek többé együtt”, ugyanakkor „az egyes felek nem köthetnek szabadon új házasságot, amíg a másik házastárs életben van”.
Müller érsek válaszol arra a javaslatra is, miszerint az elváltak és újraházasodottak lelkiismereti döntése legyen, hogy áldoznak-e vagy sem. Nem helyes ez az érvelés – magyarázza a főpásztor –, mivel az előző házasság érvénytelenségét objektíven ki kell mutatnia a joghatóságnak. Az érsek óva int az „irgalmasságra való hamis hivatkozástól” is, az ugyanis „nem ment föl az isteni parancsolatok és az egyházi tanítás alól”, hanem Isten szentségével és igazságosságával együtt alkalmazandó.
Végül a Hittani Kongregáció prefektusa az elváltak és újraházasodottak lelkipásztori gondozását hangsúlyozza, amely nem „korlátozódhat a szentáldozásra”, mivel „az Eucharisztia szentségén túl szeretetközösségre léphetünk Istennel a hitben, a reményben és a szeretetben, a bűnbánatban és az imádságban is”. Az elváltakat és újraházasodottakat tehát el kell kísérni: semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri őket, csupán a Krisztus akaratához való abszolút hűség érvényesül.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
- Részletek
- Kategória: Jó hirek
Az evangéliumtól áthatott laikus úgymond „megfertőzhet” másokat.
Az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában Raniero Cantalamessa kapucinus pénteken reggel 9 órakor megtartotta utolsó adventi prédikációját a Szentatya és a Római Kúria tagjainak részvételével.
Elmélkedésének középpontjában a szekularizált nyugati világ evangelizációjának főszereplői, a világiak szerepe állt. A posztkeresztény világot szerinte három dimenzió jellemzi: a tudományosság, a szekularizáció és a racionalizmus. Mindhárom tendencia közös gyökere a hit válságában található.
Cantalamessa feltette a kérdést: Talán a keresztény hit újra visszatér Európába azokból az országokból, amelyeket korábban evangelizált, ez alkalommal azonban nem északról, mint a barbár inváziót követően, hanem délről? Cantalamessa utalt a Szentatya beszédére, amelyet csütörtökön intézett a Római Kúria tagjaihoz. Ebben a pápa kiemelte, hogy az a hit, amellyel Afrikában találkozott, sokkal élőbb és örömtelibb, mint amit nyugaton tapasztal meg az ember.
A nukleáris energia hasonlatából kiindulva a Pápai Ház prédikátora megállapította, hogy a világi hívek az egyház számára egyfajta nukleáris energiát jelentenek spirituális értelemben: az evangéliumtól áthatott laikus úgymond „megfertőzhet” másokat. Mivel a papság négyszázezres számához képest a világi hívek több százmillióan vannak, valóban döntő szerepet játszhatnak az evangélium világosságának terjesztésében a világon. Ami még elismerésre méltóbbá teszi a világiak által végzett hithirdetést, az sokszor az, hogy ingyenesen végzik, gyakran saját pénzükből áldozva rá.
Végül Cantalamessa rámutatott a család fontosságára az evangelizációban. Az első evangelizáció ugyanis az otthon falai között kezdődik.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
- Részletek
- Kategória: Jó hirek
Rövid háttérinformáció Jose atyáról
Július 16-án 1949 Keralában, Indiában születtem,szüleimhez, József és Theresa Maniyangathoz.. Én vagyok a legidősebb a hét gyermek közül: Jose, Mária, Terézia, Lissama, Zakariás, Valsa és Tom.
A tizennégy éves koromban, beléptem St. Mary minor szemináriumba Thiruvalla-ba, hogy a papságra felkészítő tanulmányaimat megkezdjem. Négy évvel később a Szent József Pápai Major Szemináriumba Alwayeba, Keralaba mentem, hogy folytassam a papi tanulmányaimat. A hét éves filozófia és teológia képzés elvégzése után pappá szenteltek január 1-jén 1975-ben, hogy misszionáriusként szolgáljak Thiruvalla egyházmegyében.
