Hagyjuk Istennek, hogy megmondja Ő maga, kik vagyunk

Nagyon sok mindent tanultam ezen a hétvégén. Új dolog volt hallani azt, hogy ha nem hagyjuk Istennek, hogy megmondja Ő maga, kik vagyunk, akkor megmondja nekünk valaki más, elhiteti velünk valaki más, és az talán nem Isten igazsága lesz.

Egy másik fontos új felismerés számomra az volt, hogy amit magamról gondolok, nem határozhatja meg az életemet, bármit sugall az értelmem, az érzelmeim, Isten igazságába

kell kapaszkodnom, hiszen Ő még a születésem előtt ellátott 1000 öleléssel, hogy emlékezzek az Ő szeretetére, a nehézségekben is.

Tudatosult bennem, hogy nem várhatok mindent Istentől. Ő nem fog kiemelni a csüggedtségemből, az önsajnálatomból, nem jön be utánam a barlangba, ahol sebeimet nyalogatom, hanem szeretettel vár a barlang bejáratánál. Nekem kell döntenem és lépéseket tennem. Az én felelősségem, hogy felálljak és tovább menjek. Valójában a hozzáállásomtól függ, hogy örülök az életemnek, vagy hagyom, hogy a stressz, a csüggedés, az önsajnálat, feneketlen kútjában elmerüljek. Ez bizony „jó kis lecke volt!”

Isten felrázott a kényelmességemből ezen a kurzuson és azt mondta: „Kelj fel! Indulj el! Én már mindennel elláttalak, amire szükséged lehet egy boldog élethez, minden szeretetem a tiéd, de a lépéseket neked kell megtenned. Én nem tehetem meg helyetted!”

Istennek legyen hála mindazért, amit elültetett bennem e pár nap alatt. Bátorítok mindenkit, akinek lehetősége van, vegyen részt ezen a kurzuson, hiszen nagyon sokat tanulhat belőle.

B. M.

Az önsajnálatból nekem kell kilépnem

Hálás vagyok Istennek, hogy ott lehettem Az élet nagy kihívásai kurzuson.

Néhány számomra fontos gondolat, amit különösen szeretnék, ha nem csupán az eszemmel, de magatartásommal, stresszes helyzetekhez való hozzáállásommal is „tudnék”:

     B. K

 

---

A pihenés sokszor a legjobb megoldás

Felismertem a kurzuson, nem elég csak fanatikusan imádkozni, és mindent Istentől várni, hanem meg kell tenni a mi részünket is. Sokszor nagyon egyszerű dolgokban rejlik a megoldás, mint például pihenés, vagy olyan dolgok végzése, ami kikapcsol, és örömet okoz. Nagyon gyakori, hogy magunkra veszünk egy rakás vallásos mázat, arra figyelünk, hogy mit nem szabad, mit nem illik (legalábbis én), ennek következményeként besavanyodunk és elveszik az életkedvünk, márpedig Jézus arra hívott, hogy szüntelenül örüljük.

T. E

---

A barlangomban, ahová bezárkózom, nincs jelen Jézus

Azt ismertem fel, hogy a stressz, csüggedés és kudarc mennyire negatívan hatnak rám, ha hagyom, hogy leuralják az érzelmeimet. Különösen gondolati szinten zajlik a küzdelem. Fontos, hogy felismerjem, a barlangomban, ahová bezárkózom, nincs jelen Jézus. Nagyon meglepett, hogy nem jön utánunk, nem vállal közösséget az önsajnálattal. Ugyanakkor felismertem, milyen sokat gyógyított az Úr az önsajnálatból, valamikor tizenévvel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy kijöjjek a barlangból, mert az volt bennem, hogy akkor nekem mi marad, ha nem sajnálhatom azokat a rossz dolgokat, amik történtek velem és nem panaszkodhatok.
Dicsőség Istennek, amiket feltárt nekem!
Boldog vagyok, mert Jézus segít értékelni az életem minden napját, percét. Vele átértékelődnek motivációim.
Értékesnek és fontosnak látom ezt a kurzust, sok ember számára lehet nagy segítség.

