| Tanuságtételek a Fülöp kurzusról |
|
Én fordulok el Istentől, nem Isten fordul el tőlem
Próbáltam – kissé kétségbeesetten – összefüggéseket találni, ebben prédikációfoszlányok, talán lelki olvasmányok is segítettek, de elég bizonytalanul. A Fülöp-kurzus végre ráerősített saját bizonytalan felismeréseimre: a bűn az, ha nem fogadom be Isten feltétel nélküli szeretetét, ennek következményeként én fordulok el Istentől, nem Isten fordul el tőlem. Lehet, hogy a kurzus „előadói” nem pontosan az előbbi kérdésekre és válaszokra gondoltak, de bennem így állt össze a kép. (Most, amikor ezeket írom, a kurzus után 4 nappal is érzem, hogy egyre jobban összeáll bennem a kép.) Az „előadók” valójában tanúságtevők voltak: a saját életüket hozták fel példának, ettől vált számomra hitelessé és súlyossá, amit mondanak. Súlyossá azért, mert voltak és még mindig vannak fenntartásaim, kételyeim, félelmeim néhány elhangzott dologgal kapcsolatban, és ezekkel szembesülnöm kell. Bízom abban, hogy egy jó fajta vívódást indított el bennem ez a kurzus: közelebb kerültem életem értelmének megértéséhez. Köszönöm a szervezők rámfigyelését.
M. Zsolt
„Tímea, Isten szeret téged!”
Elsősorban hálát kell adnom az Istennek, hogy elvezetett hozzátok, és nem utolsó sorban nektek is szeretném megköszönni, amit nekem a hétvégén adtatok, amit átélhettem a ti segítségetekkel. Megdöbbentő az a hitelesség, ahogy bemutattátok az eszközökkel. Mielőtt elindultam volna a kurzusra, az Istenhez fohászkodtam, hogy segítsen meg a hétvégén, mert azt az űrt, fájdalmat, amit évek óta hordozok, sebeket és félelmet, amit érzek nap mint nap, azt egyedül már nem tudom tovább magammal vinni, cipelni. Abban a tudatban élni, hogy egyedül vagyok, nem érdemlem meg azt, hogy Isten szeretetét kérjem, és hogy bármit kaptam tőle, nem érdemeltem meg. Most is magam előtt látom, ahogyan rám néz egy számomra idegen ember, és azt mondja nekem „Tímea, Isten szeret téged!” A hideg rázott, és a döbbenettől nem tudtam reagálni. Nem vagyok egyedül, soha nem is voltam! Majd Isten lepedőnyi szeretete... Minden nap növekedtem általatok. Emília által bemutatott bűn csúfsága, fájdalmas volt felfogni, hogy hét évvel ezelőtt hozott döntésem, miszerint Isten előtt kell megbánnom bűneimet és nem egy papnak, nem helyes, tévedtem. Amikor a bűneimet felismertem, az első gondolatom az volt, hogy el kell mennem gyónni. Meglepődtem ezen a gondolaton. :) Most még több kérdésem van, érzem, hogy nem tudok betelni Istennel...és félelem is hatalmasodik rajtam, hogy nem leszek elég erős, nem tudok eleget tenni Isten akaratának. Szükségem lenne valakire, akivel beszélgethetnék, akinek több tapasztalata van és segítene tovább növekednem nekem is.