1978-ban mikor a St. Tamás minor szemináriumban Bathery-ben tanítottam, aktív tagja lettem a Karizmatikus Megújulás mozgalomnak és karizmatikus lelkigyakorlatok és konferenciák vezetését kezdtem meg Kerala-ban.
Angyal jelenik meg a halál pillanatában
1985 április 14.-én vasárnap,az Isteni Irgalmasság ünnepén, szentmisét akartam cerebrálni egy missziós templomban Kerala északi részén, amikor halálos balesetet szenvedtem. Motoroztam, amikor frontálisan nekem hajtott egy dzsip, melyet vezető férfi ittas volt, mert egy hindu fesztiválon italozott. Sietve a kórházba szállítottak, mely körülbelül 35 mérföldre volt. Útközben a lelkem kijött a testemből, és azt tapasztaltam, hogy meghaltam. Azonnal találkoztam az őrangyalommal. Láttam a testemet, és az embereket, akik a kórházba vittek. Hallottam őket sírni, és értem imádkozni. Ekkor az angyalom azt mondta: "El foglak vinni a mennybe, az Úr találkozni és beszélni akar veled". Azt is mondta, hogy útközben meg akarja nekem mutatni a poklot és a tisztítótüzet.
Látogatás a pokolban
Először az angyal a pokolba kísért. Ez egy rettenetes látvány volt! Láttam a sátánt és az ördögöket, egy kb. 2000 Fahrenheit olthatatlan tűzben, férgek kúsztak, az emberek sikoltoztak és küzdtek, másokat pedig a démonok kínoztak. Az angyal azt mondta nekem, hogy mindezek a szenvedések a meg nem bánt halálos bűnöknek voltak köszönhetőek . Aztán megértettem, hogy hét szenvedési fok vagy a szint van, a földi életben elkövetett halálos bűnök számától és fajtájától függően. A lelkek nagyon szörnyen néztek ki, kegyetlenek és borzalmasak voltak. Félelmetes élmény volt. Láttam embereket, akiket ismertem, de nem szabad, felfednem a személyazonosságukat. A bűnök, melyek elítélték őket elsősorban az abortusz, a homoszexualitás, eutanázia, gyűlölködés, és szentségtörés volt. Az angyal azt mondta nekem, hogy ha megbánták volna, elkerülték volna a pokolot, és helyette a purgatóriumba kerültek volna. Azt is megértettem, hogy néhány azok az emberek közül, akik bűnbánatot tartanak ezen bűnök felett, megtisztulhatnak a földön szenvedéseiken keresztül. Ily módon képesek elkerülni purgatóriumot és egyenesen a mennybe jutnak.
Meglepődtem, amikor a pokolban még papokat és püspököket is láttam, akik közül néhányat soha nem gondoltam volna ott látni. Sokan közülük azért voltak ott, mert az embereket hamis tanítással és rossz példával vezették félre.
Látogatás a Purgatóriumban
A pokol látogatása után, az örzőangyalom elkísért a Purgatóriumba. Itt is , hét fokozatú szenvedés van és olthatatlan tűz. De ez sokkal kevésbé intenzív, mint a pokol tüze, és nem volt itt sem veszekedés, sem harc. A fő szenvedése ezeknek a lelkeknek az volt, hogy Istentől el vannak szakítva. Néhányan azok közül, akik a Purgatóriumban vannak, számos halálos bűnt követtek el, de Istennel haláluk előtt kibékültek. Annak ellenére, hogy ezek a lelkek szenvednek, ők élvezik a békét és azt a tudást, hogy egy napon majd meglátják az Istent szemtől szembe..
Beszélgetés a lelkekkel a Purgatóriumban
Volt lehetőségem, hogy beszéljek a tisztítótűzben levő lelkekkel. Megkértek, hogy imádkozzak értük, és mondjam meg az embereknek, hogy imádkozzanak ők is értük, hogy így ők gyorsan a mennybe juthassanak. Amikor imádkozunk, ezekért a lelkekért, megfogjuk hálájukat kapni az imáikon keresztül, és mikor belépnek a menyországba, az imáik még érdemdúsabbak lesznek.
