Tanúságtételek
Ászáf kurzus visszajelzések 2026. február 20-22. Csíkcsicsó
Megértettem: ahhoz hogy dicsőítő szívem legyen, csak fel kell szítanom magamban mindazt, ami Isten. Mégis ennél több is kell: átadnom neki a szívemet, hogy csak ő lehessen benne és amit ő akar.Megértettem, hogy ő már megharcolta a harcaimat és győzött. Ha pedig erőt akarna venni rajtam, hogy ez nem így van, valljam meg, hogy ő a győztes Király, és ez az ő harca, nem az enyém.
Megértettem, hogy a dicsőítés a legerősebb fegyver a szellemi harcban.A szellemi fegyverzetet sem azért kell magunkra öltsük nap mint nap, hogy harcoljunk az ellenséggel, hanem hogy ellen tudjunk állni neki. Jézus már győzött az ellenség felett, mi az Ő gyözelmét kell megvalljuk és az ellenség menekül.
Számomra nagyon felemelő volt az ÁSZÁF kurzus. Sokmindenre rávilágított az Isten az életemben, amin változtatnom kell annak érdekében, hogy még közelebb legyek Hozzá. Megértettem, hogy az ima szív nélkül üres. Minden nap dicsőítsem Istent, még ha rossz napom van, akkor is. Ha az imaéletem rendben van és megvan a napi rendszeres ima, akkor az életem többi területei is rendben lesznek.
A gondoskodó Istent tapasztaltam meg a kurzuson. Én azt kértem az Úrtól, hogy adjon nekem is olyan lángoló szívet, mint Ászáfnak volt. Dicsőség az Úrnak ,hogy megadta! Még ami nagyon megragadott a tanításból, hogy teljes szívemből felemelt kezekkel, dícsőítsem az Urat!
Nagy élmény volt megtapasztalni Isten jelenlétét és Isten jelenlétével dicsőíteni.A kurzuson tapasztalt szabadságot, boldogságot és nyugalmat sosem fogom elfelejteni. Még jobban megtanultam lélekből dicsőíteni.
Azt tanultam az Ászáf kurzuson, hogy az ima a szívem felemelése Istenhez. A szívem mindennél fontosabb, ezért óvjam.A szívemre és magamra vigyázni csakis Isten lelki fegyverzetének felöltésévek tudok.A harcot pedig a Szentlélek erejévelvívja meg értem az Úr.A dicsőítés is egy fegyver a harcban, amely a Jóistennel való találkozásból, az ő megismeréséből, a vele eltöltött időből,a lángra gyújtott szív imádatából fakad.
Hálás vagyok, hogy mostmár bizonyos lehetek abban, hogy az Ő imádata van a középpontban az életemben,akár fent vagyok akár lent. Ezt nagy kegyelemnek élem meg, mert így helyrekerültek a prioritások az életemben. Mostmár tudom, hogy Ő is azt akarja, hogy szent legyek,, de nem várja hogy ezt egyedül tegyem meg, hanem Ő tesz szentté.
Dicsőség az Úrnak ezért!
Hálás vagyok az Úrnak, hogy újra megerősítette bennem, hogy lát, hall és törődik velem, és hogy tényleg reményteljes jövőt szánt nekem! Valóban elfogadottnak éreztem, s érzem ma is magam! Végtelen öröm töltött el, hogy örömére szolgál a szolgálatom, ezzel is visszajelezve, hogy tényleg gondja van rám és irányít, nem hagy magamra soha. Bátran merjek Rá hagyatkozni, nem nekem kell a harcokat megvívnom, Számára nem teher engem vezetni és a harcaimat megharcolni. Számára semmi sem lehetetlen! A dicsőítő dalokon keresztül elkezdtem megtanulni igazán imádni Őt, és vágyat keltett bennem, hogy napi szinten e formában is kapcsolódjak hozzá, mert ez számára is és számomra is öröm.
Mottóként viszem magammal a kurzusból: „A dicsőítés egy megismerésből fakad. A dicsőítésben a szív imádkozik. Ha a szív távol van az Istentől, az imádság üres.”
„Isten nem az alkalmasokat hívta el, hanem az elhívottakat tette alkalmassá.”
Ezen a kurzuson megértettem, hogy Isten Szentsége és Dicsősége nem választható el a jelenlététől, nála mindig van több és több. Megmutatta egy új arcát a gondoskodó, szervező Urat ismerhettem meg még jobban. Megtapasztalhattam milyen erős a dicsőítés mint fegyver a szellemi harcban, amikor közösen, egységben szíveinket hozzá emeljük,Ő ott van és cselekszik.
Minél több időt töltöttünk az Ő szent jelenlétében, annál jobban lángolt a szívem. Azt éltem meg, hogy Ő semmit sem akar visszatartani magából. Az én befogadóképességem csak a korlát, Ő mindent oda akar adni.Az imafüzetembe nemrég beírt mondatomra adott konkrét választ, ami nagyon meglepett. Hálás vagyok a gyógyításért, amit véghezvitt bennem.
A hétvége során megtapasztaltam Isten megszabadító személyét, mert miután kimondtam a bűneim felett azt, hogy Ő az Úr, egy ember, akit megöleltem azt mondta, hogy most Isten megszabadított valami bűntől, amitől nem tudtál már rég óta szabadulni. Megtapasztaltam, hogy milyen nagy ereje van a közös imának, hogy milyen átadnom magam neki teljesen. És megtapasztaltam azt, hogy milyen Szentnek lenni. Hála és dicsőség ezért az Úrnak mindörökké.
Mélységes hála van a szívemben, hogy részt vehettem az Ászáf kurzuson. Úgy érzem erősödtem a hitemben, hogy én is fontos vagyok Isten számára, mert én is bármilyen formájú kő vagyok, fontos vagyok az alaphoz.A tanítások által ez a kő csiszolódót és hiszem,hogy még itt nem ért véget.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy újra megerősítette bennem, hogy lát, hall és törődik velem, hogy tényleg reményteljes jövőt szánt nekem!Valóban elfogadottnak éreztem, s érzem ma is magam! Végtelen öröm töltött el, hogy örömére szolgál a szolgálatom, ezzel is vissza jelezve, hogy tényleg gondja van rám és irányít, nem hagy magamra soha,s bátran merjek Rá hagyatkozni, nem nekem kell a harcokat megvívnom. Számára nem teher engem vezetni és a harcaimat megharcolni. Számára semmi sem lehetetlen! A dicsőítő dalokon keresztül elkezdtem megtanulni igazán imádni Őt, és vágyat keltett bennem, hogy napi szinten e formában is kapcsolódjak hozzá, mert ez számára is és számomra is öröm.
Hála van a szívemben, hogy eljöhettem a kurzusra. Úgy mentem el, hogy énekelgetünk keresztényként és úgy jöttem el, hogy már nem csak a számmal és a gitárommal éneklek az Úrnak, hanem a szívem dicséri az Urat.