M. J.

---

 Ketten cipeljük a hátizsákot

Az élet nagy kihívásai kurzus aktuális volt számomra. Mindegyik téma megérintett, mert úgy érzem mindegyiket átéltem és van, amelyikben most is benne vagyok.
Ami a legjobban megérintett, hogy minden kudarc egy siker kezdete, nagyon akarok hinni ebben. A másik pedig, hogy hívjuk be Istent a kudarcainkba. Istent örökké külső szemlélőnek tekintettem, háborogtam, ha nem változott semmi, egyedül éreztem magam a problémával, mintha üres falaknak beszélnék stb. Most ezt gyakorolom, hogy megosztom Istennel a problémámat, és próbálom a terhet megosztani vele, ketten cipeljük a hátizsákot, ha sírok, vele sírok és nem egyedül, és úgy érzem mintha egy kicsit jobb lenne, most társnak tekintem a problémáimban. Ez nagyon megnyugtató.

K. Zs.

---

Isten legyen benne a kudarcomban

Ez a kurzus rávilágított arra, ha szívemben nem világos, hogy valójában ki vagyok én, nehéz megmaradnom Isten békességében. Hagyjam, hogy az Ő igéje értelmemtől a szívemig érjen és megerősítsen.

 Döntöttem, hogy a személyes imában elcsendesedek és próbálom hallgatni, mit mond nekem Ő.

 Új dolog volt számomra: Isten legyen benne a kudarcomban, ne csak tudjon róla, vagyis hívjam be, ha nincs ott.

 Megtanultam, hogy a kudarc a siker kezdete lehet, ha úgy állok hozzá. Isten mindig tartogat többet.

GY. E.

---

 Amire tekintek, azzá válok!

Az élet nagy kihívásaival már foglalkoztam, ismereteim voltak, de most tudatosult bennem pár fontos alapelv:

•  az én hozzáállásomtól függ, hogyan viszonyulok a kihívásokhoz, kinek a hangjára hallgatok, kire tekintek, mire gondolok;
•  bízzak jobban az Úr IGÉRETEIBEN;
•  fontos az identitásom megfogalmazása. Tudnom kell, hogy ki vagyok, mert ha én nem fogalmazom meg, akkor más „fogalmazza” meg, ami nem vezet jó felé
• jó volt szembenézni önmagammal, megnevezni életem azon problémás területeit, ahol a stressz, a csüggedés oka, behívni e területekre az Urat, átadni Neki a vezetést és szabaddá válni.

Meghívást kaptam kilépni az önsajnálatból, rálépni az odaadottság útjára; a kenetet, amit ajándékként a szolgálatra kaptam, kezdjem el használni, éljek vele a mások javára. Az önmagam felé fordulásnak ellenállva, a másik, a Te felé irányuljak, az Úr jóságát, szeretetét hirdessem.

Jézus a legjobb stressz-oldó! Világosságot, feladatot, bátorítást, buzgóságot, egy új irányt, megerősítést kaptam a kurzus alatt.

N. Z.

---

Kudarcok mindig lesznek az életemben, de ezekkel szembe kell nézni

Nagy reményekkel indultam neki ennek a kurzusnak és a várakozásomnak megfelelően választ kaptam arra, hogy mi lehet az oka, ha stresszes vagyok, kudarcokat élek meg, elcsüggedek és végül a depresszió szélén találom magam és kaptam gyakorlati útmutatásokat, hogy miként lehet ezeken túljutni.

Ami a leginkább megfogott az volt, hogy először a dolgokhoz való hozzáállásomon kell változtassak. Nem a körülmények, hanem a hozzáállásom határozza meg azt, hogy érzem magam. Lehet, hogy egyszerűen csak fáradt vagyok és egy kiadós pihenésre van szükségem.