Nehéz leírnom hogy milyen szép az én őrangyalom. Ő ragyogó és fényes. Ő az én állandó társam, és segít nekem minden szolgálatomban, főként a gyógyító szolgálatban. Az ő jelenlétét érezékelem mindenütt ahova megyek, és hálás vagyok neki a mindennapi életemben való védelméért
Ezután, az angyalom a mennybe kísért , nagy vakító fehér alagúton haladva át. Soha nem tapasztaltam még ilyen nagy békét és örömöt az életemben. Ekkor az ég azonnal megnyílt , és meghallottam a legszebb zenét, melyet soha nem hallottam korábban . A angyalok énekeltek, és magasztalták az Istent. Láttam az összes szentet, különösen a Boldogságos Szűzanyát és Szent Józsefet, és sok elkötelezett szent püspökök és papot, akik csillogtak, mint a csillagok . És amikor megjelentem az Úr előtt, Jézus azt mondta: "Azt akarom, hogy menj vissza a világba. A te második életedben a béke és gyógyulás eszköze leszel az én népem számára. Idegen országban fogsz járni, és idegen nyelven fogsz beszélni. Minden lehetséges neked az én kegyelmemmel. ". E szavak után, a Boldogságos Szűz azt mondta nekem: "Tedd, amit Ő mond neked. Én segítelek szolgálatodban " .
Míg a testem a kórházban volt, az orvos elvégezte az összes vizsgálatot, és halottnak nyilvánítottak. A halál oka elvérzés volt. A családomat értesítették, és mivel azok nagyon távol voltak, a kórházi személyzet úgy döntött, hogy a holttestemet a hullaházba viszik át . Mivel a kórháznak nem volt légkondicionálója attól tartottak, hogy a testem gyorsan elkezd majd lebomlani. Ahogy vitték a holttestemet a hullaházba, a lelkem visszatért a testembe. Kínzó fájdalmat éreztem a sok seb és a törött csontok miatt. Elkezdtem kiabálni, mire az emberek megijedtek és sikoltozva elszaladtak.. Egyikük odament az orvoshoz, és azt mondta: "a halott test sikoltozik". Az orvos jött, hogy megvizsgálja a testem, és megállapította, hogy élek. Mire azt mondta: "Az atya él, ez egy csoda, vigyék őt vissza a kórházba" .
Mikor, visszavittek a kórházba, vérátömlesztést adtak nekem, és megműtöttek, hogy helyrehozzák a törött csontokat. Az alsó állkapocsomon, bordáimon, csípőcsonton, csuklón, és a jobb lábamon dolgoztak. Két hónap után, elengedtek a kórházból, de az én ortopéd orvosom azt mondta, hogy én soha nem fogok újra járni. Erre én azt mondtam neki: "az Úr, aki visszaadta nekem az életemet, és visszaküldött engem a világba meg fog gyógyítani". Mikor már otthon voltunk mindannyian csodáért imátkoztunk. Egy hónap múlva a gipszkötés eltávolítása után, még mindig nem tudtam mozogni. De egy nap imádkozás közben, rendkívüli fájdalmat éreztem a medencecsonti területen. Rövid idő múlva a fájdalom teljesen eltűnt, és egy hangot hallottam mondván: "Meggyógyultál. Kelj fel és járj ". Békét és gyógyító erőt éreztem a testemen. Rögtön felálltam, és elindultam. Dicsértem az Istent és megköszöntem neki ezt a csodát.
Az orvos megtérése
Elmondtam az orvosomnak azt a hírt, hogy meggyógyultam és ő meglepődött. Azt mondta: "a te Istened az igaz Isten. A ti Istenetek kell követnem". Az orvos hindu volt és megkért, hogy tanítsam őt az egyházról. A hit tanulmányozása után, megkereszteltem és katolikus lett.