Az ÁSZÁF kurzuson segítséget kaptam, hogy felismerjem, melyek azok az akadályok, amik távol tartanak a szerető Istennel való mélyebb találkozástól, attól, hogy Őt mégjobban megismerjem. Az egyik az idő, újra kell tervezzem az időmet. A másik, hogy legyek ott, ahol vagyok,ne a múlttal és ne is a jövővel foglalkozzam. Még jobban elmélyült bennem, hogy Isten a szívemre vágyik, hogy az imádásban az Ő szívével egyesüljön az én szívem, hogy szabadon és önazonosan élhessek. Engedjem, hogy Isten tűze átformáljon,megtisztítson a bűneimtől, így tud gyümölcsöző lenniaz életem, a szolgálatom. Ha áldom Istent,akkor Isten áldása van életemen.
Az ÁSZÁF kurzus számomra egy nagyon felemelő érzés volt, sok új embert ismertem meg és úgy érzem, megdobbant bennem a dicsőítő szív.
Bennem sok alapvető dolog letisztult a hétvégén, amikről azt hittem eddig, hogy tudom, mi az. Megértettem, hogy mit jelent az imádás, a dicsőítés és az, hogy az Úr SZENT,új értelmet nyertek számomra.Ugyanakkor a hétvége egyik legfontosabb üzenete az, hogy az Úr először arra hív el, hogy időt töltsek vele, tanuljak meg a jelenlétében lenni, s miután ez már alapvető lett, csak azután hív magára a szolgálatra.
Nagyon szépen köszönöm, hogy részt vehettem a kurzuson. Előtte pont éreztem, hogy nagyon nagy szükségem lenne fejlődni a dicsőítésben és nagyon kívántam egy jó dicsőítést is. Istennek hála, fejlődtem és teljesen át tudtam élni figyelemmel minden percét. Nagyon hálás vagyok, sokkal többet fejlődtem, mint gondoltam volna. Rendesen én is meg vagyok lepődve magamon, hogy mennyit változtam belsőleg. Csakis kizárólag szép élményeim voltak, örökké emlékezni fogok erre a pár napra és mindig hálás leszek érte.
Első nap már megtapasztaltam, hogy Isten elfogadott és terve van velem. A dicsőítés alatt szívemet felemeltem Őhozzá és szívünk összeért. Isten azt mondta: Én elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy. Szintén megtapasztaltam, hogy Istennek hatalma van fölöttem (életem, vágyaim, beszédem stb.) mindenek fölött. Mélyen megtapasztaltam, ahol Isten jelenléte van, ott dicsőség van. Ott kell legyek a legszentebb, ahol nem lát senki, csak Ő. Én látó ember szeretnék lenni, aki túl lát ezen a sok szeméten, nem veszik bele a malomkerékbe.
Ezen a hétvégén tapasztaltam meg, hogy Istent dicsérni, Isten közelében lenni egy fergeteges buli! Hiszem, hogy ez csak töredéke annak, ami a Mennyországban vár ránk. Nélküle üres lenne az életem. Dicsérni akarlak Istenem, amíg élek, imádni, míg hozzád hasonló leszek!
Első nap fel-feljött bennem, hogy én úgy igazán mit keresek itt, és hogy minek jöttem. Szombatra ez megenyhült bennem, de annyira rosszul voltam fizikailag, hogy nehezen tudtam jelen lenni, viszont ennek köszönhetően megtapasztalhattam még jobban az Atya szeretetét és azt, hogy hozzá valóban bármikor lehet bizalommal fordulni. Nagyon különleges volt utána arra rájönni, hogy ha fizikailag is képes meggyógyítani, akkor lelkileg is. Ekkor jött pont szóba Jézus szabadító ereje és jó volt Elé vinni minden gátlásom. S mindez vasárnapra akkora békével töltött el, hogy fizikailag könnyebbnek érzem magam. Sokkal könnyebb volt a kurzus óta a Szentírást is értelmezni és, emellett, a hozzáállásom is jelentősen megváltozott a mindennapokhoz.
Hála Istennek mindenért és mindenkiért, hogy részt vehettem az ÁSZÁF kurzuson. Még mélyebben megtapasztaltam az Isten jelenlétét az életemben. Le tudtam tenni azokat a dolgokat, amelyek lehúztak, és amiben kértem, hogy formáljon, megkaptam. A többit, hiszem,hogy amikor aminek eljön az ideje,és a javamat fogja szolgàlni, megadja.
Dicsőség Istennek !
Az Ászáf kurzuson felfrissült bennem az, hogy mennyire fontos, hasznos és jó Istent dicsőíteni és megvallani, kihirdetni Isten győzelmét a küzdelmeim felett. Megértettem, hogyha Istennek énekelek, akkor megszűnnek a félelmeim. Reményt kaptam a szellemi harcom kimenetelét illetően. Visszaállt az iránytűm Jézusra, nagyobb lendülettel megyek imádkozni, Vele lenni.
ok a Szentháromságnak és a szervezőknek, mert lehetőséget kaptam a Jézussal való találkozásra .
Az ÁSZAF kurzus utolsó napján megtapasztaltam, hogy a dicsőítésben erő van. magammal viszem azt a gondolatot, hogy a nehézségekben Istenre szegezem a tekintetem, Őt dicsőítem és megvallom Jézus Krisztus hatalmát és erejét az adott megpróbáltatás fölött, mert ugye nem lehet egyszerre énekelni és félni. A másik gondolat, hogy Isten erejében és hatalmában kiállok a mennyei harctérre és nem engedem, hogy a gonosz hónapokat/éveket raboljon el az életemből.
Ami sorsfordító a kurzus kapcsán: az életem nem önmagamról, hanem Róla, a Nagy Ő-ről, a názareti Jézus Krisztusról szól.
Nagyon jó volt több mint 60 emberrel dicsőíteni az Urat, sok mindent tanulni úgy, hogy különböző korosztály egységben tudott lenni! Nagyon jól felépített kurzus a Dicsőítésről mindenki számára, hangsúlyozom: mindenki számára! Főleg azoknak, mint én, akik csak pengették a húrokat és nem értettem a lényeget, de nem csak azoknak szól, akik játszanak valamilyen hangszeren, hanem mindenkinek, aki tiszta szível dicsőíteni szeretné az Urat!
Csodálatos, áldásokkal teli napokban lehetett részünk az Ászáf-kurzus ideje alatt. Nagyon sok szívbéli kinccsel gazdagodtam. Megszületett a vágy a szívemben, hogy legyen a házunkban egy elkülönített hely, ahol egyedül és családként is Isten jelenlétében lehetünk. Több gyakorlatias tanácsot is magammal hoztam, de ami a legtöbbet adott, hogy a szívem a kurzuson töltött napok alatt lassan, fokozatosan Istent dicsőítő, szabad szívvé alakult.