B. Tímea
A szívembe nagy öröm költözött
Köszönöm az Úrnak, hogy elvezetett a Fülöp kurzusra, hiszen nem egyből döntöttem amellett, hogy elmegyek, pedig már két éve készülök rá. Az elvárásomat felülmúlta a Fülöp kurzus, közelebb kerültem Istenhez általa. Nagyon sok minden ment végbe bennem, de a legfontosabb számomra az Isten szeretete. Sokat hallottam mostanig is az Isten szeretetéről, és meg is tapasztaltam, sokszor mondtam is, hogy Isten szeret, de ilyen mélyen még nem éltem meg, nem tudtam felfogni nagyságát. Volt egy hamis Istenképem gyermekkoromban, amit alig tudtam megváltoztatni, és most a Fülöp kurzus alatt éreztem és értettem meg, hogy Isten feltétel nélkül szeret engem, aki bűnös vagyok, és hányszor megbántottam Őt és Ő mégis szeret engem, hát ez csodálatos. Soha nem éreztem mostanig, hogy az életemben Ő a legfontosabb mindennél. A Szentlélek munkáját is most értettem meg, mostanig azt hittem, ha valami csodálatos történt, hogy az véletlen volt. Nagy öröm számomra, hogy a Szentlelket bármikor hívhatom segítségül, és Ő betölt. A szavak értelmet kaptak az életemben, szomjazom az Isten igéjét, és átadom az életemet Istennek feltétel nélkül. A megváltás története betöltötte szívemet örömmel és szeretettel, amit eddig nem tapasztaltam. Eddig csak sajnálatot éreztem Jézus Krisztus iránt. Isten terve a megváltásról tökéletes bizonyítéka a szeretetnek. A kurzus által jobban megértettem Jézus Krisztus kereszthalálát érettünk. A szívembe nagy öröm költözött, a Szentlélek megajándékozott az ő gyümölcseivel. Hála az Úrnak. Dicsőség Istennek!
F. Éva
A Szentlélek nélkül nem aktív az életem
Örvendek és hálás vagyok, hogy részt vehettem a kurzuson. Alapigazságok hangzottak el és a téma nagyszerűen volt felépítve, megszerkesztve és engem lépésről-lépésre vezetett. Felhívta a figyelmemet és kihangsúlyozta, hogy időt kell szánni a számunkra értékes dolgokra, kapcsolatokra. Isten feltétel nélkül és személyválogatás nélkül egyformán szeret mindannyiunkat. Jézus megváltott bűneinkből és meghalt értem is. A Szentlélekről szóló dolgok is mélyen érintettek, aki soha nem vádol, de nem is végzi el helyettem a munkát. Azt értettem meg, hogy a Szentlélek nélkül nem aktív az életem. Végül megértettem, hogy lassan {vagy gyorsabban} le kell szálljak az ablakpárkányról és helyet kell keressek a teremben {egy Krisztusi közösségben}, csak így tudom megtartani, ápolni és növelni a sok gyönyörű elhangzott gondolatot. Azzal, hogy most már TUDATOSAN életem átadtam az Úr Jézus Krisztusnak, úgy érzem, hogy felelősséget is vállaltam és, hogy eleget tudjak tenni ennek a fogadalomnak, mostantól még nagyobb szükségem lesz egy türelmes, megértő, odafigyelő útmutatásra. N. Zita
Szeretetből alkotott, mindennél fontosabb vagyok neki.
Örülök, hogy ott lehettem a Fülöp kurzuson. Úgy érzem, hogy még közelebb kerültem Jézushoz és sok ajándékot kaptam tőle. Az ajándékokat arra értem, amik nagyon megérintettek engem, és amit eddig nem tartottam olyan fontosnak, most megéreztem súlyukat és fontosságukat. Ami igazán szíven érintett, mikor azt mondták, ha csak egy kevés szeretetet kérek az Úrtól, ő egy halommal ad, és hogy szeretetből alkotott, mindennél fontosabb vagyok neki. Megéreztem bűneim súlyosságát és, bár örökhalál lett volna az ára, Jézus felvállalta helyettem a halált és vérével megtisztított. Azzal, hogy bűnt követtem el, fájdalmat okoztam Atyánknak. A Fülöp kurzuson éreztem, hogy nekem is mennyire fáj, de nagyon boldoggá tett, hogy megmentett Jézus és így újjá születtem benne. A kurzus előtt, bár mindig mondtam, hogy „Uram, legyen meg a te akaratod.” Azért még az én kéréseim, követelőzéseim sem úgy mondtam, hogy tényleg legyen meg az ő akarata, de a kurzus után szívből mondtam, és ha kérek valamit, akkor úgy mondom, hogyha Jézus is úgy akarja, ha jónak látja, akkor adja meg. A Szentlélek is megmutatta szeretetét és olyan volt, mintha az arcom cirógatta volna meg.
Úgy érzem, még egy lépést tettem Jézus felé és tudom, a Szentlélek adott erőt, hogy mindezt le tudtam írni.
B. Erzsébet
|