Köszöntjük a BÚZAMAG KÖZÖSSÉG oldalán!

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Isten szeret téged!

"Drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged!" Iz 43,4

"A szívbeli bánat leveri az embert, de a szép szó felderíti! Péld 12,25

"Íme, nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani, és nem tompa a füle, hogy ne hallana;

hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá köztetek és Istenetek között,

és a ti vétkeitek fedték el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg. Iz 59,1-2

"Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” 1Kor 2,2

"Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Zs 139,14

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem.

Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért.

Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy, vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.

Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem.

Olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted.

Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig." Zsoltárok 23

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik,

nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat,

nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha meg nem szűnik. 1Kor 13,4-8

"Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg?" Mt 5,13

"Gyönyörködj az Úrban, ő megadja neked szíved kéréseit" Zs 37,4

"Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között." Zs 57,10

"Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem magasság, sem mélység, sem más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban van." (Róma 8,38)

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3,16)

"Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok?" Iz 43,18

"Hiábavaló hajnal előtt kelnetek, és késnetek a lefekvéssel, akik a fáradság kenyerét eszitek, hiszen ő álmában is megad mindent annak, akit kedvel. Zs 127,2

A megbocsátásnak hatalmas ereje van
.
A kurzus előtt napokig ezt a dalt énekeltem:
.
Atyám, szerelmed erős és végtelen.
Hogyan maradhat tiszta az életem?
Szívembe rejtem szent igéidet, hogy
ne vigyen bűnbe soha az én szívem
Vezess el engem az igaz életre,
hogy gyönyörködjem a te szent törvényedben!
Gyűlöljem meg a bűnt, mely romba dönt,
s csak arra nézzek mi vár rám odafönt!
 
Sok kérdéssel, bántalommal, sérüléssel, le nem tisztázott kapcsolattal, tévhittel mentem a Lelkigondozói kurzusra, de teljesen nyitott és befogadó szívvel minden isteni igazságra. Szívtam magamba a tanításokat, figyeltem arra, hogy hol találom meg magamat bennük.
Az Úrtól kaptam azt az ajándékot, hogy amikor felismerek az életemben valami téves meggyőződést, bűnös ragaszkodást, ami eltereli a figyelmemet Jézusról, ami holtvágányra viheti az életemet, azt erős vággyal és elhatározással ki akarom gyökerestől irtani, hogy ne mérgezzen tovább. Több ilyen bűnt, bűnös ragaszkodást, téves meggyőződést ismertem fel magamban. A lelkigondozásban átvizsgáltuk ezeknek a gyökereit. Azóta tart a harc ezek ellen. Segít a Szentlélek. Vezet, erőt és értelmet ad. A dalban ott is van a válasz a kérdésemre: Hogyan maradhat tiszta az életem? Szívembe rejteni az Úr szent igéit, hogy ne vihessen bűnbe a szívem.

A felismerésekben intenzív segítség volt egy-egy dinamika átélése. Olyan mély alapsérüléseket ismertem fel egy dinamika által, amiket biztosan állíthatok most utólag, hogy semmilyen más körülmény között ilyen tisztán és világosan nem ismertem volna fel. Hálás vagyok Istennek az elhívásért, hogy nyitottá tette a szívemet, hogy beköltözött oda, hogy gyógyította, simogatta és szeretgette.

Ami legerőteljesebben él bennem, az a megbocsátás azon új formája, amivel a kurzuson találkoztam először. A lelkigondozás alatt megbocsátottam sok személynek, akik sérülést, fájdalmat okoztak nekem. Csodálatos volt a másnap reggeli ébredés, amikor vizsgáltam a szívemet, kerestem a haragot, de már nem volt. Nem találtam. Megtapasztaltam, hogy a szellemvilág előtt kimondott megbocsátásnak hatalmas ereje van. Hiszem azt, hogy az áldás is, amit ugyanilyen formában azokra az emberekre kértem, nagy erővel bír.

 

Vezess el engem az igaz életre,
hogy gyönyörködjem a te szent törvényedben!
Gyűlöljem meg a bűnt, mely romba dönt,
s csak arra nézzek mi vár rám odafönt!

 

K. E.


Köszönöm neked Istenem!

 

Már jó ideje érzem, szükségem van valamire, valami hiányzik az életemből, nem találom a helyemet, amikor egy közösségi alkalomkor hallottam a Lelkigondozói kurzusról, már tudtam, itt megtalálom, amit keresek: a lelki békét.