A kurzus kezdetén már éreztem, hogy nagy utat fogok bejárni. Vágytam arra, hogy fellobbanjon bennem újra a tűz az Isten iránt, sóvárogtam a belső, mély találkozás után, ami kiégeti belőlem a rám rakódott salakot, a közönyt, a lelkesedés hiányát, a megszokást, a szürkeséget. Ez megtörtént! Isten a tanítások és főként a sok lelkes és lélekemelő dicsőítés során nagyon közel jött. Megújította elkötelezettségemet, magához vonzott és újra meghívott a vele való kapcsolatra. Megtapasztaltam a törődést, a közösség édességét, a jó helyen lenni jó érzését.
Megtapasztaltam, hogy ő jelen van a harcainkban. Isten győzedelmes Isten és átadhatom neki minden bajomat nehézségemet, mert Ő már győzött ezek felett. Amikor ott álltam előtte, alig jött ki szó a számon, de hiszem, hogy Ő hallotta.
Ezen a kurzuson megértettem, hogy Isten szeret, elfogad és vágyik, hogy élő kapcsolatban legyen velem. Tüzet akar gyújtani a szívemben, hogy szabadon imádjam és dicsőítsem Őt mindenért, hogy szívemet tudjam felemelni hozzá. Ha a szívem távol van Istentől, az imám üres.
A kurzus számomra egy óriási változás kezdete. Változás az élethez, emberekhez, nehézségekhez való hozzáállásomban, és legfőképp az Istenkapcsolatomban. Nehéz csak néhány dolgot kiemelni, mert úgy érzem, minden téma nagy hatással volt rám és bármelyikből erőt tudok majd meríteni, bármilyen élethelyzetben. Mégis talán a legtalálóbb, legérdekesebb gondolat számomra az volt, hogy "Nem lehet egyszerre félni és énekelni". Mivel az éneklés és a félelem / bizonytalanság is a mindennapjaim része, így ezáltal mégis tudok arra fókuszálni, hogy egyik kizárja a másikat.Ugyanakkor úgy érzem, képes vagyok kicsit lelassulni a rohanó hétköznapokban és könnyebben, nyugodtabban, és ezáltal még gyorsabban is elvégeznia mindennapi teendőimet.
Hálát adok Istennek ezért a kurzusért, mert közösségben, újszerűen és még mélyebben találkozhattam Vele. Megerősítettaz életszentségre való elhívásban, és abban a csodálatos igazságban, hogy a dicsőítésben az Istenhez emelt szívem egyesül Vele - és hogy ez minden egyes ember elhívása.
Ami nagyon a szívemben maradt, hogy hozzátapadjak Isten szívéhez, eggyé válni vele, felemelni szívemet az Ő jelenlétéhez. Hagyni, hogy kiégessen mindent, ami még elválaszt tőle. Megértettem, hogy Isten csak azt várja tőlem, hogy teljesen megbízzak benne, ráhagyatkozzak az Ő akaratára, hogy teljesen szabaddá váljak az Ő dicséretére.
Kegyelméből vegyek uralmat az érzelmeimen, gondolataimon, aggodalmamon. Bármekkora bajban is vagyok,Isten soha sincs bajban. Valljam meg az Ő győzelmét minden problémám felett, és teljes szabadságot kapok, hogy tiszta szívvel dicsérjem Őt. Nem kell én harcoljak, mert az Úr harcol helyettem, s én csak énekeljek, dicsőítsem Őt, mert nem lehet egyszerre félni és énekelni.
A kurzusra nagy vágyakozással és nyitottsággal jöttem. Vágytam arra, hogy Isten különösen közel jöjjön. Ami megragadt, hogy mennyire vagyok jelen Isten számára, ott vagyok, ahol vagyok, vagy a lelkem, gondolataim máshol járnak? Csak ott lenni és teljes lényemmel rá figyelni, az Ő arcát keresni.Volt már, hogy azért dicsértem Istent, amilyen arcát már megismertem, de ez csak spontán volt, illetve a Lélek vezetett, nem volt tudatos lépés. Itt rájöttem, hogy ezt minden alkalommal jó felelevenítsem, mikor dicséretben elé állok.
Ami szintén mély volt a kurzuson, a szentségre törekvés megerősítése bennem. Eddig is gyakran kértem Istentől, hogy szenteljen meg, nem akarok megalkudni a világgal. Égessen ki belőlem minden szennyet. Az erősödött meg bennem, hogy ez a Lélek munkája, nem izomból kell elérjem a megszentelődést, persze a harcaimba én is bele kell álljak.
Az Ászáf kurzuson megtapasztaltam, hogy Isten gazdagon megáldja az együttléteket, amikor egységben az Ő dicséretére gyűlünk össze, igéje átitat, mint lágy eső a száraz földet. Szakadt a lánc, újra tűz gyúlt a viaszként megpuhuló szívemben, amikor teljesen átadtam mindent Neki, hogy megtisztítson.
Az Ászáf kurzus számomra egy csodálatos, ajándékokkal teli hétvége volt. Egy különleges meghívással kezdődött, àtformálta a szomorú szívem és dicsőítő, örömteli szívvé alakította.Hálásan köszönöm, hogy olyan sok ajándékkal halmozott el a Jóisten és kimutatta a végtelen szeretetét.
Nagyon sok jó dolgot tapasztaltam a kurzuson. Első nap úgy gondoltam, hogy lehet, jobb lett volna, ha otthon maradok. Érdekes, szokatlan és furcsa volt. Nagyjából a második nap délelőttjén volt egy fordulópont. Azutántól egy nagyon mély, hittel teli, és érzékeny élményem volt. Közelebb kerültem Istenhez, sok olyan rossz érzést és rossz dolgot otthagytam ezen a kurzuson,amit szerintem nem tudtam volna máshol otthagyni.
