Nem elég a lelkesedő  hit

 Kedves Barátaim!  1. "A mi Urunk,  Jézus Krisztus kegyelme, az Isten  szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal" (2Kor  13,13).

Ezzel köszöntöm a Katolikus Karizmatikus Megújulás  közösségei és csoportjai Nyolcadik Nemzetközi Találkozójának  résztvevőit  itt, Rómában. Találkozótok kezdete az egész  Egyház számára nagyon jelentős  pillanatra esik, de a Karizmatikus  Megújulás számára Pünkösd ünnepe ebben az  évben - mely  a 2000. Év Nagy Jubileumára való készület Szentléleknek szentelt  éve - sajátosan fontos, hiszen ez az év számotokra rendkívüli  intenzitású  bekapcsolódást kíván meg a nagy előkészületbe. A Tertio millenio adveniente körlevélben írtam: "A Jubileumra  való előkészület fő célja, hogy újra  megtapasztaljuk a  Lélek jelenlétét és működését, aki az Egyházban a  szentségekben,  különösen a bérmálás szentségében, valamint a karizmák,  szolgálatok, feladatok sokféleségében működik az Egyház  javára." (Nr. 45.)  Minden bizonnyal a Ti karizmátok sajátos  intimitásra vezet benneteket a  Szentlélekkel. A Katolikus Karizmatikus  Megújulás elmúlt 30 éve bizonyítja, hogy  sokakat elsegítettek arra, hogy újra felfedezzék a Szentlélek  jelenlétét  és hatalmát az életükben, az Egyház életében, a világ  életében.  Ez a felfedezés sokakat eltöltött a Krisztusba vetett hit örömével,  lelkesedésével, nagy szeretettel  az Egyház iránt, nagylelkű önátadással az  Egyház küldetése  iránt. Ebben az évben ezért csatlakozom hozzátok a dicsőítésben  és hálaadásban mindazért az értékes gyümölcsért, melyet  Isten közösségeitekben  akar megérlelni, és rajtatok keresztül  az Egyházban.

2. Bizonyos értelemben a Ti  találkozótok része az egyházi  mozgalmak és új közösségek nagy találkozójának, melyet május  30-án, Pünkösd vigíliáján tartottunk a Szent Péter téren.  Nagyon akartam, hogy létrejöjjön ez a találkozó,  és vártam a tanúságtételek  megosztását. S ma be kell vallanom,  hogy mélyen megérintett az  összeszedettségnek, imának a lelkülete,  az Úrban való öröm és ünnepelni tudás,  mely jellemezte  ezt az eseményt, s mely valóban a Szentlélek ajándéka. Az  egyházi  közösség intenzív pillanatai voltak ezek, és megmutatták az  egységet a  sokféle karizma között, mely jellemzi az egyházi  mozgalmakat és új közösségeket.  Láttam, hogy a világ minden  részéről sok képviselője érkezett a Megújulásnak, és  hálás  vagyok nektek ezért.

Péteri szolgálatom kezdetétől  a mozgalmakat az Egyház és az egész  emberiség számára nagy  lelki erőforrásnak ismertem fel, a Szentlélek ajándékának  korunk számára, a remény jeleként mindenkinek. Május 30-án  a Szent Péter térről  fontos, erőteljes üzenet hangzott el,  mely nemcsak a mozgalmaknak, hanem az  egész Egyháznak szólt.  A mozgalmak bizonyságot tettek az Egyházzal való  közösségükről  karizmájukkal szolgálni akarják az egyetemes egyházat, a helyi  egyházat, a plébániát. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a felejthetetlen  esemény a  Ti találkozótok számára is gazdag inspiráció.

3. A Katolikus Karizmatikus Megújulás közösségeinek  sajátos, a  Szentszék által elismert küldetése van. Szabályzatotokban  benne van, hogy a  karizmatikus közösségek katolikus identitását  őrzitek, bátorítjátok őket, hogy  legyenek közvetlen kapcsolatban  a püspökökkel és a római pápával. A mi  korunkban, melyben  elterjedt a relativizmus és a zűrzavar, rendkívül fontos  segíteni  az embereket, átérezni, hogy az Egyház tagjai. Egy  egyházi mozgalomhoz tartoztok. S az "egyházi" kifejezés nem  díszítő  elem. Ez pontosan kifejezi a keresztény képzés fontosságát,  és hordozza  a hit és az élet összetartozását. A lelkesedő  hit, mely olyan élő a  közösségeitekben, nagy gazdagság,  de nem elegendő. Együtt kell járnia a  keresztény képzéssel,  mely biztos, készséges és hűséges az Egyház Tanítóhivatala  iránt. Ennek a képzésnek az imaéleten, az Isten Igéjére  való hallgatáson, a  szentségek méltó vételén - különösen  a kiengesztelődés és az Eukarisztia  szentségének vételén  - kell alapulnia. A hitben való érettséghez szükséges, hogy  a hitigazságok Ismeretében is növekedjünk. Ha ez nem történik  meg, akkor fellép  a felületesség, a szélsőséges szubjektivizmus  és illúzió veszélye. A Katolikus  Egyház Új Katekizmusa kell  hogy minden keresztény számára - s így a Megújulás  minden  közössége számára is - állandó vonatkoztatási pont legyen.  Ismételten meg  kell mérni magatokat az "egyházias jelleg" fényében,  melyet lefektettem a  Christifideles laici (nr. 30) exhortációmban.  Mint egyházi mozgalomnak  jellemeznie kell benneteket az egyházias  érzületnek - sentire cum Ecclesia- az  Egyházi Tanítóhivatal,  a lelkipásztorok és Péter utódja iránti gyermeki  engedelmességnek  (filial), hogy velük együtt építsétek az egész Testtel a  közösséget.

4. A Katolikus Karizmatikus Megújulás Közösségei  Nyolcadik  Találkozójának mottójául Krisztus szavait választottátok:  "Tüzet jöttem  bocsátani a földre, mennyire vágyom, hogy fellobbanjon!"  (Lk 12,49.) A mi Urunk,  Jézus Krisztus, a világ Üdvözítőjének  nagy jubileumára készülve ezek a szavak  erőtől visszhangoznak.  Isten Fia emberré lett, elhozta nekünk a szeretet tüzét  és  a szabadító igazságot. Az új évezred küszöbén az Egyház  hallja Mesterének  sürgetését, hívását a misszió iránti  még nagyobb elköteleződésre: "megértek a mezők az aratásra"  (vö. Mk 4,29}. Minden bizonnyal megfontoljátok ezt  találkozótokon.  Engedjétek át magatokat a Szentlélek vezetésének, aki az  evangelizáció  és a misszió legkiválóbb "ügynöke".

Imámmal  kísérem kezdeményezéseiteket, és remélem, hogy ez a  találkozó,  mely ilyen jelentős körülmények között történik, meghozza  az egész  Katolikus Karizmatikus Megújulás számára a szükséges  gyümölcsöket. Bárcsak  mérföldkő lenne ez a találkozó  a ti zarándokutatokon a 2000. Év Nagy Jubileuma  felé. Mindannyiotoknak,  közösségeiteknek és szeretteiteknek szerető apostoli  áldásomat  küldöm.

II. János Pál Pápa, Vatikán, 1998. június 1