Nagy öröm volt együtt lenni 2011. április 2-3 között a „SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN” hétvégén, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánián. A Búzamag közösség és a Regnum Christi alapítvány által szervezett programon 16 házaspár és 2 jegyespár vett részt.
A hétvégi program 3 témában próbált segítséget nyújtani a résztvevő pároknak:   A szeretet formái   Kommunikáció   Megbocsátás Mindhárom téma után lehetőség nyílt a pároknak, hogy egymással beszélgetve, őszintén feltárják egymás előtt, hol küzdenek problémákkal, nehézségekkel.
Még több kép itt	A beszélgetésük során felismerve hiányosságaikat, döntéseket hozhattak, hogy mi az, amiben változtatni akarnak, hogy jobb legyen a kapcsolatuk. Az is egyértelművé vált, hogy a házasságban a férfi és nő közötti kapcsolat nem automatikus. Mindkét fél sokat kell dolgozzon azon, hogy bizalmas,  meghitt kapcsolatban legyen a társával. Hisszük, hogy ha egy jobb világot akarunk, akkor a családokra oda kell figyelni, mert csak egészséges családok képesek egészséges gyermekeket nevelni.

  Hálás vagyok Istennek, hogy részvettünk a hétvégi  kurzuson. 

Kemény harc és vívódás árán jutottunk el a "SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN" kurzusra. A férjem nem értette, hogy miért van szükségünk  kurzusra a házasság érdekében, mivel ő úgy látta, hogy nincsenek problémáink. Ennek ellenére fokozatosan bekapcsolódott a programokba és egyre jobban kezdte látni, megérteni, hogy mit is keresünk mi itt. Nem az a fontos, hogy a párunkat meggyőzzük a kurzus fontosságáról, hanem a fontos, hogy elhívjuk és a többit Istenre kell bízzuk, hogy Ő cselekedjen.

Ezek a nehézségek árán én megértettem, hogy mennyire fontos a döntés, hogy Isten cselekedni tudjon, hiszen Ő csak a mi döntéseinken keresztül tud cselekedni.

Lehetőségünk nyílt találkozni és szembe nézni egymással, amire a rohanó hétköznapok alatt nem szánunk időt. Tudatosodott bennünk, hogy a házasságunk nem csak rólunk szól, hanem jelen kell legyen Isten, hiszen Ő a kötelék közöttünk, Ő a szilárd alap a házasságokra.

Megértettük, hogy a hibát ne mindig a másikban, hanem elsősorban magunkban keressük. Ez nem csak máról szól, hanem életünk mindennapjaiban ezzel a nézőponttal induljunk neki a problémák megoldásának.

Megértettük, hogy a  szeretet nem egy érzés, hanem egy akarati döntés, ezt megértve bízunk benne, hogy a nehézségeinkben, problémáinkban ezáltal dönteni tudunk a szeretet mellett, és nem várjuk az érzést. Engem különösen megérintett az, hogy nincs olyan elrontott, elromlott kapcsolat, ami Istennel nem állítható helyre. Nem az a lényeg, hogy mi volt, hanem hogy mi lesz.

Férjem megértette, hogy miért fontos egy kapcsolatban a kommunikáció, hogy egy beszélgetés nem feltétlenül vitatkozás kell legyen, hanem ezáltal tudjuk egymással közölni örömeinket és bánatainkat, fájdalmainkat, ami nagyon fontos ahhoz hogy egymás viselkedését meg tudjuk érteni.

Amit még megértettünk, hogy mennyire fontos az én-közlés / te-közlés. Ha valami nekem fáj, ne "te" közlésben, hanem "én" közlésben közöljem. Tehát ne a társam személyét írjam le, sértsem meg, hanem magamból induljak ki, érzéseimről beszéljek.

Tudatosult és rájöttünk, hogy nagyon fontos a mi kapcsolatunkban, hogy a megbocsátás nem egy érzés kell legyen, hanem szintén egy akarati döntés. Ezek által megértettük azt is, hogy nem az a probléma, hogy megbántjuk egymást, mert emberek vagyunk és tévedünk, hanem az a probléma, ha meg akarunk maradni abban a helyzetben, ha nem kérünk bocsánatot, és nem bocsátunk meg egymásnak. Úgy gondoljuk, hogy ezután ez is jobban fog működni, mivel megismertük egymás szeretetnyelvét.