Vagy lehet, hogy  olyan terheket vettem magamra, amik belülről marcangolnak, emésztenek, de nem az én vállamat kellene nyomják. Megértettem, hogy kudarcok mindig lesznek az életemben, de ezekkel szembe kell nézni. Ismerjem fel, ismerjem el, de álljak fel és induljak tovább. Ha belehajszolom magam az önsajnálatba, attól nem oldódik meg semmi, sőt megkötözöm Isten kezét és nem tud beavatkozni az életembe. Szembe kell nézzek ezekkel mert, ha dédelgetem a fajdalmaimat, félelmeimet, kudarcaimat, csüggedés lehet a vége. A döntést nekem kell meghozni. Isten támogat, de helyettem nem fog dönteni, mert szabad akaratot adott. Felismertem, hogy nem szabad másokhoz hasonlítsam magam. Isten engem, úgy ahogy vagyok, tökéletesnek teremtett. Isten nem teremt selejtet. Az Ő drága gyermeke vagyok, akit feltétel nélkül szeret és egy tökéletes terve van az életemmel. Azt is felismertem, hogy nem vállalhatok felelősséget mások helyett, csak saját magam helyett. Megértettem, hogy nem kell álarcot hordanom. Döntsek, öntsem ki Istennek a szívemet, szépítés nélkül és induljak el. Csak akkor tud segíteni, ha felvállalom kudarcaimat, félelmeimet, csalódottságaimat. Isten nem tud közösségben lenni az én önsajnálatommal. Ha bementem a “barlangba” és ott nyüszítve, szűkölve fekszem, Isten nem fog bejönni utánam és kihúzni onnan. A barlang előtt vár rám, de nekem kell felkelni és kijönni. Elég kemény volt ezzel szembesülni, mert olyan jól értek hozzá, hogy beragadjak az önsajnálatba. Felismertem, hogy hiába kérem Istent, hogy segítsen, hogy szabadítson meg, ha én nem akarom. Tudatosult bennem, hogy nyitott szemmel kell járjak, hogy észre kell vegyem a körülöttem levő jó dolgokat is. Merthát persze, hogy vannak jó dolgok is az életemben de, ha csak mindig az önsajnálatban tocsogok körbe-körbe és nem nézek szét, akkor nincs ahogy ezeket felismerjem, meglássam.

Nagyon-nagyon építő volt ez a kurzus. Ajánlom mindenkinek, aki még nem volt, mert úgy gondolom, hogy, ha a meghozott döntéseket gyakorlatba tudjuk ültetni, akkor az életünk sokkal könnyebbé válik.

Köszönet mindenkinek, akinek része volt ennek a kurzusnak a létrejöttében, mert ez napjainkban annyira aktuális, hogy ennél aktuálisabb már nem is lehetne.

Cs. M.

---

 Higgyek Isten ígéreteiben, még ha nagyon csüggedt is vagyok

Én ezen a kurzuson ismertem fel, mivel nagyon meg akarok felelni másoknak, nem mindig tudok nemet mondani, amikor azt szeretném, és erre a megoldás, hogy imádkozzak ezért, és Isten segítséget kérjem, a helyes határok felállításában az életemben.

Az életemben a stressz okozói legfőképp a konfliktusoktól való félelem, mivel gyakorta elvárom, hogy úgy gondolkozzanak az emberek (főleg a családban) mint én, és elég gyakran viták alakulnak ki emiatt. Felismertem, ha én vagyok a hibás, jóvá is kell tegyem, mivel ezt nem mindig tartottam be, és nem szívesen ismertem el, hogy én is hibás lehetek.

Átruházás. Mostanig az volt az érzésem (főleg a főbb konyhai teendőkben), hogy csak én tudom a legjobban elvegezni. Így nem engedtem közel senkit. Ez alkalommal megtanultam, hogy az idő telik mindannyiunk fölött, és a teherbírás már nem olyan mint fiatalabb koromban, ezért bizony meg kell osztani és így az időből való "kifutásaimat" meg tudom oldani.

Felismertem, hogy mennyire fontos a személyes ima Istennel, amit sajnos megtörtént gyakorta felszínesen végeztem el, amiben nagy szerepe van a fáradtságnak, mivel erre általában este kerül sor a csend végett. Ezért is többet kell imádkozzak és Isten segítségét kell kérjem, mivel nem tettem  minden esetben.

A harmónia, hogy az életemben helyreálljon, új időbeosztást kell készítsek, olyasmit végezzek, ami leköt és odafigyeljek a HOGYANra az életem megszervezésében.

Megtanultam, hogy mindig át kell adjak minden feszültséget és annak  kiváltó okaival Krisztusnak. Higgyek Isten ígéreteiben, még akkor is, ha nagyon csüggedt is vagyok. Tudjak Istennek hálát adni a jó és a rossz dolgokért az életemben egyaránt, mert Isten tudja, hogy ez miért van így. Felismertem, hogy a sok csüggedésem oka a hitem megingása, ilyen állapotokban. És arra is, hogy Isten segítségéről biztosít, de a megoldás az én kezemben van. Találjam meg az adott esetben a csüggedés  gyökereit, és odahatni, hogy erre minden esetben találjak megoldást.