Az őrangyalom üzenetét követve az Egyesült Államokba jöttem 1986 november 10-én, 1986-ban mint missziós pap. Eleinte a Boise Egyházmegyében dolgoztam, Idahoban 1987-1989-ig, majd igazgatója lettem a börtön szolgálatnak az Orlando Egyházmegyei Floridában 1989-1992-ig.
Jézus által rendelt misszió
1992-ben jöttem a Szent Ágoston Egyházmegyébe, ahol én először a Szent Máté plébániára Jacksonvillebe voltam két évig rendelve. Azután kineveztek a Nagyboldogasszony templom egyházi helytartójának 1994-1999-ig. 1997-ben az egyházmegye állandó tagjává rendeltek. 1999 júniusa óta a Macclenny-i Szt. Mária, az Irgalom Édesanyja Katolikus templom lelkipásztora vagyok Floridában. Szolgálok továbbá még a Starke-i Florida Állami Börtönben mint katolikus pap, a Raiford Uniós-Végrehajtási Intézetben és az északkeleti Floridai Állami Kórházban Macclenny-ben. A Mária Légió egyházmegyei lelki vezetője is vagyok.
Minden hónap első szombatján eucharisztikus és karizmatikus gyógyító-szolgálatot vezetek a plébániámon, a Szt. Mária, az Irgalom Anyja templomban. Az emberek az egyházmegye minden tájáról érkeznek, Florida számos részéről és államhatáron túlról is. Felkértek, hogy vezessek gyógyító szolgálatot több nagyobb városban az Egyesült Államokban, beleértve: New Yorkot , Philadelphiát, Washington DC-t, San Jose-t, Dallast, Chicagot, Birminghamet, Denver-t, Boise-t, Idaho Falls-t, Hawaii-t, Miami-t, Ft. Lauderdale-t, Poolsville-t, és sok más országban : Írországban, Spanyolországban, Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Franciaországban, Portugáliában, Jugoszláviában, Olaszországban, Kanadában, Mexikóban, Cayman Szigeteken, és Ontarioban.
Eucharisztikus gyógyulás szolgálata
A Gyógyító szolgálat alatt, sokan elnyugszanak lélekben az Oltáriszentség előtt, és néhányan a lélek megújulását és a test gyógyulását tapasztalják meg.
- Részletek
- Kategória: Jó hirek
Joni Eareckson Tada a bibliai Jób mai modern változatához hasonlítható. A fogyatékkal élők szószólója 17 éves korában sérült meg egy balesetben. Az elmúlt tíz év során krónikus fájdalmakat élt át, miközben a szenvedés áldásainak szószólója és hangoztatója maradt. Most hatvanévesen kellett szembenéznie az emlőrákkal. A műtét után magabiztos hangvétellel és vidáman szólalt meg a Christianity Today-nek legutóbbi könyvéről, melynek címe „A gyógyulás helye, küzdelem a fájdalom, a szenvedés misztériumával, és Isten szuverenitása" (David C. Cook, 2010). Ebben a könyvében vázolja a szenvedésről vallott teológiáját.
Hogyan változott meg a szenvedésről és a gyógyulásról alkotott véleményed, miután diagnosztizálták az emlőrákodat?
Hála érte, ez nem változott. Javaslom, figyelmesen vizsgáljátok meg ismét a Szentírást végigkísérve a gyógyulásról szóló részeket! Én legjobb tudásom szerint ezt megtettem, miként tíz évvel ezelőtt is, amikor krónikus fájdalmaim egy egészen új életformára kényszerítettek. Mindössze egy hónapja annak, hogy emlőrákot diagnosztizáltak nálam, és ezt ugyanazon Szentírás alapján látom, Isten igéje nem változik!
Úgy látszik, sok nehézségem támadt, ezért erősen elmélkedem az 1Péter 2,21-en: „Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek.”
Ezek a lépések a keresztyéneket gyakran nem csodálatos isteni beavatkozásokhoz vezetik, hanem közvetlen a szenvedések társaságába. Ilyen módon ez az emlőrák engem közelebb vont a Megváltóhoz. Vannak dolgok, melyeket az ő csodálatos jellemében nem fedeztem fel egy évvel vagy hat hónappal ezelőtt. Ez azt jelenti számomra, hogy még növekszem és formálódom. Az 1Péter 2,21 sok vívódó keresztyén számára nyújt jó életszabályt, hogy megértse Isten céljait a nehézségekkel!
