Okkultizmus

  A HÉT LÁNG Szövetség alapszabályának 144. pontja kimondja: „A HÉT LÁNG elutasítja az okkultizmus minden formáját, és mindenkit óv attól, hogy az okkultizmus határterületeinek ingoványos talajára merészkedjék." Az okkultizmus határterületein olyan irányzatokat értünk, mint az egészségügyi jóga, írisz-diagnózis, akupunktúra, akupresszúra, reform-étrend és számos hasonló - ideértve sok mindent, amit „természetgyógyászat" néven szokás emlegetni.
  Sokan megbotránkozva kérdik: „Miért?" Miért nem fogadhatók el ezek a számunkra újszerű, nem a klasszikus európai kultúrába tartozó, de föltáratlan lehetőségeket kínáló módszerek? Mi ellenkezik ezekben a kereszténységgel, ha egyszer világnézetünket nem támadják? Miért ne volna szabad keresnünk a racionális nyugati tudományon túlmutató eljárásokat? Talán Isten nem helyezett több lehetőséget a természetbe, mint amennyit eddig fölfedeztünk? Vajon minden rossz ezekben az irányzatokban?

Beszélgetés Gál Péter atyával

A New Age keresztény szemmel című könyv szerzőjeként ismert Gál Péter, aki a Pécsi Hittudományi Főiskolán patrisztikát tanít. A különböző vallási és szellemi áramlatokról és mozgalmakról írott munkája először tíz esztendeje látott napvilágot. Öt kiadás után könyve egyes fejezetei népszerű, rövidebb formában is megjelennek a közeljövőben. Idehaza az úgynevezett „ezoterika" divatjával alig foglalkoznak, noha számos megbetegedés írható ennek számlájára, s e betegek akut állapot esetén, jobb esetben pszichiátriai kezelést kapnak. Nyugaton többfelé világos a különféle, tehát egyházi fórumokon is, hogy számolni kell az „okkult elmebajjal".

Ma mennyire időszerű ez a téma? – kérdezem a könyv szerzőjétől. – Az elmúlt tíz év alatt nem vesztett érvényességéből, netán még inkább előtérbe került?–

Az indiai meditációs iskolát megjárt, majd ezoterikus gyógyítóként ismert belga származású Joseph-Marie Verlinde atya vall életéről, megtéréséről.

Jacques Verlinde az 1968-as nagy kulturális forradalom idején húszéves volt. A fiatal  kémikus, bár keresztény családban nevelkedett, istenkeresése során az akkoriban divatos aszketikus keleti tanok, a jógázás, a transzcendentális meditáció felé fordult. Indiába utazott, ahol Maharisi Mahes jógi tanítványa és közvetlen munkatársa lett. Négy év alatt beutazta vele a világot, közben hosszú időszakokat töltött a Himalája asramjaiban, elmélyülve a hinduizmus és a buddhizmus tanaiban, a nirvána és a szatori megtapasztalásának gyakorlataiban.

 

Sorozatunk a társadalomban egyre szélesebb körben terjedő ezoterikus jelenségekről ad keresztény szempontú ismertetést. A témák között szerepel az ezotéria, a radiesztézia, az alternatív gyógyászat, a Hellinger-féle családállítás, a homeopátia, a reiki, a kineziológia, a Bach-virágterápia stb. Nyolcadik összefoglalónk a fengsuiról szól.

 

A japán reiki kifejezés isteni vagy kozmikus energiát jelent. 

A reiki a japán Uszui Mikao (1865–1926) nevéhez fűződik. Máig él a szóbeszéd, hogy Uszui egy időben keresztény szerzetesnövendék lett volna. Valójában sohasem volt kapcsolata a kereszténységgel; az ezoterikus tendai buddhizmust követte. A gyógyító erő forrását keresve érte a megvilágosodás élménye Oszaka közelében, a Kurama-hegyen. Maga a naparcú Buddha avatta be és tette képessé az isteni energia befogadására és közvetítésére.
A reiki az 1980-as években vált ismertté Európa-szerte.