Lelkigondozói kurzus - 2024. június 13-16. Csíkcsicsó
Mindig úgy voltam, hogy a Mennyei Atya olyan, mint én, hogy megbocsát, de a számlát a végén be fogja nyújtani a bűneimért. Úgy érzem ezt most el tudtam engedni. Voltak olyan dolgok, bűnök, amiket hosszú ideig cipeltem és sokszor meggyóntam, batyuként vittem a hátamon. Nagy szabadulást éltem meg most, meg tudtam első sorban ennyi idő után bocsátani magamnak és ez a batyu lekerült a vállamról. Úgy érzem, hogy „kinőttek a szárnyaim”. Egy másik dolog, hogy édesanyámnak volt a legnehezebb megbocsátanom. Tudtam régebbről, hogy édesanyám az okozója sok sérülésemnek, mert úgy gondoltam neki köszönhető, hogy nagyon önbizalom hiányos és teljesítmény központú voltam az életem során. Úgy gondoltam tökéletes kell lenni mindenki előtt és otthon is a maximalizmusra törekedtem. Mindenki felé a szép arcomat próbáltam mutatni, miközben legbelül nagyon magányosnak éreztem magam. Úgy jöttem ide, hogy ennyi évesen üresen, céltalanul, tehetetlenül, semmit sem értem el, nincs gyermekem, nem váltottam meg a világot, nem érek semmit. Ez a kurzus segített nagyon, hogy nem kell tökéletes legyek és merjem rábízni Istenre a dolgokat. Mindig úgy voltam, hogy „rád bízom Uram, de azért fogom a gyeplő másik végét a kezemben, mert csak jobban tudom mi kell nekem”. Most megértettem, hogy legyek olyan, mint egy gyerek és merjem Rá bízni magam. Most már tudom azt, hogy értékes vagyok és így szeret, ahogy vagyok. Bármit hoz a jövő, Ő biztosan tudja mi a jó nekem. Ez a dolog, hogy mindenkinek szívből meg kell bocsátanom, olyan könnyebbséget hozott az életembe, hogy ha lehetne repülni tudnék. Úgy érkeztem ide, hogy alig tudtam összesszedni magam, fizikai és lelki szempontból is, de most azt kell mondjam, hogy mind fizikailag és lelkileg is nagyon feltöltődve megyek el és remélem, hogy ez így is marad. K.T.
Nagy öröm van a szívemben, hogy részt vehettem a Lelkigondozói kurzuson. Istennek legyen hála és dicsőség, mert Ő akarta és úgy cselekedte, hogy ott legyek. Mivel a Fülöp kurzus után ezt volt a célom. Kegyelemként éltem meg és sokat tisztultam és gazdagodtam általa. Minden tanítás felvilágosítást hozott számomra életem több területén is. Nagyon sok mindenre világított rá amiket eddig nem is tudtam vagy ha tudtam is, de helytelenül használtam. Segít, hogy rá lépjünk arra az útra melyre hívatottak vagyunk és melyet az Úr készített számunkra, annyi fájdalom árán. Hála van a szívemben a szervezők és tanítok iránt egyben öröm és boldogság, hogy mindnyájan testvérekkűl vehetünk részt ezzen kurzus alatt dicsőség az Úrnak mindörökké. Köszönöm, hogy részese lehettem. P.E.
Ez a kurzus nagyban segített felismerni problémáim gyökerét és rávílágítani a megoldásokra is. Az az emberi segítség amit kaptam a Szentlélek irányítása alatt, meghatározó volt, hogy felválaljam gyengeségeimet, saját magamat. Mindenért nagyon hálás vagyok és köszönöm. N.E.
Megtanultam, hogy életemet ne az érzelmek és a múltbeli sérelmek uralják! Életemet betöltő egyetlen szerelem és szeretetet csak a Úr Jézus Krisztus tudta be tölteni! Hála és Dicsőség Istennek a mérhetetlen mennyiségű ajándékaiér! P.E.
Úgy érzem, hogy ezen a kurzuson sokat fejlődtem, jó volt itt lenni és tanulni. Szeretném alkalmazni a kurzuson hallottakat az életembe, hogy ne essek vissza. Az egyik nagy fájdalmunk, hogy nagyon régóta nem fogant meg gyermekünk. Nagyon sokat dolgozok és háttérbe szorítottam a családom, de ezen változtatni szeretnék. Ami a legjobban megmaradt a kurzusról, hogy a nagy sérüléseimet úgy kezeltem, hogy „megbocsátok, de nem felejtek”. Úgy gondoltam, hogy ezzel a kijelentéssel én letudtam a megbocsátásomat, de rájöttem, hogy teljesen meg kell bocsátanom. Hosszú éveken keresztül nem tudtam megbocsátani egy személynek az életemben, de úgy érzem, hogy ezt most sikerült letennem. K.L.
Ami a legjobban megfogott, az a megbocsátás, mert rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy én nem vagyok hibás. Megértettem, hogy akkor milyen nehéz megbocsátani, amikor te nem vagy hibás, hogy lásd, hogy a másikat milyen helyzetbe hoztad. A másik dolog, ami megfogott, az az, hogy ne ki, ne befelé éljem meg, hanem felfelé és Istennek robbanjak ki, mert én mindig visszapattintottam a haragom, amit kaptam, azt adtam is. Saját magamnak volt a legnehezebb megbocsátanom. Amikor kijöttem a lelkigondozásból, úgy éreztem, hogy szeretnék meggyónni. Mindig hallottam, hogy a kegyelem és áldás úgy árad, ha megbocsájtasz és megbánod a bűneidet. Amikor úton voltam a gyóntatás felé láttam, hogy a férjem a gyermekeimmel ping-pongozik és ezt kegyelemnek és áldásnak éltem meg, mert még a nagy fiam is aki nem szeret, még ő is odaállt és együtt voltak. A gyóntató atyán keresztül minden terhet le tudtam tenni és úgy éreztem, mintha repülnék hazafele. Sokan mondták ezt a hasonlatot, de sose tudtam ezt megérteni, de ezt az igazi szabadságot most sikerült megéljem és dicsőítést énekelve mentem hazafelé. A.M.
Hálás vagyok Istennek és nektek szervezőknek ezért a csodás élményért. Nagyon mély megtapasztalásaim voltak. Életem 2 nagyon meghatározó sebzett emléke gyógyult a hétvége alatt. Közelebb kerültem Istenhez és érezve az Ő szeretetét valahogy önmagam is megszerettem. Szárnyaszegett madárból Isten szeretett fehér hattyúja lettem, aki csak úgy suhogtatja nagy szárnyait. Sose felejtem el ezt a hétvégét. Köszönöm szépen nektek. Isten áldása legyen további munkátokon is. Sz.B.
Rengeteget tanultam, sok mindent megértettem, azon vagyok, hogy ezt hasznosítsam is a mindennapokban. Egy mondat, ami a szívembe vésődött: a bűn eltávolít Istentől. Nagyon jó volt letenni a terheket a lelkigondozás alatt, fontos, évek vagy évtizedek óta megélt sérelmeket vagy megoldatlan helyzeteket lehetett átbeszélni, megoldani, valamint megbocsátani annak, akinek eddig nem sikerült. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet az egész csapatnak, akiket egyúttal bátorítok is, hogy tovább haladjanak ezen az úton, mert óriási hiánypótló munkát végeznek, nagy szükség van a munkátokra! K.L.
Jól éltem meg a kurzust. Megszabadultam a félelemtől, rá jötem, ha le rakom a terheket, akor Jézus megszabadít nem mint a földi birák, ha bűnös vagy el vagy itélve, hanem Jézusnál van lehetőség, hogy jóvá tedd a hibáidat, büneidet! F.M.
Hála van az én szívemben elsősorban a jó Istennek és nektek is, hogy elvégezhettem a lelkigondozói kurzust. Nagyon sok szép tanitas volt. Ami leginkabb megfogott engem, hogy megtudjak tiszta szívemből bocsájtani azoknak, akik megbántanak engem, át adjam az Urnak, de ugyanakkor, ha én bántok meg mást, bocsánatot tudjak kérni. Nagyon sok lelki problémáimtól is megszabadultam, más ember lettem, mint eddig, felszabadultabb! B.É.