Ez azt jelenti, hogy egészen új módon gondolkodsz Isten mivoltáról?
A János 14,12-ben Jézus azt mondja: „aki hisz énbennem, az … ezeknél nagyobbakat is tesz”.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy itt Jézus csodákról beszélt. Mintha azt mondta volna: „Hé fiúk, nézzétek csak ezeket a csodákat! Eljön az idő, amikor ti sokkal több csodát fogtok tenni, mint én!” Tény, hogy Jézus nem szükségszerűen tett csodákat. Ő az evangéliumot kínálta föl, az ő királyságát terjesztette, a földet igényelte vissza, ami az ő jogos tulajdona. Amikor Jézus az ígéretet tette, ezt mondta: „ feladattal bízlak meg titeket, hogy azt megtegyétek. Én és az Atya azt akarjuk, hogy előrehaladjon az evangélium ügye, és én megígérem, mindent meg fogtok kapni ahhoz, amire szükségetek van, hogy ezt a munkát elvégezzétek, és ti még jobban fogjátok végezni, mint én.” Jézus három évig szolgált, és végül egy maroknyi tanítványa volt, akik csak félig hittek benne. Miután Jézus a mennybe ment és eljött a Szentlélek – ó, hála neked, Uram! Péter egyszeri prédikációjára ezrek tértek meg. Ez az a nagyobb dolog, amelyet Isten akar, hogy megtegyünk. Ez az, amit láthattam az elmúlt hónapokban. Minden x-sugár technikus, minden ápoló, minden orvos, mindenki, akivel a sugárkezelésen találkoztam és az MRI-vizsgálatok során, csodálatos, mennyi lehetőséget kaptam arra, hogy lássam az emberek éhségét és szomjúságát Krisztus után. Tudom, ez korábban is megvolt bennük, de számomra különlegesnek tűnik, hogy a diagnózis következtében vált ez nyilvánvalóvá. Nagyon meglepett, hogy az emberek azt kérdezték: „Hogyan tudsz bizalommal közeledni ahhoz az Istenhez, aki ezt a mellrákot megengedte?” És ilyenkor alkalmam nyílik a válaszra. A „nagyobb dolog” nem maga a csoda, hanem az evangélium előtérbe helyezése, Isten országának terjesztése, hogy Krisztusé legyen az ő jogos tulajdona.
Fölteszik neked a klasszikus kérdést: Isten hogyan engedhet meg ilyen szenvedéseket a világban? Hogyan magyarázod ezt Isten szuverenitása című legutóbbi könyvedben?
Amikor ezt kérdezik tőlem az emberek – magam is küzdök ilyen kérdéssel –, az azért van, mert nem fogadjuk el azt a tényt, hogy ez a föld nehézségekkel van átszőve. Törvényszerű, hogy sok szenvedést tapasztaljunk meg, mivel egy bukott világban élünk, mely átok súlya alatt nyög. Ha Isten jósága azt jelentené, hogy lerázza a bűnt, akkor ez azt is jelentené, hogy lerázza magáról a bűnöst is. Isten bőkezű és nagy irgalmú, így a szenvedést megengedi. Nem engedi le a szenvedés függönyét azért, hogy több idő álljon rendelkezésre az embereknek ahhoz, hogy Krisztussal való közösségbe jussanak. Ez a válasz nekem megfelel, és gondolom, másoknak is megfelel, akik megállnak és gondolkodnak: a szenvedés kapcsolatban van a bűnnel, ha Isten felszámolná a szenvedést, akkor felszámolná a bűnt és felszámolná a bűnöst is – de Isten túlságosan irgalmas ahhoz, hogy ezt megtegye.
Más a helyzet akkor, amikor a szenvedésnek természetes oka van? Például nem mész el mellrákszűrésre. Más a megítélésed akkor, amikor valakinek egy másik személy okoz valamit?
