"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3,16)
"Örök szeretettel szeretlek téged" (Jeremiás 31,3)
"Drága vagy a szememben, becses vagy nekem és szeretlek." (Izajás 43,4)
"Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz." (János 12,24)
"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." (János 13,34)
"Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket." (János 15,18)
"Az Istent szeretőknek minden a javukra válik." (Róm 8,28)
"Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben." (János 15,9)
"Megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. (Izajás 49,15)
"Tenyeremre rajzoltalak téged." (Izajás 49,16)
"Mielőtt megformáltalak az anyaméhben már ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek" (Jer 1,5)
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Mk 16,15)
ISTEN SZERET TÉGED!!!
"Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről." (1Kor 2,2)
Nem az a fontos, hogy hol tartok, hanem hogy merre tartok. A.E.
"Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében." (2Kor 12,9)
Az emberek nem arra reagálnak ami történik, hanem arra, amit arról gondolnak. J.M.
"A választott nép vándorlása is csak átmeneti állapot volt, de nagyon fontos volt a cél elérésében..." B.K
"Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja." (Mt 6,34)
"Újítsd meg csodáidat napjainkban, mintegy új Pünkösd által!" XXXIII János pápa
„Ma az egyháznak nem tanítókra van szüksége, hanem tanúságtevőkre”.VI. Pál pápa
Bátorítás
|
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.