Az, hogy a kurzusra eljussak egy valódi harc volt, amit Istennek hála sikerült meg harcolni!
A tékozló fiú történetén keresztül megértettem, hogy a kisebbik fiú, miután eltékozolta vagyonát, meggyőződésből ment vissza az atyai házhoz bocsánatot kérni, azzal a reménnyel, hogy az apja bár a béresek közé be veszi, de az irgalmas Atya nem mint béresét, hanem mint fiát fogadta vissza így vissza adta a méltóságát neki. Ugyan így cselekszik velem is, amikor hozzá fordulok. Megértettem, hogy előbb hallgassam az Isten szavát majd csak utána cselekedjem. Isten teljes életet tervezett számomra, ahol közösségben vagyok vele, de ha haragszok akár Rá akár a körülöttem levő emberekre, azzal el vágom magamat tőle. A haraggal nem tud közösséget vállalni. A megbocsátás az egy döntés, amit nem mindig kísér érzelem, de a Szentlélek a döntés után majd gyógyítani fogja az érzelmeimet is.
A lelkigondozás alatt megtapasztaltam a Szentlélek vezetését. Eszembe jutatott a múltban szerzett sérelmeket de szelíden szólt. Szabadságot adott arra, hogy feltárjam ezeket a sebeket a Jó Isten és a lelkigondozó előtt. Átadhattam ezeket a sebeket az Istennek, hogy ő gyógyítsa be! B.K.
Hála van az én szivemben Istennek és nektek is, hogy elvégezhettem a lelkigondozói kurzust. Nagyon sok szép tanítás volt. Ami leginkább megfogott engem, hogy megtudjak tiszta szívemből bocsájtani azoknak, akik megbántanak engem, át adjam az Urnak, de ugyanakkor, ha én bántok meg mást, bocsánatot tudjak kérni. Nagyon sok lelki problémáimtól is megszabadultam, más ember lettem, mint eddig, felszabadultabb! Üdv. B.É.
Hálás vagyok ezért a lelkigondozói kurzusért a jó Istennek és nektek, hogy sikerült megszabadulnom mindazon kötelékektől, amik fogva tartottak mostanig, végre szabad vagyok. Dicsoseg az Urnak! Jó volt ez a kurzus Isten aldjon benneteket! Cs.T.
Hála van bennem, hogy Isten elvezetett, megadta a kegyelmet, hogy részt vegyek a lelkigondozói kurzuson. Jézus gyógyított belső sebzettségeimből. A kurzuson még jobban megerősítette bennem, hogy Isten mindig velem van, a kudarcaimban is. Megtanultam, hogy a megbocsátás döntés kérdése, független az érzelmektől, ha nehéz a megbocsátás, akkor hívjam a Szentlélek segítségét. Nem az a lényeg ,hogy ki a hibás, hanem hogyan tudom kiengesztelni. Megtanultam a harag kezelését, ne kifele, és ne befele fojtsam, hanem felfelé, adjam át Istennek.
Továbbra is törekszem, hogy naponta Istennel élő kapcsolatom legyen. A.M.
Összességében egy hatalmas kegyelemként élem meg, hogy az Úr ilyen fiatalon ilyen helyekre küldött a gondviselés által. Egy nagyon pozitív emlék marad az életemben ez a hétvége. Jó látni, hogy van aki úgy foglalkozik a pszichológiával, hogy a feltáras után a gyógyulás utjára állítja az embereket! K.T
Fülöp kurzus - 2024. április 26-28. Csíkcsicsó
Az a mozzanat tetszett a legjobban, amikor behívtuk a Szentlelket az életünkbe. Megérintett az egyik testvér imája, mert olyasmit mondott általa a Jó Isten, amit nem volt honnan tudjon rólam, mert nem ismer és innen tudtam, hogy tényleg Isten szól hozzám általa. Úgy érzem megerősödtem a hitemben, hogy Jézus mindig mellettem van, ott van mindig a hátam mögött és segít nekem. Az tetszett a legjobban, hogy a tanúságtételek őszinték voltak, és olyan példák voltak állítva az életből, amik akár velünk is megtörténhettek, ezáltal bele tudtam jobban helyezni magam ezekbe a szituációkba. Tetszett, hogy megoldásokat is kaptam, tárgyias példákkal szemléltetve, hogy hogyan tudjam gyakorolni a hétköznapokban a hitemet. Még tavaly a csicsói Egyházközösséghez csatlakoztam és segítettem a weboldalakat kezelni. Ez a kurzus megerősített abban, hogy a közösségben legyek nyitottabb, beszélgessek az emberekkel. Állok elébe, hogy mit tudok tenni a közösség javára. S. Z.
Erős megtapasztalásokat éltem meg ezen a kurzuson Isten szeretete által. Megértettem, hogy eddig Istent elhagytam, de most már tudom, hogy Isten így is szeret engem. Ő nem hagyott el, csak én hagytam el. Úgy érzem új ember lettem, egy új ember lép ki ma a Világba. Megérintett, hogy a bűnös természetem a szívemből fakad. Eddig nem tudtam kibontakozni, és úgy éreztem magam, mint egy kiszáradt rózsa, nem tudtam felszabadulni addig a pontig, amíg szombaton befogadtam a Szentlelket az életembe, és rádöbbentem, hogy a Szentlélek is közbenjárt azért, hogy részt vehessek ezen a kurzuson. B. Sz.
Az én megtérésem nagyon lassú folyamat volt, a kurzuson hallottak már ismerősek voltak számomra, de egy dologról még nem hallottam így. A bűn téma volt, ami megérintette a szívem most. A bűnre való természetemmel én úgy voltam, hogy törekedtem kevesebb bűnt elkövetni és bántani ezzel a Jóistent. Viszont volt bennem egy olyan, hogy egyszer majd eljön az a pillanat, hogy szinte bűnöm sem lesz, mert én mindent leépítek az életemből. Viszont az a tény, hogy van egy bűnös természetem az áteredő bűn miatt, amitől nem fogok tudni megszabadulni, sokkolt engem. Ez érintett meg a legjobban és ezt volt nehéz elfogadni, hogy ezzel együtt kell élnem, mint az árnyékommal. Ha kilépek a napra, a bűnös természetem meglátszik és velem jön. A jó viszont az, hogy Isten világossága beragyog engem! B. L.