Bizonyára ezt az egyet ellenőriztethettem volna, öt évvel ezelőtt el kellett volna mennem mammográfiára. Senkit nem hibáztathatok, csak saját magamat. Nem mutogathatok ujjal az éttermekre sem, hogy passzív dohányzást kényszerítettek rám. Elmehettem volna mammográfiára, de nem mentem el. Elmulasztottam megtenni, és most nagyon fájlalom. (Ha valamit a női olvasóknak mondhatok, az a következő: Menjetek el mammográfiára!)\r\nAkár saját gondatlanságból előidézett nehézség, vagy egy gonosz ember kezének közvetlen támadása legyen, vagy saját tudatlanságunkból, félretájékozottságunkból hozott döntéseink legyenek, vagy természeti katasztrófa – ezek mind Isten mindenre kiterjedő hatáskörébe tartoznak. Ha közelebbről megvizsgáljuk az Újszövetséget, világos lesz előttünk Isten mindenekre kiterjedő szuverenitása. Isten sokféle dolgot megenged, melyeket ő nem helyesel. Isten nem helyesli az én gerincsérülésemet vagy az én rákos betegségemet, de az ő mindenhatósága megengedte ezeket. Nem bánom, hogy melyik szót használod: engedélyezte, megengedte vagy elrendelte, hiszen ez mind ugyanazt jelenti. Végső soron ez mind visszautal az ő felelősségére. Nem hiszem, hogy ezekben valódi különbségek lennének. Nagyobb dolog az, amit Jézus megígért, és amit megtehetünk, és ez nem a csoda, hanem az evangélium előrehaladása, hogy újra övé legyen jogos tulajdona.
A szenvedés nehézség és szívfájdalom. Ez van az egyik csomagban. Igen, Isten meg tudta volna akadályozni. Ő meg tudná akadályozni, hogy a tolvaj betörjön és lopjon, meg tudná akadályozni a gonosz embert, hogy tüzet nyisson fegyveréből, és ő meg tudta volna akadályozni rákos betegségemet is. Szívemre tudta volna helyezni: Menj el mammográfiára! Ha ő úgy dönt, hogy e dolgok előfordulását megengedi, az nem azt jelenti, hogy kevésbé könyörületes és nem törődik velünk. Az ő akarata, célja és szuverén döntése egy kicsit érthetetlen és titokzatos az örökkévalóság ezen oldalán.
Amikor kiderült, hogy emlőrákod van, az minden eddigi tapasztalatod alapján eltérő reakciót váltott ki belőled a szenvedésekről?
Érzelmileg nem estem szét. Van egy csomó. Ó igen, rendben van, hát essünk túl rajta! Eltörtem a nyakamat. És akkor? Mit fog ez nekem jelenteni? Oké, dőljünk neki és gyerünk tovább! Én az vagyok, aki nem engedheti meg magának érzelmileg, hogy a kétségbeesés zord mélységeibe menjen. A sáros gödör túl mély. Inkább szembenézek a tényekkel, és teljes erővel veszem a dolgokat, ahogy jönnek, tanulva azokból és haladva előre.
Hogyan válaszoljunk azoknak, akik szenvednek?
Az fontos, hogy Isten igéjét hiánytalanul kövessük: menj a vénekhez, kenjenek meg olajjal, és valld meg bűneidet! Ha úgy érzi valaki, hogy el kell mennie egy különös imaszolgálatra, vegyen részt ilyenen! Olajjal kenjen meg egy lelkész, és tegye kezeit reá! Miután megtetted, tovább kell élned. Ez történt velem is, miután először megsérültem. Megvallottam bűneimet, és megkentek olajjal. Vajon tétlenül ülve kapom az üzenetet? Hiszen élnem kell! Ha vezetést kaptál arra, hogy gyógyulásért imádkozz, akkor tedd meg, de amíg gyógyulásodat keresed, addig is élned kell!