Erre a kurzusra nehézségekkel, kétségekkel, ugyanakkor hatalmas vággyal a szívemben jöttem. Kilenc éve veszítettem el édesapámat. Az akkori helyzetem nem engedte meg a gyászt, mert a szívem alatt hordoztam második kisfiamat. Úgy temettem el az édesapámat, mintha egy idegent temettem volna. Legyűrtem a gyásszal járó fájdalmakat, a kisfiam és jómagam érdekében.

Ezt a gyászt és fájdalmat, azóta magammal cipelem. Most pedig sikerült, hogy elengedjem az édesapámat, hisz tudom, hogy a mennyei Atyánál van. Most értettem meg, valójában mekkora súllyal a szívemen éltem idáig, és végre ezt a terhet letehettem, így tovább léphetek az élet olykor nehéz útjain. Hála Istennek, hogy részt vehettem a kurzuson, érezhettem az Ő végtelen szeretetét és irgalmát.

Köszönöm neked Istenem!

Sz.G.


Istenre tekintve tudok menni a lépcsőn felfele

Két éve készülök a Lelkigondozói kurzusra, de csak most sikerült, hogy eljussak. Érdekes volt  felismerni, mennyi kötözöttség van az életemben, egy csomó minden, amire nem is gondoltam. A kurzus minden része nagyon tanulságos volt számomra. Minden részénél volt valami, amit be tudtam tulajdonítani az én életembe. De ami a legmélyebben érintett, az a rész volt, hogy: Látszólag Isten "tévedett". Ez egy olyan érzés, ami két éve meghatározza az életem. Két éve ezen vívódom, nem értettem, Isten miért engedte meg ezeket a fájdalmakat az életemben. Nem tudtam elfogadni azt, hogy 3 év leforgása alatt két olyan személyt veszítettem el az életemből, akiket a legjobban szeretek (édesanyám és a gyerekünket). Sok vívódásom miatt nem tudtam egyről a kettőre lépni. Úgy éreztem, hogy egyhelyben topogok, folyamatosan imádkoztam és imát kértem, hogy tudjak tovább lépni és persze egy új gyerek áldásért is. De nem igazán volt békesség bennem, csak nem tudtam megbékélni a helyzetemmel. Ebből kifolyólag egy csomó félelem is rámtelepedett. Kezdtem félni, hogy nehogy a férjemet is elveszítsem, hogy nem lesz több gyerekünk, hogy nehogy az egészségünket elveszítsük stb.

Most a kurzuson jöttem rá, hogy lényegében Isten végig ott volt mellettem, csak én nem adtam teret neki, hogy tudjon segíteni rajtam, görcsösen imádkoztam, de vele párhuzamosan továbbra is ragaszkodtam a félelmeimhez. Ez nagyon nagy felismerés volt számomra és nem azt mondom, hogy az egyik percről a másikra eltűnt az életemből, de most mar bátran fel tudok nézni Istenre, teljesen ráhagyatkozva és hagyom, hogy belépjen az életembe és gyógyítsa be a sebeket. A félelmeimet átadtam neki és próbálok élni a mának, örülni a mindennapi dolgoknak.

A kurzus után úgy érzem, hogy meg tudtam tenni a  következő lépest és Istenre tekintve tudok menni a lépcsőn felfele.

Köszönöm ezt a lehetőséget, ez a kurzus is fordulópont volt az életemben, mint a Fülöp kurzus annak idején.

 

K. ZS.


A megbocsátás nem érzelem, hanem döntés
 
Én is, mint gondolom sokan közülünk, sok sérüléssel érkeztem a Lelkigondozói kurzusra.
A lelki gondozás alatt jöttem rá, hogy a sérüléseim miatt érzett harag az, ami nem engedi begyógyulni sebeimet. De eddig  tagadtam, hogy bárkire is haragudnék, bizonygattam, hogy én nem haragszom, a szívemben nincs harag senki iránt. Beismertem, hogy bizony nagyon is van harag a szívemben, ami megkötöz. Hiába biztattak jó szándékú emberek, nem tudtam megbocsátani, főleg, hogy azt nem is kérte senki. Nem tudtam elképzelni, hogyan lehet valakinek megbocsátani, ha azt nem érzem  tiszta szívemből. Lehet, hogy nem is akartam?
Nagyon megérintett az a mondás, hogy ha nem jó az irány, változtatni kell bármi áron. Amikor azt hallottam, hogy a megbocsátás nem érzelem, hanem döntés kérdése, rájöttem, hogy nálam sem jó az irány, tehát változtatnom kell és döntöttem: megbocsátok mindenkinek és én is bocsánatot kérek mindenkitől, akit akarva/akaratlan megbántottam.

 

F. É.