Mivel megértettük, hogy mindezek a taktikák csak Isten jelenlétében működhetnek normálisan, azt is megértettük, hogy mindezekért Istent kell behívjuk a mindennapjainkban.

Nehézségeinkben, problémáinkban, mikor már mindketten erőtlennek érezzük magunkat, kire támaszkodjunk, ha nincs Isten.  Isten Szentlelkét kell kérjük, tehát ez azt jelenti, hogy a mindennapok küzdelmeihez szükség van arra, hogy együtt szólítsuk meg Istent és kérjük az Ő segítségét, mert: "Ahol ketten vagy hárman vagytok az én nevemben, ott vagyok én is" - mondja Jézus.

Bátorítunk minden házaspárt, hogy merje vállalni a harcot ezért a kurzusért, mert megéri. Hiszen házasságunk épüléséről van szó és nem mindegy, hogy kivel építkezünk. Isten nélkül nem lehet szilárd alapokra építeni a házasságot.

Dicsőség és hála Istennek, hogy részt vehettünk mindketten ezen a kurzuson. Ámen.

Laura és Zoltán

A „SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN” hétvégén rájöttünk, hogy az elhangzott témák mindegyikével gondjaink vannak. Nem működik jól sem a kommunikáció, sem a megbocsátás, illetve bocsánatkérés egymás felé. Nagyon tetszett, hogy a házasságot egy házhoz hasonlították, aminek van egy szilárd alapja, vannak tartó falai és van teteje. Arra jöttünk rá, hogy a mi házasságuknak nincs alapja, felismertük azt, hogy az agapé szeretet, ami a házasság szilárd alapját képezi, hiányzik a mi házasságunkból. Rájöttünk, hogy nincs szeretet bennünk egymás iránt, csak elvárásaink vannak egymás felé, amit természetesen egyikünk sem tud teljesíteni. Rájöttünk arra, hogy mindent előlről kell kezdenünk, és szilárd alapot kell raknunk a házasságunknak. Mivel az agapé szeretetet csak Isten adhatja meg nekünk, egyre erőteljesebben megfogalmazódott bennem, hogy Isten nélkül semmik vagyunk és nála nélkül semmit sem tehetünk. Ígérhetünk bármit egymásnak, és dönthetünk bárhogy, ha nem Isten van a házasságunk középpontjában, a mi emberi erőlködésünk semmit sem ér. Tartós változást csak Isten tud hozni az életünkben.

Emília és Andás

Nagy segítség volt számunkra a „SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN”  hétvége. A feleségemmel együtt úgy éltük meg, hogy elhatároztuk ezután sok  mindenben változtatni kell. Nem mindegy, hogy mondom meg, ami nekem nem tetszik, mert az lehet sértő ezt én-közlésben fejezem ki. 17 év házasság után is vannak olyan dolgok, amiért  nehéz egymástól bocsánatot kérjünk, vagy megbocsássunk. Ezen a hétvégén megtanultuk a bocsánatkérés 5 nyelvét. Tudom ajánlani mindenkinek ezt a kurzust  bármilyen jó házasságban él. Vannak olyan területek, ahol lehet javítani. Azért vagyunk férj és feleség, hogy egymást boldoggá tegyük!