Még ha a hangsúly a gyógyuláson is van, nem kellene a keresztyéneknek a további szenvedésekre és a halálra felkészülni?
Senki sincs köztünk, a mi kényelmes kultúránkban, aki tudná, hogyan készüljön fel a halálra, pedig ez az, amit mindennap tenni kellene. Minden egyes nap ezer halálesetről hallunk. Mi nem csak akkor haladunk át a halál árnyékának völgyén, amikor orvosi jelentést kapunk, vagy amikor egy szívinfarktust túlélünk. Áthaladunk a halál árnyékának völgyén akkor is, amikor nemet mondunk önző vágyainknak. Amikor igent mondunk Isten irgalmának, tanuljuk meg, hogyan kell meghalni! Az elmúlt hétvégén barátaimmal énekeltük, egyik legkedvesebb énekemet: „Vezess minket, ó, nagy Isten…”, de az ének szövegét megváltoztatták. Kivették a szövegből a „halál” szót, korábban így hangzott: „A halál halálán és a pokol pusztításán érkezzem békében a Kánaán országába!” Megváltoztatták a gyönyörű, gazdag, mély és kemény szavakat valami homályos szavakra: „Segíts át a túlsó partra!” Kiiktatták a halál és a pokol pusztításáról szóló szavakat. De miért? Meg kell tanulnunk meghalni mindennap. Ebben a szenvedés segít. Felkészít bennünket. Minden alkalommal, amikor aludni megyünk, a napnak egy főpróbáját éljük át, mielőtt végleg lezárjuk szemünket, és majd az örökkévalóságban, a túlsó parton ébredünk fel.
Jézusnak mely tanításai segítenek különösképpen megérteni a szenvedést?
A Szentírásban van egy rész Máté 18-ban, ahol ezt mondja az Úr Jézus:
„Ha kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le és dobd el magadtól… Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és dobd el magadtól…”
Az a Jézus, aki meggyógyította a kezeket, melyek nem tudtak dolgozni, helyreállította a lábakat, melyek nem tudtak járni, viszszaadta a szeme világát annak, aki nem látott – itt azt mondja, vágd le a kezedet, vájd ki a szemedet, ha azok bűnt okoznak neked. Igen, Jézus felállítja az értékrendet, számít a fizikai test, de nem gyűrheti maga alá a lélek egészségét.
Amikor az emberek a gyógyulásról kérdeznek, kevésbé érdekel a dolog fizikai része, sokkal inkább érdekel a szívem gyógyulása. Imádkozzatok azért, hogy megszabaduljak az Isten igéje és az imádság felé való hanyagságomtól, a nyers büszkeségtől, hogy szabad legyek az énközpontúságtól! Ezek sokkal fontosabbak, mert Jézus azt tanította, hogy sokkal fontosabbak!
Forrás: Békehírnök
Joni Eareckson Tada-ról bővebben
17 éves korában Joni Eareckson fejesugrás közben balesetet szenvedett, és ennek következtében teljesen megbénult a vállától lefelé. Másodpercek alatt egész élete megváltozott, az addigi élénk tevékenységet és függetlenséget a teljes kiszolgáltatottság és függőség váltotta fel.
Első ízben tárul fel ebben a felejthetetlen önéletrajzban Joni küzdelmének minden lépése afelé, hogy elfogadja bénultságát és keserű, reménytelen keresésében megtalálja az élet értelmét.
Az a szenvedés, amit ki kellett állnia, életének minden területén éreztette hatását – nem volt könnyű Joni számára legyőzni a keserűséget, zavart, a miérteket és a könnyeket, és megtanulni, hogy bízzon a szerető Istenben, aki „megengedte”, hogy ez történjen.
Ma, amikor még mindig csak nyakát és fejét képes mozgatni, Joni Eareckson ügyes művésszé fejlődött ki: a szájával fogja a ceruzát. Miután megbékélt Istennel, nem gondolt többé öngyilkosságra, sőt, bénasága ellenére nagy, céllal teljes életet kapott. Joni története egy olyan Valaki létezéséről beszél, aki megtervezi a sorsokat.