A Fülöp Kurzus nagyon sokmindent adott és elvett, amiért nagyon hálás vagyok. Első sorban nagy küzdelmeim voltak a megfelelési kényszeremmel, sajnos ez fokozódott tovább a házassági életemben és a betegségem is rásegített. Mély ponton voltam, de úgy érzem, hogy ezen a kurzuson le tudtam tenni a terheimet. Átadtam magam Istennek teljesen, a hibáimmal együtt. Megértettem, hogy ne mástól várjak el először dolgokat, hanem egyszer magamon dolgozzak. A középső testvéremmel konfliktusos kapcsolatunk volt, próbáltam kiengesztelődni, de nem láttam a nyitottságot részéről erre. Nem tudtam szabad lenni ettől a rossz érzéstől, hogy haragszik rám. Úgy érzem Isten kezébe tudtam helyezni ezt a kapcsolatot. Ezen a kurzuson lelki békét kaptam. F. I.
A kuzus elejétől a végéig, minden pillanat megérintette a szívemet. Amit ebből kiemelnék az volt, hogy szembesültem azzal, hogy a Jó Isten úgy szeret engem, ahogy vagyok és nem vág ki engem a családi képből. Megértettem azt is, hogy Isten nagyon szeret engem és az Ő szeretett gyermeke vagyok és fontos vagyok Isten szemében. Abban a hitben éltem régebben, hogy Jézus majd halálom alkalmával megvált, de megérttem, hogy nem, mert Ő már megváltott! Tudom most már, hogy nem sajnálnom kell Jézust a szenvedéséért, hanem követnem kell őt. Nekem ápolnom kell magamban azt a tudást, amit itt kaptam Istenről. Nagyon meglepett az, amit a közösségről hallottam, megértettem, hogy a gyengébbet segítenünk kell, de sokszor fordul a kocka és én is lehetek az a gyengébb, akinek segítségre van szüksége. Megértettem, hogy nagyon fontos segíteni a gyengébbet, és tudom, hogy lehetünk testvérei egymásnak, nem számítva azt, hogy hány osztályom van, milyen tudással rendelkezem stb. Megtapasztaltam, hogy egyformán erősek vagyunk, hogy összetartozunk Krisztus szeretetében. Elmondhatom, meg vagyok győződve arról, hogy jó úton vagyok. P. P.
Úgy érzem nagyon mélyen tudtam megélni ezt a kurzust. A megtérés nem volt új a számomra, mert február körül átadtam az életem Istennek. Elkezdtem járni közösségbe és azt éreztem, hogy Isten elkezdett felépíteni engem. Kértem Istent, hogy azt tegye velem, amit Ő jónak lát. Amikor ide jöttem a kurzusra, úgy éreztem, hogy nagyon ismerősek számomra ezek a dolgok, amiket itt hallottam. Ekkor viszont rájöttem, hogy azért, mert Isten végig készítette az én szívem erre, hogy olyan mélyen tudjam megélni, amire szükségem van. Sokszor egyedül éreztem magam az életemben, de Isten most megszólított. P. E.
Amikor a kurzusra érkeztem, nem voltak elvárások bennem. Nyitott szívvel, lélekkel indultam neki a hétvégének, hogy lelkileg feltöltődjek. Többet kaptam, mint lelki feltöltődés! Életem viharaiban mindig is éreztem Isten jóságos szeretetét. Felismertem a kurzuson, hogy egy büntető istenkép élt bennem és azon vagyok, hogy ez megváltozzon. Megértettem, hogy Isten átsegít a kríziseken, önmarcangolásokon. A Fülöp kurzuson közelebb kerültem Jézushoz és a Szentlélekhez. Behívtam a szívembe és mélyen megérintett. Ami új volt, és most értettem meg, hogy van egy 'bűnös természetem, ezért követek el bűnt' de most már tudom, hogy mit kell tennem, hogy ennek ellenére közel kerüljek Istenhez és 'azért teremtett meg Isten, hogy szeressen'! K. E.
Nagy öröm és hála van az én szívemben, hogy részt vehettem a Fülöp Kurzuson! Hála nektek is, hogy vagytok nekem, ugyanis nagyon sokat tanultam, tapasztaltam a tanításokból hogy milyen bűnöket kell elhagynom, mit hogyan kell kezelnem. Pl.: konfliktusokat, bántásokat...stb. Azt érzem, hogy egyre közelebb kerültem a Jó Istenhez a tanítások által és tudom, hogy ott van velem, és az Ő utján akarok járni. Már nagyon várom a lelkigondozói kurzust is! B. E.
Nagyon mélyen átéltem minden eggyes testvér tanúságtételét. Nagy tisztelettel vagyok minden emberért aki ennyire őszintén tanúságot tett a régi életéről. Nagyon sok hasonló történet volt az én életemben is megtérésem előtt. Úgy érzem bátorítóak voltak számomra, hogy felvállalhatom a gyengeségeimet, sebeimet és ezeket nem kell szégyellnem. Hála és köszönet ezért az Úrnak. Amikor jeleztek nekem, hogy lesz ez a kurzus, nagyon örültem, viszont nem tudtam mire számítsak. Így elvárások nélkül érkeztem, csak annyit szerettem volna, hogy a Jó Istennel még erősebb kapcsolatot építhessek. Ezen a kurzuson a vágyam fokozódott a szívemben, szinte szomjazom, hogy még jobban ismerjem a Szentírást, mert az elmúlt években ebben találtam vigasztalást, erőt. Nem akarok félszívű, vagy megosztott követő lenni. F. I.
Másodszor vettem részt ezen a kurzuson és most úgy érzem, hálával, örömmel, szeretettel, békével telt meg a szívem. A Mennyei Apukámmal és testvérekkel lenni, két egész nap, csodálatos élmény volt számomra, úgy érzem, hogy ennél szebb, jobb nincs. Az Isten végtelen szeretetét tudom és hisszem az értelmemmel, de sokszor hosszú az út a fejtől a szívig. A dinamikák segítettek újra érezni Isten végtelen szeretetét. Megértettem, hogy szeret minket, de engem is külön! Tudom, hogy én is szeretett gyermeke vagyok, újra fülembe súgja, hogy csiszolt gyémánt vagyok Istennek. Megerősített az Úr, hogy nemcsak nekem van szükségem Őrá, s testvéreimre, hanem testvéreimnek is szükségük van rám. Milyen sok testvérem van az Úrban! Milyen gazdag családom van! Megértettem azt is, hogy azért követek el bűnöket, mert bűnös természetem van, nem vagyunk bűntelenek, de meg vagyok váltva. Önerőből nem tudok megszabadulni bűneimtől, törekednem kell, döntenem kell a jó mellett, imádkoznom, böjtölnöm kell, hogy felismerjem a jót, a helyeset. DE Jézus már megváltott! Ha minden nap Jézussal élek, ha a Szentlélek segítségét, vezetését kérem, Rá bízom életem minden percét, akkor Ő erővel tölt el, békében, örömben élhetek. A Szentlélek megtermi gyümölcsét! Megértettem azt is, hogy a Szentlélek a nyelvek adományát azért adta, hogy jobban tudjak imádkozni ha fáradt vagyok, s már nem tudok jelen lenni az imában, a Lélek imádkozik bennem. Használjam a közbenjárásban is, különösen akkor, amikor nem tudom, hogy miért imádkozzak. Úgy érzem, hogy a Jó Atyám ismerve szívem legmélyebb vágyát, bíztat, hogy cselekedjek, hogy édesanyákkal együtt imádkozzunk gyermekeinkért, családjainkért. B. - P. J.