Emma és János

Hálás vagyok Istennek, hogy részt vehettünk a “SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN” kurzuson. Nagyon sokat tanultunk belőle. Megértettük általa, hogy mi az, ami jól működik a házasságunkban és mi az, amin változtatnunk kell. Felismertük, hogy a kommunikációban mekkora szerepe van az én-közlésnek, mennyire fontos, hogy a közlés ne a másik személyére irányuljon, összpontosítson, hanem a saját érzéseimből, érzelmeimből induljon ki. Megértettük, hogy egy kapcsolatban milyen nagy szerepe van az aktív meghallgatásnak. Ne szóljunk közbe, ha a társunk el akar mondani valamit, hogy teljesen tudjunk ilyenkor egymás felé fordulni. Próbáljuk a másik helyébe képzelni magunkat, hogy ilyenkor ne magunkra, hanem a társunkra figyeljünk. Ilyenkor próbáljuk meg kikapcsolni a külvilágot (TV, rádió, telefont stb.), hogy semmi ne vonja el a figyelmünket a társunkról. Fontos felismerés volt még számunkra, hogy ne értelmezzük egymás testbeszédét, hanem kérdezzünk rá, mert nem biztos, hogy azt fejezi ki, amit mi gondolunk, és lehet, hogy ezáltal elkerülhetők azok a konfliktusok, amik ebből származnának. Felismertük, hogy mi jellemző a mi stílusunkra konfliktushelyzetben, és  mi az, amit nem jól kezelünk, amin változtatnunk kell, ha jobbítani akarunk a kapcsolatunkon. A tanítások során ráébredtünk, hogy bizony sokszor okozunk egymásnak fájdalmat bármennyire is törekszünk, hogy ezt elkerüljük.

Megértettük, hogy nem ez a baj, hogy fájdalmat okozunk, hanem az, ha meg akarunk maradni a megbántottság állapotában, ha nem akarunk bocsánatot kérni és megbocsátani. Világossá vált, hogy a megbocsátás nem egy érzés, hanem egy akarati döntés, amit meg kell hoznunk a kapcsolat helyreállítása érdekében. Megismertük egymás “bocsánatkérő nyelvét”, és lehetőségünk nyílt átbeszélni és megbocsátani jó mélyre elásott sérelmeket, bántásokat, fájdalmakat Jó volt igazi “minőségi időt”szánni egymásra és kiengesztelődni egymással. Felismertük, hogy minden napunkat rá kell bízzunk a szerető Isten gondviselésére. Kérnünk kell az Ő segítségét, és ezáltal szilárdabbá lehet tenni a házasságunk alapjait. Felismerve

hiányosságainkat, tudatos döntést tudtunk hozni, hogy miben akarunk megváltozni mi

személyesen és mik azok a magatartások, amiken változtatni szeretnénk, a kapcsolatunk jobbítása érdekében.

 

Marika és Jenő

A ''SZILÁRD ALAPOK A HÁZASSÁGBAN'' hétvége mindkettőnkre nagy hatással volt. Nehéznek tűnt megharcolni az időt, hogy részt vehessünk a kurzuson,  mert sok minden fontosabbnak tűnt. Nagyon jó volt mégis kiszorítani az időt, mert egy más szemszögből nézhettünk egymásra  és házasságunkra. Mivel házasságunk elején vagyunk, úgy gondoltuk  nem lesz sok dolgunk, sok megbeszélni valónk, de tévedtünk Isten tartogatott meglepetéseket.

Én már hallottam ezeket a tanításoknak egy részét és nagyon örültem, hogy most együtt hallgathatjuk a férjemmel.
”Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”.  Ter. 2,24
Az én legnagyobb felismerésem, hogy bizony még  nem hagytam el  sok ragaszkodásomat, hobbimat, ami elválaszthat férjemtől, megakadályoz abban, hogy igazán egy test lehessünk.

Nekem olyan meglepő volt, hogy az intimitásról milyen nyíltan beszéltek. A szeretet kifejezésről már olvastunk korábban a feleségemmel, de a megbocsátás módjairól jó volt hallani.

A feladatként adott beszélgetési időkben olyan aprónak tűnő dolgokra jöttünk rá, amit miután megbeszéltünk mázsás kövekként hulltak le rólunk. Helyét pedig kitöltötte a szeretet és olyan leírhatatlan  nyugalom és béke, ami csak Istentől jöhet.
Elhatároztuk,  hogy bármennyire is ''olvasunk egymás gondolatában'' szükség van a több kommunikációra, sőt nekünk meg kell tanulnunk többet beszélni. 
Összességében egy olyan hétvégét töltöttünk együtt, amit csak egymásra figyeléssel, szeretetünk kifejezésével, egymás meghallgatásával, megbocsátással töltöttünk, kapcsolatunkat  ezzel még meghittebbé  és szeretetteljesebbé  téve.
Köszönet érte a Jó Istennek és a szolgáló testvéreknek, akik nagy szeretettel és saját életük példájával  buzdítottak bennünket.

Laci és Erika