Nagy hála van a szívemben, hogy Isten meghívott a Fülöp Kurzusra. Nyitott szívvel indultam erre a lelkigyakorlatra. Megtapasztaltam Isten szeretetét, és tudom, hogy bűnbánatot kell tartanom. El kell szakadjak a bűnös életemtől, bűnös szokásaimtól(irigység, pletyka, stb). Megértettem, hogy a Jó Isten szeretne magához vonni, és ezt nem erőszakkal teszi. Sajnos ezt nem mindig látom be. A kurzus után egy olyan folyamat indult el bennem, ami belül egyre inkább arra ösztökél, hogy közelebb legyek Hozzá, hogy be tudjam fogadni a szívemben, hogy ott legyen velem, tapasztaljam a jelenlétét, hogy halljam a hangját, hogy hagyjam, Ő vezesse az életemet. Minden legyen Isten legnagyobb dicsőségére! Sz. I.
Nagyon megérintett minden tanítás és még jobban tudatosult bennem, hogy milyen nagyon szeret engem a Mennyei Atya. Jobban megértettem a megváltás kegyelmét és a Szentlélek ajándékait. Megértettem az életben, hogy nem kell aggódnom a hétköznapok miatt, mert bármilyen nehézség jön az életemben, kérhetem a Szentlélek segítségét, amit már nagyon sokszor megtapasztaltam. G. E.
Számomra ez a Fülöp Kurzus egy csodálatos időszak volt, amit nehezen tudok szavakban kifejezni. Igazán éreztem a Szentlélek közelségét azáltal, hogy mindnyájunkból az igazi szeretet sugárzott és áradt. Sokszor érzem a nehézségeimen keresztül a gonosz támadásait, de megértettem, hogy a Szentlélek, Isten segítségével felemelkedhetek a mélységből. Szeretném, ha nem lennének ezek a nagy akadályok, de tudom, hogy ha imában hordozzuk egymást, annak hatalmas ereje van. Hála és dicsőség az Úrnak mindenért és annak a csodálatos eggyűtt töltött felelejhetetlen napoknak! Cs. J.
Nagy vággyal mentem a kurzusra, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Ezen a kurzuson úgy érzem megtaláltam, illetve megismertem az Urat. Mindig is egy tenyérnyi szeretetet akartam a szüleimtől, de soha nem kaptam meg, mert 13-an voltuk testvérek nagyon keményen elmaradt a lelki, a szellemi, és a testi gondoskodás. Azonban megértettem, hogy Isten nagy szeretetében élhetek és ez egy csodálatos érzés, megtapasztalás volt számomra. A Szentlélek hívásában én a megbocsátás kegyelmét kértem, mert engem édesanyám és édesapám és mindenki magamra hagyott 8-10 éves koromban. Kiszolgáltatva éltem részeg mocskos szándékú embereknek, akik a szeretet nevében olyan dolgokat tettek, amit senkivel sem szabadna. Én átéltem olyan megaláztatást és megalázó helyzeteket, amiket soha nem tudtam feldolgozni. Állandóan vártam a szüleimet, egyszer jönnek és elvisznek onnan. Ez a nagyobb lánytesvéremnél történt ahová azért vittek engem, hogy vigyazzak az ő gyermekére, mert én nem jártam iskolába és gondolták, hogy így hasznomat veszik majd. Ott soha nem lehetett tudni, ki mellett ébredek éjjel vagy ki nyúl úgy hozzám, ahogy nem szabad! A lánytestvérem és a férje ebben az időszakban alkoholisták voltak. A megbocsátás számomra nagyon nehéz de ha az Isten megbocsátott nekem, akkor én is meg fogok! A Szentlélek segítségét arra kértem, hogy édesanyámat tudjam átölelni szívből, szeretettel, mert akkor megszületik bennem a megbocsátás is. Nem tudtam tisztán és tiszta szívvel oltár elé menni, de Isten küldött egy olyan férjet nekem aki végtelen türelmes, jóságos, szerető, féltő, gondoskodó, áldott és nagyon jó Édesapa a gyermekeinknek! Ezt sokáig nem tudatosítottam magamban egészén addig, amíg meg nem betegedtek és akkor jöttek a felismerések, hogy a haragom, amit táplálok akár el is veheti tőlem ezt! Mindig kívülállónak gondoltam magam, és ebből az jött, hogy én nem tudok semmit, én sokkal többet kell tegyek és akkor talán valaki engem is látni fog. Megértettem a kurzuson, hogy Istennel élni csodálatos érzés, tudni hogy nem vagy egyedül, kitölt egy olyan ürességet ami mindig ott volt velem. H. E.
Fülöp kurzus - 2024. január 26-28. Csíkszereda
Azt érzem, hogy egész életemben megakartram felelni és ha megfelelek szeretetet kapok. Most megértettem, hogy a Szentlélek úgy szeret ahogy vagyok, feltétel nélkül. A. T.
Ami megmaradt számomra a kurzusból, hogy bármennyire is vagyunk erősek, egyedül nem fog semmi működni, csak a Szentlélek segítségével és ha befogadjuk azokat az ajándékokat,amit Ő szán nekünk. F. I.
Megértettem, hogy Isten úgy szeret,ahogy vagyok. P. E.
Megértettem, hogy Jézus megváltott engem és nem kell hordozzam tovább a terhemet.Kaptam egy feladatott, hogy otthon hordozni tudjam ezt az örömhírt és küzdjek meg a gonosszal,mégha nehéz is,de tudom, hogy Isten velem van mindenkor. Sz. M.
Ezen a hétvégén megtapasztaltam azt,amit még régebb, hogy milyen jó volt Isten közelségében élni, de aztán elszakadtam tőle, mert azt éreztem, hogy én hatalmas vagyok és senki nem tud engem eltiporni, hogy én egyedül elég vagyok és a pénz lett az istenem. De kaptam egy pofont: mellrákkal diagnosztizáltak és rájöttem, hogy senki nem tud engem fenntartani, csak egyedül Isten. Én egyedül semmi vagyok,de Vele van életem. S. J.
Mi volt a legnagyobb tanulság számomra a hétvégén?!
Hogy a szakadékból való kimászás, ahogyan a képen is láthattuk, segítséggel , együttérző közösségben jobban megy, mint egyedül... bármilyen nehézségen is megy át az ember és erre elég sok drámai példát hallottunk a hétvégén.
Mondom ezt, hiszen életem eddigi legnagyobb "szakadékából" csakis az Istenbe vetett hitem valamint az isteni gondviselés által sikerült kijutni, csakhogy lássuk be az ember társas lény és szüksége van az együttérzésre , bátorításra, testvéri ölelésre. Én az egyéni , csendes küszködést választottam a szakadékból kifelé, tény, hogy közben megedződtem, de le is horzsoltam a lelkem és azt már nehezebb lesz helyrehozni. A kurzus alatt viszont felismertem, hogy Isten szeretete végtelen és az Istent szeretőknek minden a javukra válik, még a szenvedés is. B. E.
Isten válasza az élet nagy kihívásaira kurzus - 2024. március 1-3. Csíkszereda
A kurzuson hallottak nagyon megérintettek. Migrénes fejfájással küszködöm, amin az orvosok sem tudtak segíteni. A kurzuson rájöttem, hogy ezt a túl nagy stressz okozza az életemben és változtatnom kell. Szeretném csökkenteni a stresszt ezután az életemben. Szeretek az embereken segíteni, azonban megértettem, hogy ezt sokszor határok nélkül teszem, ami szintén az egészségem kárára van. Isten nem akarja, hogy beteg legyek, ezért egészséges határokat kell felállítanom az életemben. G.K.
Nagyon megérintődtem. Úgy érzem, hogy a félelmet nagyon bevonzottam az életembe. A kurzuson rájöttem, hogy nem kell szégyenkezzek a félelmeim miatt, mert Isten már megbocsátott nekem és nem kell vádoljam magam. Sokszor nem tudom, hogy a sajnálat vagy a vádak barlangjába vagyok, de kérem Istent, hogy segítsen azokban a helyzetekben, amikor nehéz, hogy felismerjem a helyes utat és vele járhassak tovább. Továbbá egy gyászfolyamatban is vagyok most, de megévilágosodtam, hogy azok akiket el kellett engednem Istennél jól vannak. Köszönöm. B.V.
A félelem téma tetszett a legjobban, mert nap mint nap megélem ezt. Azt szeretném, hogy a félelmet ne engedjem be az életembe, ne álljak szóba vele. Ne tegyem fel azt a kérdést, hogy mi lesz ha..., hanem rögtön hívjam a Jóistent és benne bízzak. Elhatároztam, hogy több igerészt is meg fogok tanulni, hogy fegyverként használhassam az életemben. Szeretném, ha új kihívások elé állok, és előjön a félelmem, hogy pld. mi lesz ha elveszítem a munkámat, akkor bízzak Istenben, mert sosem hagy egyedül, hanem mindig fogja a kezem és velem van. O.M.
Ezek a napok alatt megértettem, hogy nagyon fontos, hogy a Jóistennel ápoljuk a kapcsolatot, minőségi időt szánjak az Istennel való együttlétre. Mindig vágytam az Istenkapcsolatra, de az életem annyira pörgött, olyan sok teendőm volt, hogy nem tudtam imádkozni. Most Isten úgy érzem megadta azt a kegyelmet, hogy tudjak időt szakítani az imára. Figyelni akarok erre és értékelni ezt, mert ezt azért adta, hogy gyümölcsöző életet tudjak élni. A nehézségek jönnek, de Istennel túl tudok jutni rajta. Eldöntöttem, hogy nem engedem be az életembe a félelmet, hanem a Jóisten igéibe és igazságaiba kapaszkodom. B.D.
Engem a stresszről szóló tanítás fogott meg a legjobban, mert megértettem, hogy nagy mértékben jelen van az életemben. Több pihenésre és főként alvásra van szükségem, mert pihenten jobban tudok az Úrra figyelni. Rájöttem, hogy a személyes ima életfontosságú az életemben, eldöntöttem, hogy munka után betérek a kápolnába imádkozni és ezt fokozatosan építem be. Megértettem, hogy az imában ne csak én beszéljek, hanem hallgassam meg mit akar mondani nekem az Isten. Szeretném átadni Istennek az életemben felgyülemlett romokat, hogy újjá tudjon építeni engem. B.F.
Mélyebben megértettem, hogy Isten nem hagy magamra. Amikor kudarcot vallottam és bűnt követtem el, Isten nem fordult el tőlem, hanem irgalmas volt hozzám. A kudarc téma megérintett, mert jó volt hallani, hogy másnak is vannak küzdelmei, kudarcai, nem csak nekem és ebből fel lehet állni. Sok segítséget kaptam a kurzus alatt arra, hogy az Isten jelenlétét megtapasztalhassam, mert sokszor volt problémám azzal, hogy én nem tudom megragadni Isten jelenlétét. A szívem mélyén tudtam, hogy Isten szól, de nem voltam benne biztos. Az imaidőben úgy tudtam érezni az Ő jelenlétét, mint még sosem. Szeretnék jobban odafigyelni a fizikai szükségleteimre, ami által jobban tudok összpontosítani Isten vezetésére. A.Zs.
A téma komolysága és a sok fájdalom ellenére azt kell mondanom, hogy egy kellemes (már-már vidám), lelkileg igazán feltöltő hétvége volt. Magamon is tapasztaltam, hogy ha túl feszítem a húrt sokkal nehezebb rendet teremteni az életemben, mint amikor pihent vagyok. Ezentúl szem előtt tartom , hogy nem kell mindenkinek igent mondjak, hogy néha jól jön a pihenés nekem is, mert hajlamos vagyok a depressziós hangulatra. A félelem legyőzése nagy kihívás számomra, két fontos dolgot jegyeztem meg magamnak:, ha a felelősséget megosztom, kisebb lesz a félelmem. Amikor érkezik a félelem "szele" vagy azelőtt, védelmet kérjek minden tettemre, minden rámbízottra, akikről gondoskodnom kell. Ezeket szeretném beépíteni életembe. F.I.
Isten megerősítette bennem, hogy Ő az első, és mindig is Ő kell legyen. A kurzus alatt arra hívott az Úr, hogy fordítsam rá a fókuszt, az életem és mindennapjaim fókuszát. Többször is megkérdezte tőlem és én is magamtól, hogy kinek a tetszését keresem igazából. Két egymással összefüggő és nagyon fontos döntést hoztam meg, amiben igazán ki akarok tartani: az egyik az, hogy több időt töltsek az Úrral, de ne megszokásból vagy kötelességből, hanem azért mert jó Vele lenni, és hogy ez az idő minőségi legyen, legyen "mi időnk"; a másik elhatározás pedig az, hogy megkeresem a választ a fenti kérdésre és miután az megvan, a helyes irányt tűzni ki új célul. P.Cs.
A kurzus során eldöntöttem, hogy behívom Jézust az életem más területére is és elfogadom Őt életem teljes és egyetlen Urává. Eldöntöttem és már alkalmazom is, azt, hogy jobban odafigyelek magamra, hogy pihenek eleget, nem kapkodok, odafigyelek az étkezésemre, egyszerre csak egy dolgot végzek. Eldöntöttem, hogy minden nap olvasom a napi Evangéliumot és az imádkozásra több időt szentelek. B.K.